2018 tavaszán felállítottam a célt: szeretnék venni egy 20.000 dolláros autót, és szeretném, ha képes lennék 2020-ig készpénzben kifizetni. A számításaim szerint ez azt jelentette, hogy havonta 1000 dollárt kell körülbelül félretennem. Figyelembe véve, hogy a család bevételei éppen elegendőek, ezen összeg félretétele szinte lehetetlennek tűnt. De az elhatározás megszületett, és nagyon izgatott voltam.
A következőkben arról olvashattok, hogy mely pazarló szokásaimat kellett leküzdenem, hogy pénzt tegyek félre álmaim autójára.
Röviden rólam
A nevem Polina, Szentpéterváron élek, és 2018-ban elterveztük, hogy veszünk egy új autót. Egy 10 éves autónk volt, amivel napról napra több volt a probléma. Kerregett, kattogott, lerobbant és folyamatosan javíttatnunk kellett. Egyszer egy vidéki út során robbantunk le, amikor az édesanyám szülinapjára tartottunk, emiatt az ünnepség nagy részén nem tudtunk jelen lenni.
Ráadásul kisbabát vártunk, ezért szükségünk volt egy nagyobb, 5 ajtós autóra a régi 3 ajtós helyett. Úgy döntöttünk, hogy kölcsön felvétele nélkül szeretnénk kifizetni.
Ahhoz, hogy egy ilyen célt elérj, egyszer meg kell tudnod, hogy pontosan mennyi pénzed van.
Most pontosan meg tudom mondani, hogy bizonyos kategóriákra mennyit költünk. Egy hónapra előre meg tudom tervezni a kiadásainkat. De két évvel ezelőtt még halvány fogalmam sem volt, hogy mire mennyit költünk. Nem terveztük meg előre a vásárlásokat, ha kellett valami, csak megvettük. Azóta, hogy kitűztük ezt a célt, elkezdtem lejegyzetelni a kiadásainkat napi szinten. 4 kategóriába soroltam őket:
- elengedhetetlen: ház, mobiltelefon, internet
- mindennapi élet: élelmiszer, tisztítószer, állateledel, higiéniai termék
- szórakozás: találkozás a barátokkal, múzeum, kávézó, ételrendelés
- vis maior: orvosi ellátás, gyógyszer, javítás
1 hónapot töltöttem azzal, hogy rájöjjek, hova fogy el a pénzünk. Egyébként a tény, hogy leírtuk a költéseinket, arra késztetett minket, hogy végiggondoljuk, hogy valóban szükségünk van-e arra a termékre vagy szolgáltatásra, amit megvásárolni készültünk. Úgy viszonyultam ehhez az egész spórolási folyamathoz, mintha a saját pazarlásommal versenyeznék, melynek végén vár rám a szuper nyeremény. Fontos szempont volt, hogy ne romoljon a jelenlegi életminőségünk, mert hosszú ideig kell folytatnunk ezt a takarékoskodást.
Felhagytam 9 korábbi rossz szokásommal
1. A teljes fizetésünket elköltöttük.
Új szabályt hoztam: havonta “fizetem ki magam”, és beállítottam egy automatikus utalást. Azokon a napokon, amikor megkapom a fizetésem, egy jelentős összeg – 300 dollár – automatikusan a megtakarítási számlámra megy. És a pénz nemcsak ott volt elfekvőben, hanem kamatozott is. A legnagyobb motiváció az volt, hogy ha kiveszem a pénzt, elvesznek a bónuszok.
Hogy könnyebben lemondjak erről a pénzről, azt képzeltem, hogy fizetem a hitelt, amit az autóért vettem fel. De valójában a pénz nálam maradt, csak elrejtettem önmagam elől. Nagyon nehéz volt, de kötöttem egy megállapodást magammal, hogy a maradékot úgy költöm el, ahogy akarom. De igazából nem tudtam. Rögtön azután, hogy megkaptam a fizetésemet, sokkal kevesebbet láttam a számlámon, és a vágy, hogy shoppingoljak vagy étterembe menjek egyből eltűnt.
Voltak olyan hónapok, amikor több jövedelemre tettem szert, emiatt többet is tudtam félretenni. Végül 6000 dollár megtakarításom volt, amiből 200 dollár a kamatokból származott.
2. Figyelmen kívül hagytuk azt a lehetőséget, hogy a kötelező számlákon spóroljunk.
Mindig is azt gondoltam, hogy a közművek rendkívül drágák, de kiderült, hogy lehet lefaragni ezekből. Azon kívül, hogy víz- és villanyórát szereltettünk fel, a meglévő lámpákat LED-re cseréltük, elzártuk a vizet, amikor nem volt szükségünk rá, a következő intézkedéseket hoztuk:
- A kisebb lámpákat kezdtük el használni esténként.
- A mosogatógépet és a mosógépet csak este 11 óra után kapcsoltuk be, mert így olcsóbb, mintha délután használnánk.
- A mosási programok választását is átgondoltam. Ahhoz, hogy 60 fokra melegítsd a vizet, több áramra van szükség, mint ahhoz, hogy 30 fokon moss.
Ezeknek a hasznos szokásoknak köszönhetően 20-30 dollárral kevesebbet fizettünk havonta. És ez másfél év alatt 500 dollárrá adódott össze.
3. Nem néztem meg naponta a számlámat.
Elkezdtem napi szinten ellenőrizni a készpénzemet és a számlámon lévő pénzt. Ha a nap végén volt még egy kis fennmaradó összeg, átutaltam a megtakarítási számlámra. Például ha volt 186 dollár a számlámon, 6 dollárt átutaltam a megtakarítási számlámra. Ezzel egy hónap alatt sikerült 70-100 dollárt spórolnom. Ugyanezt tettem a készpénz esetében is, és a félretett pénzt mindig valami hasznosra, például számlák kifizetésére fordítottam. Másfél év alatt a napi kerekítésekkel sikerült 1200 dollárt félretennem. Ha nem tettem volna ezt, az a pénz is csak elkallódott volna.
4. Gyakran ettünk étteremben.
Elkezdtem előre megfőzni, tehát egy hétre előre elegendő étel volt otthon. Egy-egy adagra osztottam szét az elkészített ételt, aztán lefagyasztottam dobozokban. A fogások elég egyszerűek voltak: köret + hús vagy hal + zöldség. Korábban, ha nem volt időm főzni, csak rendeltem valamit vagy beugrottam valahova. Most csak előveszem a lefagyasztott ételt, kiolvasztom és megeszem. Ezzel pénzt spóroltam, ráadásul nem fogyasztottam felesleges kalóriákat.
A leveseket is le lehet fagyasztani, ugyanolyan ízletesek maradnak. Ráadásul még kényelmesebb is így munkába vinni, mert nem folyik ki. Erre a megközelítésre a kollégáim elég furcsán néztek, mikor bekukucskáltak a dobozomba, csak ráncolták az orrukat. De én boldog voltam, hogy nem gyorskaját eszek ebédre.
Mindazonáltal többé nem vittem levest a munkahelyemre, csak főfogást. Ezek még akkor is jobban néznek ki, ha fagyottak. Ez a módszer segített, hogy havonta körülbelül 100 dollárt spóroljunk, ami másfél év alatt 1800 dollárt jelent. És ez azt is befolyásolta, hogy hogyan töltöttük el a szabadidőnket. Már nem jártunk kávézókba és éttermekbe, elkezdtünk sétálni, és több időt töltöttünk a szabadban, a friss levegőn.
És még néhány tipp, hogy hogyan lehet pénzt spórolni. A hosszú szavatossági idejű termékekből mindig visszazárható csomagolásúakat vettünk. Ha láttam, hogy leakcióztak egy olyan terméket, amit mindig használunk, például fogkrémet, mosószert vagy sampont, 4-5 csomaggal is vettem belőle egyszerre.
Magam szedtem össze a zöldségeket és gyümölcsöket, mert a csomagoltak mindig többe kerülnek. Összehasonlítva a kísérlet első hónapjával, amikor még csak elemeztem a költségeket, a különbség 70 dollár volt (ami közel 1300 dollár másfél év alatt).
5. Nem használtuk ki a bónuszokat és a bankok ajánlatait.
5 különböző bankkártyám lett. Egy, amire a fizetésemet kaptam, egy másik, ami jobb feltételeket ajánlott, ha ott tartom a pénzem, jobb kamatot adott a megtakarításaimért, egy harmadik, ami jó pénzvisszatérítési ajánlatot biztosított és így tovább.
Az egyik bank olyan termékek és szolgáltatások esetén ajánlott remek cashback lehetőséget, amelyeket gyakran használok. Az első három hónapra a gyógyszertár, a mozi és a közlekedés kategóriákat választottam. Ez azt jelentette, hogy ezzel a kártyával fizettem, amikor az említett szolgáltatásokat vettem igénybe. A kategóriákat 3 havonta lehetett változtatni. Egy másik bank nagyszerű cashback ajánlatot tett kávézók és éttermek esetében, így sikerült a pénzem egy jelentős részét visszakapnom.
Azt tanácsolom mindenkinek, hogy vegye figyelembe ezeket a lehetőségeket. A bankok és a vállalatok mindig új módszereket dolgoznak ki, hogy vonzzák és megtartsák az ügyfeleket a különböző ajánlatok és bónuszok segítségével. Nekem az egyik kártyámnak köszönhetően sikerült ingyenes utasbiztosításhoz jutnom, valamint ajándék mérföldekhez a repülések során és kedvezményes mozijegyekhez.
6. Nem vettük figyelembe a termékek és szolgáltatások olcsóbb alternatíváit.
Magammal kezdtem a kísérletezést: saját magam készítettem el a haj- és arcmaszkjaimat a hűtőben lévő termékekből. Még szőrtelenítő krémet is megpróbáltam készíteni cukorból és citromsavból. Sajnos ezek a házi módszerek pattanásokat, fakó hajat és az arcbőröm pirosságát eredményezték. Sok időt és terméket feláldoztam, de soha nem sikerült elérnem a kívánt eredményeket, így visszatértem a bolti termékekhez.
Helyette találtam egy másik módszert, amivel csökkenthettem a kiadásaimat: szinte teljesen felhagytam a sminkeléssel és a parfüm viselésével. A drága termékeket, amiket az arcomra és a hajamra használtam, olcsóbbakkal helyettesítettem. Nekem nem sikerült sok pénzt spórolnom így, csupán 40 dollárt havonta, körülbelül 700 dollárt másfél év alatt.
Sokkal több pénz jött abból, hogy szinte abbahagytam az új ruhák vásárlását, csak fehérneműre áldoztam. Az életem hihetetlenül unalmas lett shoppingolás nélkül, ezért alkalmanként elmentem kirakatokat nézegetni, de nem vettem semmit. A barátaink esküvője előtt azonban megláttam álmaim ruháját egy boltban. Egyszerűen nem tudtam nem gondolni rá.
Nehezen tudtam elaludni, szó szerint arról álmodtam, hogy megveszem. Egyrészről volt pénzem megvenni, másrészről viszont szigorú spórolási üzemmódban voltunk. Még egyszer elmentem a boltba, és miután felpróbáltam, rájöttem, hogy valójában ez egy nagyon egyszerű ruha. Nem is olyan rég a nagymamám megtanított varrni, itt volt a remek alkalom, hogy ennek a készségnek hasznát vegyem. Ha őszinte akarok lenni, hármast adnék a teljesítményemre, mert az öltések nem voltak egyenletesek. A helyzetet sikerült orvosolnom egy öv segítségével. Tehát nem költöttem semennyit, mert függönyökből szabtam a ruhámat, mint Scarlett O’Hara.
Aztán felhagytam a vásárlás hiánya miatti szomorkodással, ruhákat cserélgettem a barátnőimmel, és hasonló témájú oldalakra is ellátogattam. Számításaim szerint sikerült körülbelül 1200 dollárt spórolnom ruhákon másfél év alatt.
7. Nem kerestem a lehetőséget, hogy pénzhez jussak a hobbim által.
A kozmetikumokon való spórolás vezetett el oda engem, hogy elkezdtem saját magam elkészíteni a különböző termékeket – például krémeket, testápolókat, szappanokat. A szappangyártás lett a hobbim. Elkezdtem tanulmányozni a különböző gyógyfüveket és olajokat is. Ezt kapták ajándékba a barátaim és az ismerőseim, és mindenhonnan pozitív visszajelzéseket kaptam.
Egy nap meghirdettem a házi készítésű szappanjaimat. Az első megrendelést néhány nappal ezután kaptam, és az érdeklődés egyre csak nőtt. Így történt, hogy a hobbim elkezdett havi 200 dollárt hozni. Azt is figyelembe kell venni, hogy szappankészítéssel csak a szabadidőmben foglalkoztam.
8. Megengedtem magamnak, hogy sokat költsek olyan dolgokra, amikhez olcsóbban is hozzájuthattam volna.
- Egyre kevesebbszer kaptam közlekedési szabálysértési bírságot. Korábban körülbelül kéthavonta egyszer 25 dollárt kellett fizetnem gyorshajtásért, mára ez a szám 0.
- Elkezdtünk olyan benzinkutakon tankolni, amelyek nem olyan népszerűek (az üzemanyag olcsóbb ott), vagy kihasználtuk a szokásos kutak ajánlatait, így körülbelül 100 dollárt spóroltunk.
- A szükséges termékeket és apróságokat akciósan rendeltük meg az internetről, és így összesen körülbelül 150 dollárt takarítottunk meg. Sikerült nagyon kedvező biztosítást kötnöm a lakásra, valamint repülő- és koncertjegyeket vettem kuponok igénybevételével. Maximum 10 percet töltöttem a keresésükkel, és a kedvezmény jelentős volt.
Így a “borítékba” további 800 dollár került.
9. Egy csomó felesleges dolgot rakosgattunk otthon.
Mikor már elég pénz összegyűlt, elkezdtem kitakarítani az otthonunkat és eladni azokat a dolgokat, amiket már régóta nem használunk. Kiderült, hogy vannak emberek, akiknek szükségük van a régi porszívónkra, vezetékes telefonunkra, vasalónkra és a cicaházra, ami a mi cicánkat egyáltalán nem érdekelte. Sikerült régi bútorokat eladnunk, illetve festményeket, amik soha nem tetszettek, és maradék építési anyagokat is.
Sokkal több szabad hely van most a garázsban és a szekrényekben. Eladtam azokat a ruháimat, amik még jó állapotban voltak, de már nem használtam őket, és 250 dollárért az esküvői ruhámat is. A régi dolgaink további 500 dollárt hoztak.
A kísérlet eredménye
Úgy tűnhet, hogy zsugorivá váltam, és amit csinálok, az őrület és már-már megszállottság. De ez nem igaz. Nem fosztottam meg magam az összes kellemes dologtól az életben, csak jelentősen csökkentettem őket. Sikerült összegyűjtenem a szükséges 18.000 dollárt a kitűzött időpontig. Aztán eladtam a régi autómat, és megvettem álmaim kocsiját, amiben van beépített riasztó, szép üléshuzat az üléseken és van hozzá egy garnitúra téli gumi.
És ami még nagyon fontos, közben rájöttem, hogy mi mindenre költjük a pénzünket, és többé már nem hónapról hónapra élünk. Elkezdtem pénzt keresni a hobbimmal, kiélhetem a kreativitásomat. Ez az időszak megtanított arra, hogy mi a különbség a szükséges dolgok megvásárlása és az impulzusvásárlás között. Továbbá megtanultam számolni az idővel és pénzzé alakítani.
Elértem a célom. Most már édesanya is vagyok, tehát sem az időm, sem a fizetésem nem kizárólag az enyém (az édesanyák érteni fogják, hogy miről beszélek).
Te miről lennél hajlandó lemondani, hogy megvehesd azt a dolgot, amiről régóta álmodozol?
