Észrevetted valahova, hogy nem kellően értékelik a jó embereket? Azokat, akik kisegítenek másokat, türelmesek, nem haragtartóak, de valamilyen okból kifolyólag mindig szomorúak és magányosak.
A pszichológusok úgy gondolják, hogy ennek oka az ilyen emberek viselkedési hibáiban keresendő. Szeretnénk bemutatni az indoklásukat néhány illusztráció segítségével.
Feleslegesen áldozod fel önmagad.
Elnyomod a saját szükségleteidet a béke kedvéért, de a világ egyszerűen nem veszi észre. És amikor megsértenek, kényelmetlenül érzed magad a vétkes fél előtt. Ez a megközelítés óhatatlanul azt eredményezi, hogy az emberek újra és újra meg fognak bántani téged.
- Ne félj elmondani, hogy mi az, amit nem szeretsz. Lehet, hogy semmibe sem kerül másoknak, hogy félúton találkozzanak az elvárásaitok. Másrészről a szükségtelen önfeláldozásodat az égvilágon senki nem fogja észrevenni.
Alacsony az önbecsülésed.
Úgy tűnik, nem veszed észre azt, amikor az emberek beléd kötnek, vagy egyszerűen szemet hunysz az ilyen apró kellemetlen pillanatok felett. De egy olyan ember, aki természeténél fogva goromba, nem fog szeretni vagy tisztelni téged ezért. Akkor miért tűröd el?
- Ha valakinek a viselkedéséről az jön le, hogy fütyül rád, akkor valóban fütyül rád. Ne keress kifogásokat az udvariatlanságára. Tiszteld önmagad!
Megerősítésre van szükséged.
Azok az emberek, akiknek betegesen szükségük van megerősítésre másoktól, öntudatlanul azt a jelet küldik magukról, hogy valami baj van velük. És azokat, akikről úgy gondolják, hogy valami baj van velük, gyakorlatilag mindenki elkerüli.
- Ne várj dicséretet. Ahhoz, hogy jó ember légy, nem kell az, hogy valaki megmondja neked, hogy te jó ember vagy. És ne félj a kritikától. Az emberek számtalanszor fognak kritizálni lényegében bármiért, találnak rá okot, hidd el. Mindig az önmagadról alkotott véleményed legyen a legfontosabb.
Kizárólag önmagadban keresed a problémák okát.
Automatikusan azt hiszed, hogy az embereknek igazuk van, kivéve akkor, amikor rólad van szó. Magadra vállalod a felelősséget mindenért, ami körülötted történik. Senki sem fogja ezt megköszönni neked. De mások még könnyebben használnak ki, és teszik az életedet nehezebbé ilyen körülmények között.
- Keresni azokat, akik hibáztak, hálátlan feladat. Ha pedig önmagadat hibáztatod, azért nem kapsz sem szeretetet, sem megértést másoktól. Jobb, ha arra összpontosítod az erőforrásaidat, hogy megoldást találj a problémára.
Dicsekszel másoknak.
Az erények hangsúlyozása és a tiszteletért való könyörgés a függelmi kapcsolat alapja. Ha próbálod meggyőzni a körülötted lévőket, hogy jó ember vagy, annak csak elutasítás lesz a vége. Még akkor is, ha valóban jó ember vagy.
- Csak azzal mutathatod ki, hogy mennyit érsz, hogy őszintén hiszel önmagadban. Ha ismered a saját értékeidet, nem kell másnak bizonygatnod.
Félsz visszautasítani másokat.
Nem szeretnél senkit megbántani, még akkor sem, ha az az ára, hogy te boldogtalan leszel. Úgy teszel, mintha minden rendben lenne, hogy mások ne aggódjanak amiatt, hogy nem vagy elégedett. És az eredmény az, hogy nagyon gyakran nem vagy elégedett.
- Ne félj nemet mondani. Még a legkedvesebb emberek is megpróbálhatnak kihasználni, ha hagyod nekik. Akkor segíts másoknak, ha segíteni szeretnél.
Figyelmen kívül hagyod a saját érdekeidet.
Hozzászoktál ahhoz, hogy mások igényeihez alkalmazkodsz, ezért már nehezen érted meg, hogy valójában mik is a te saját vágyaid. Nem magad miatt döntöd el azt, amit csinálsz, hanem sajátoddá teszed mások vágyait. Ez nagyon hasonlít a döntésképtelenséghez és a tehetetlenséghez, és nagyon messze áll a kedvesség definíciójától.
- Tanulj meg hallgatni a saját vágyaidra, és ne félj attól, hogy megbántasz másokat. Van esély rá, hogy a félelmeidnek nincs alapjuk, és mindig lehet kompromisszumot keresni.
Nem állítasz fel határt arra vonatkozóan, hogy mi elfogadható.
Megbocsátasz másoknak, mert az sokkal könnyebb, mint kiállni önmagadért. Amikor mások tiszteletlenek veled szemben, fejben találsz egy indokot rá.
- Meg kell határoznod, hogy szerinted hol van az elfogadható viselkedés határa. És ne engedd másoknak, hogy átlépjék ezt a határt veled kapcsolatban. Azokat, akik mindent megengednek, nem tisztelik.
Félsz a magánytól.
A kapcsolatodból szektát hozol létre azzal, hogy feláldozod önmagad. És mi több, még kényelmesen is érzed magad közben. Az oka annak, hogy a zsarnokok, az önimádó és önző emberek közelednek feléd, az lehet, hogy engeded, hogy kihasználjanak.
- Nem kell választanod a kapcsolatod és a saját értékeiddel kapcsolatos érzéseid között. Ha választásra késztetnek, akkor valami korábban rosszul sült el. Légy bátor, ne félj a változásoktól. Gondolj az egyedüllétre szabadságként és ne kényszerű magányként, és nem leszel sokáig egyedül.
Azt hiszed, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni.
Nem fogadod el azt a tényt, hogy a tisztelet nem valamiféle tett vagy viselkedés eredménye. Nem érzed magad kényelmesen egy kapcsolatban olyasvalakivel, aki egyenrangú, mert szilárdan meg vagy győződve arról, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni. Úgy érzed, hogy egy embernek akkor van értéke, ha valamit adott.
- Nem kell “megvásárolnod” a szeretetet vagy a tiszteletet. Tanuld meg, hogyan lehet feltétel nélkül szeretni és szeretve lenni.
