Azt mondják, az igaz barátság mindig feltétel nélküli és támogató. De vajon mennyire egészséges mindig tiszteletben tartani mások elkötelezettségeit, ha valami olyasmit kell megtennünk, amit nem is akarunk? Ha ellentétes véleményünk van, a vádlottak padjára kerülünk, és mi leszünk a rosszfiúk. Ezen ment át a következő történet főszereplője is, bár minden attól függ, hogy melyik szemszögből nézzük.
A történet így szól.
Az egykori legjobb barátnőmmel 12 éves korunk óta ismertük egymást, középiskolába is együtt jártunk. Ugyanazon a környéken laktunk, ezért mindig egymásba botlottunk vásárláskor az üzletekben vagy a buszmegállóban. Nagyon közel álltunk egymáshoz, mindig együtt voltunk, együtt jártunk bulikba, és együtt is tanultunk. Nagyon szoros volt a kapcsolatunk, tudtuk, mire gondol a másik, mintha olvastunk volna egymás fejében.
Mikor felnőttünk és mindkettőnknek komoly kapcsolata lett, a kapcsolatunk ugyanolyan szoros maradt. A párjaink is nagyon jól kijöttek egymással. Ezért együtt jártunk utazni, közös programokat szerveztünk, nagy beszélgetéseket folytattunk az életünkről és a céljainkról. Ha volt valami, amiben mindannyian egyetértettünk, az az, hogy mi örökre együtt leszünk.
A dolgok akkor változtak meg, mikor megszületett az első gyerekem. Természetes, hogy anyaként megváltozott az életmódom. Többé már nem töltöttük együtt minden időnket, és nem buliztunk késő éjszakáig, mert már voltak más felelősségeim is. Nem mehettünk velük bármikor utazni sem, amikor csak akartunk, mert a fiunk óvodába járt. És a barátnőmnek ez nem tetszett. Úgy éreztem, nem érti meg az anyaszerepemet. Még mindig szerettem és akartam időt tölteni vele, de szeretem a fiamat is, és számomra ő az első.
Ő azonban nem értett egyet velem és a döntéseimmel, folyamatosan kritizált, és azt mondta, “unalmas és nemtörődöm” háziasszony lettem, akit csak a férje és a fia érdekel. Ezek a negatív megjegyzések és a megértésének a teljes hiánya vezetett odáig, hogy eltávolodtunk. Alkalmanként láttuk egymást, de ez már nem olyan volt, mint régen. Mikor együtt voltunk, azért jól éreztük magunkat, mint korábban.
9 hónappal ezelőtt elhívott kávézni. Nagy meglepetése volt, mondta, hogy férjhez megy, és szeretné, ha segítenék megtervezni neki álmai esküvőjét. Ráadásul azt akarta, hogy én legyek a tanúja. Könnyes lett a szemem, és a szívem csak úgy kalapált a boldogságtól. Természetesen igent mondtam! Hogy azt akarta, hogy ilyen fontos szerepet játsszak az életének egy ilyen különleges napjában, visszarepített a múltba, mikor még csak két kamaszlány voltunk, akik imádtak a szerelemről beszélgetni.
Néhány nappal az esküvő előtt megkaptam a meghívót, és elkezdtem elolvasni. Az arcomról eltűnt a hatalmas mosoly, és grimaszba váltott át. Azon a részen lepődtem meg ennyire, hogy nagy betűkkel ki volt emelve: “KIZÁRÓLAG FELNŐTTEKNEK, GYEREKEK NÉLKÜL”. A szívem összefacsarodott, hiszen tudta, hogy a gyerekeim mindig hozzám tartoznak, és nélkülük nem megyek sehova. Világosan elmondtam, hogy abban a korszakban vannak, mikor folyamatosan szükségük van az anyukájukra, és nem merem őket másra hagyni, mert senkiben nem bízom annyira, hogy rájuk hagyjam őket.
Rögtön írtam neki, hogy “Kedves barátnőm, nagyon sajnálom ezt az egész helyzetet, de nem fogok tudni elmenni az esküvődre.” A szavaim bombaként robbantak, hiszen én voltam a tanúja. Először megkérdezte, hogy miért és hogy csak viccnek szántam-e. Elmondtam neki, hogy a meghívóban az szerepelt, hogy gyerekek nem mehetnek, és ha a kicsikéimet nem látják szívesen, akkor engem sem. Elkezdett sértegetni, és nagyon csúnya dolgokat mondott. A szavai nagyon bántóak voltak. Mondtam neki, hogy ne vegye magára, és elmagyaráztam, hogy ha nem fogadja el a gyerekeimet, az olyan, mintha engem sem fogadna el.
Az utolsó, amit mondott nekem: “Szerintem tiszteletben kellene tartanod a döntésemet, hogy nem akarok gyerekeket az esküvőmön, ez az én különleges napom, és olyan lesz, amilyennek szeretném. Azonkívül ez nem egy nagy dolog, és nem kellene, hogy problémát okozzon. Az esküvők nem gyerekeknek való események, nem akarom látni, ahogyan össze-vissza szaladgálnak. Ennek a kapcsolatnak semmi értelme, ha nem akarsz részt venni. Neked baj van a fejedben, segítséget kellene kérned.”
Nem válaszoltam neki, és soha többé nem írtam neki, ő se nekem. Időnként egymásba botlunk az utcán, de olyankor tudomást se vesz rólam, mintha nem is léteznék. Az egész helyzet bánt, ugyanakkor ragaszkodom az álláspontomhoz, nem gondoltam meg magam, szerintem egy kis erőt kellett volna vennie magán, hogy megértsen engem. Rosszul csináltam valamit?
Gyerekek az esküvőn: előnyök és hátrányok.
Az előnyök:
- Az egész családra vonatkozik: A gyerekek meghívása lehetővé teszi, hogy a család együtt legyen jelen az eseményen. Ha a gyerekek is elmehetnek, azt a szülők is nagyra értékelik. Vannak gyerekek, akiknek a legjobb emlékeik közé tartoznak, hogy kiskorukban esküvőn vehettek részt. Pozitív élményeket szerezhetsz nekik a szerelemről és az elköteleződésről.
- A vendégeknek nem kell megoldaniuk a gyerekfelügyeletet: Szülőnek lenni kemény munka. Néha, mikor a gyerek nélkül mész el egy-egy este, folyamatosan bűntudatod van, és aggódsz, hogy vajon jól megvan-e a bébiszitterrel. Megbízható gyerekfelügyeletet találni nem könnyű, és ha engeded, hogy a vendégek elhozzák a gyerekeket, nem fognak emiatt stresszelni. Képesek lesznek élvezni az esküvőt, hiszen tudják, hogy a gyerekeik ott vannak velük, biztonságban.
- Váratlan vicces pillanatok: Talán majd ellopják előled a vendégsereg figyelmét, de az örömük, a vicces viselkedésük téged is meghat majd. A virágszirmok szórásába is be lehet vonni őket, vagy lehetnek gyűrűhordozók is. Ahogy a menyasszony az oltárhoz sétál, vihetik a fátylát.
Egyes párok azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy gyerekek ne vegyenek részt az esküvőjükön. Az érveik a következők lehetnek:
- Felnőttesebb hangulat: Vannak párok, akik az elegánsabb atmoszférát részesítik előnyben. Ez vonatkozik a zenére, a programokra vagy az esküvő témájára, ami lehet, hogy nem megfelelő a gyerekek számára.
- Szűkös férőhely: Az esküvői helyszíneken gyakran korlátozott a befogadóképesség, nehéz elhelyezni a felnőtteket és a gyerekeket. Az ilyen esetekben is dönthet úgy a vőlegény és a menyasszony, hogy nem hívnak meg gyerekeket, hogy elegendő hely jusson a felnőtt vendégek számára.
- Költségvetési megfontolás: Egy esküvő drága mulatság, sokaknak szűkös anyagi lehetőségeik vannak, ezért nem hívnak több vendéget. Ha kihúzzák a gyerekeket a meghívottak listájáról, kevesebb ételre, férőhelyre és gyerekeknek való tevékenységre van szükség.
- Egyszerűbb tervezés: A gyerekek jelenléte előzetes tervezést igényel, például szükséges nekik megfelelő tevékenységekről, programokról, akár felügyeletről és megfelelő helyről gondoskodni. Ha az esküvő kizárólag felnőtteknek szól, a házasulandó pár mindettől megszabadul és jóval egyszerűbb lesz a szervezés.
- A menyasszony és a vőlegény saját döntése: Egyesek csalódottak, netán dühösek is lehetnek, hogy a gyerekeik nem vehetnek részt az esküvőn, de fontos észben tartani, hogy ez a menyasszony és a vőlegény döntése. Ha ezt tiszteletben tartjuk és jól érezzük magunkat az eseményen, az a legjobb módja annak, hogy megértést tanúsítsunk irántuk.
Udvariatlanság arra kérni a szülőket, hogy ne hozzák el a gyerekeiket az esküvőre?
Hogy az esküvőn ott lehetnek a gyerekek vagy sem, az teljesen egyéni döntés kérdése, és kizárólag a menyasszony és a vőlegény véleményén múlik. Egyesek kizárólag felnőtteknek szóló esküvőt szerveznek, mások a gyerekeket is bevonják az ünneplésbe.
Fontos tiszteletben tartani a menyasszony és a vőlegény kérését ezzel kapcsolatban. Ha csak felnőttek vannak meghívva, tartsuk ezt tiszteletben, és ne vigyük el a gyerekeket engedély nélkül. Ha a meghívóban semmi sem szerepel a gyerekekre vonatkozóan, akkor érdemes udvariasan megkérdezni a párt, hogy szerepelnek-e a gyerekek is a vendéglistán. Az esküvő megszervezése végső soron a menyasszony és a vőlegény felelőssége. Vendégként nekünk tiszteletben kell tartanunk az ő döntéseiket, és a feltételeik szerint érezzük jól magunkat az ünnepségen.
