Ha mindennap a sikert hajszoljuk, könnyű elfeledkezni a valóban fontos dolgokról. A családunk, azok az emberek, akik körülvesznek minket, mindig készek bizonyítani a megértésüket és a támogatásukat. És minden családban vannak olyan hagyományok, amik összehozzák a családtagokat.
Olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amik a különleges családi légkörről szólnak.
- A családunkban van egy csengő kód. Ha hazaértél és nagyon ki kell menned a mosdóba, erősen meg kell nyomnod a csengőt, és egy pillanatra sem szabad felemelned róla a kezed. Ez egy jel, így mindenki rohan kinyitni az ajtót. Máskülönben örökké ott várhatsz az ajtó előtt.
- A családommal havonta egyszer elmegyünk egy bevásárlóközpontba. A szabály a következő: mindenki magának vásárol, és addig vásárolunk, míg el nem fogy a pénzünk. Elkezdtük. Mindenki más irányba ment. Vettem ezt-azt, fél óra alatt végeztem.
Egy étterem mellett elhaladva láttam, hogy az egész családom ott eszik. Semmit nem vettek, nekem meg 5 táska volt a kezemben. Ezen a napon hagytuk abba a vásárlási hagyományunkat. - Egyszer az anyukám azt mondta, hogy csak a testvérem szülői értekezletére megy el. Apának kell mennie az enyémre, így neki nem kell szégyellnie magát miattam. Tehát apa ment el a szülőire. Amikor hazaért, azt mondta, hogy egy árva szót sem mondtak rólam. Tovább kérdezgettük, és kiderült, hogy rossz osztályba ment.
- 5 férfi van a családomban: a férjem és a négy fiunk, akik 20, 17, 15 és 8 évesek. Szuper, hogy nagy, kedves családunk van, nagyon sokat segítenek nekem. De az őrületbe kerget, hogy állandóan palacsintát kérnek. Legalább hetente kétszer kell készítenem. Ilyenkor kész vagyok kinyírni bárkit, aki odajön és megkérdezi, hogy mikor lesz kész. A fennmaradó időben nagy, kedves család vagyunk.
- A férjemnek van saját titkos pitypanglekvár receptje. Minden évben szed pitypangot, és varázsol zárt ajtók mögött. A probléma az, hogy a lekvár eléggé folyós – mint a víz vagy a szirup. Egy idő után sűrű lesz, mint az igazi lekvár. A férjem nagyon büszke magára, és biztos benne, hogy ez az ő speciális receptjének köszönhető. Csak én tudom, miért lesz sűrű. Azért, mert amikor kimegy, kinyitom az összes üveget, újra felforralom, és teszek bele némi zselét.
- A férjem és én fogadtunk a rossz szokásaink kapcsán (ő dohányzik, én meg nem tudok édesség nélkül élni). Aki tovább bírja a rossz szokása nélkül, 100 dollárt kap. Két éve, hogy a férjem abbahagyta a dohányzást, én soha nem hagytam abba az édességevést. Megnyerte a pénzt, de mindet rám költötte.
- A férjemmel gombát szedni mentünk. Hirtelen 2 óriási buldog támadt ránk a bokrok mögül. A férjem nem hezitált, maga mögé lökött, és készült a harcra egy apró késsel a kezében. Minden jóra fordult: a gazdi előbukkant, és visszahívta a kutyákat. Abban a pillanatban megértettem, hogy a férjem kész volt feláldozni az életét értem és hogy nem gyáva. Amikor azt mondta, szeret, azok nem csak üres szavak voltak.
- A szüleim és a férjem szülei nem gazdagok, de minden nyaraláskor adnak nekünk pénzt. Amikor összeházasodtunk, elhatároztuk, hogy teszünk félre a szűkösebb napokra. Azonban azokat soha nem kellett átélnünk. 10 éve vagyunk házasok, úgy döntöttünk, elköltjük a spórolt pénzt. Vettünk a szüleimnek egy új autót, és felújítottuk a férjem szüleinek nyaralóját.
- Amikor a szüleim és a barátom szülei találkoznak, tolmácsot kell fogadnom, mert a barátom szülei németek. A barátom lefordítja nekem angolra, én lefordítom anyukámnak oroszra, és ő lefordítja norvégra a nevelőapámnak. Úgy érzem, mire elér az utolsó emberhez, teljesen el van ferdítve.
- A húgom 6 éves. Anyának nagy mellei vannak, nekem is nagy melleim vannak, a testvérem pedig úgy gondolja, hogy valami baj van vele. Úgy döntött, változtat a dolgon, az én melltartómat fogja viselni, az üres helyet pedig azzal a szilikonnal fogja kitölteni, amit apa az építkezéseken használ. Mindannyian mentünk a kórházba: anya sírt, én meg voltam ijedve, apa nevetett. És csak a testvérem volt boldog.
- Egy 2 hónapos üzleti úton vettem részt. Skype-on beszélgettem a feleségemmel és a kisfiammal. A legutóbbi beszélgetés alkalmával észrevettem, hogy alig szólal meg a fiam. Az utolsó alkalommal nem is jött oda, hogy lásson. Íme a fiam és a feleségem közti dialógus:
– Gyere, beszélj apával!
– Kizárt!
– Nem is szereted őt?
– Nem, nem szeretem.
– De miért?
– Itthagyott minket, nem főz, és én nagyon szeretem, amikor ő főz.
Ez volt a pillanat, amikor úgy döntöttem, összepakolom a holmimat, és hazamegyek.
