Egy szülő számára az egyik legborzalmasabb érzés, mikor valaki más leszidja a gyermekét. Hogy ilyenkor úgy érzed, azonnal robbansz, az teljesen természetes, evolúciós okokra vezethető vissza. Az agyad veszélyt jelez, ezért a szívverésed felgyorsul, hormonok árasztják el a testedet, és beindul az “üss vagy fuss” reakció. Mindezek ellenére fontos, hogy ilyenkor is megőrizd a hidegvéred, és udvariasan próbáld kezelni a helyzetet.
A következő 8 tipp ebben segít.
1. Tudasd, hogy ott vagy.
Ha érzékelteted a jelenléted, azzal megváltoztatod a szituáció dinamikáját. A gyereked máris biztonságban fogja érezni magát a másik felnőttel szemben, hiszen ő rögtön visszavesz a tempóból, amint egy vele egykorú emberrel kerül szembe. Ettől máris elszáll az az érzése, hogy ő uralja a helyzetet.
Próbáld ki ezt a technikát: utánozd le a másik felnőtt hozzáállását és testtartását. Ezzel összhangot teremtesz vele, ami erős fegyver bármilyen konfliktus megoldásában, hiszen megbízhatóbbnak tűnsz általa.
2. Mielőtt reagálnál, mérd fel a helyzetet.
A harag sosem jó tanácsadó, ezért fontos, hogy lehiggadj, mielőtt bármit is teszel vagy mondasz. Értékeld logikusan a szituációt. Végy egy mély lélegzetet, és próbáld összeszedni az információkat a történtekről. Természetesen lehetséges, hogy valóban a gyermeked hibázott vagy tett valami helytelen dolgot, például megütött egy másik gyereket, összetörte valaki más tulajdonát, rosszul viselkedett stb.
Gondold át, hogyan éreznéd magad a másik felnőtt helyében, és ne engedd, hogy az impulzusaid vezessenek.
3. Éreztesd a gyerekeddel, hogy megérted őt.
Egy ilyen helyzet megijeszti és összezavarja a gyereket. Fontos, hogy türelmes legyél vele, és éreztesd, hogy az érzelmeit megérted és figyelembe veszed. Azonos szemmagasságban beszélgess vele, és kérd meg, hogy mesélje el a történteket. Ítélkezés nélkül hallgasd végig.
Ha a gyerek úgy érzi, hogy megérted, ő is nagyobb valószínűséggel fogja megérteni, amit te mondasz a viselkedésével kapcsolatban.
4. Légy egyenes és határozott a másik felnőttel.
Egyenesnek és határozottnak lenni nem azt jelenti, hogy erőszakosan vagy udvariatlanul kell viselkedned. De ha köntörfalazol, az többet árt ebben a helyzetben, mint használ.
Légy nyílt a másik felnőttel. Világosítsd fel, hogy úgy gondolod, a gyermeked fegyelmezése szigorúan csak a te dolgod, és értékelnéd, ha nem keveredne bele ebbe a helyzetbe. Azt is mondhatod neki, hogy képzelje el, ő hogyan érezné magát, ha valaki szidná a gyerekét. Ehhez a közvetlenséghez szükséged lesz magabiztosságra, de közben légy higgadt, diplomatikus, nyugodt, és próbáld meg nyitottan kezelni a helyzetet.
5. Oldd humorral a feszültséget.
Ilyen helyzetben talán az utolsó dolog, ami eszedbe jut, az a viccelődés. De a humor nagyon jó eszköz, ha oldanád a feszültséget és csökkentenéd a stresszt egy adott szituációban.
Egy kis humorizálás máris közvetlenebb viszonyt hoz létre két ember között, csökkentheti a helyzet komorságát és súlyosságát, új perspektívát adhat a másik félnek a helyzet értékelésére.
Persze a viccekkel nem árt óvatosnak lenned. Kerüld, hogy szarkasztikus legyél vagy lekicsinylőnek tűnj, hiszen ezzel csak rontasz a dolgokon.
6. Húzd meg a határt.
Ha az illető, akivel problémád van, a gyermek életében tekintélyt betöltő személy (például a tanára, az edzője vagy a rokona), fontos, hogy kijelöld a határokat, hogy megelőzd az ilyen helyzeteket a későbbiekben. Ez persze nem jelenti, hogy engedélyt adsz a gyereknek, hogy áthágja a szabályokat vagy akár az illemet. Csak meghatározod az irányvonalat, hogy az illető ugyanazt a fegyelmezési módszert használja a gyerekeddel, amit te használsz vele otthon. Ezzel a gyerek számára is könnyebb helyzetet teremtesz, hiszen jobban át fogja látni a dolgokat, illetve tudni fogja, milyen büntetés jár a tetteiért.
7. Magyarázd el a helyzetet a gyereknek.
Mikor mindenki lehiggadt, fontos, hogy türelmesen és alaposan átbeszéld a gyerekkel a történteket. Ez a lépés döntő fontosságú, hiszen ahogyan te kezeled a problémákat, az hatással lesz arra, ahogyan a gyerek a későbbiekben kezeli majd a hibákat és a kudarcokat.
Vigasztald, de ne sajnáld a gyereket, mert ezzel rossz üzenetet küldhetsz neki. Azt fogja hinni, hogy maximálisan igaza van, és nem fogja érteni a probléma lényegét. Ehelyett tarts ki határozottan az álláspontod mellett, és higgadtan magyarázd el, miért nem szabad máskor így viselkednie. Például: “Elvetted Juli játékát. Szerinted mit érezhetett? Te nem ugyanezt éreznéd, ha ő venné el a te játékodat?”
Mikor elfogadható, hogy egy másik felnőtt fegyelmezi a gyermekedet?
Szülőként a te feladatod megtanítani a gyerekedet a tiszteletre és a társadalmi normáknak megfelelő viselkedésre. Fontos, hogy megtanulja saját magát egy közösség tagjaként értelmezni, legyen az az osztály, egy sportcsapat vagy akár a játszótéri gyerekközösség. Minden ilyen csoportban vannak felelős személyek, például az osztályban a tanár, a csapatban az edző, akinek joga van rámutatni a helytelen viselkedésre és megindokolni, hogy miért nem kívánatos az.
Annak azonban súlyos következményei lesznek, ha haraggal kezelik a történteket. A gyerekkel való kiabálás csökkenti az önbecsülését, növeli benne a szorongást, megtörheti a másik féllel való bizalmi viszonyát.
Felnőttként a mi feladatunk, hogy közös nevezőt találjunk a gyerekekkel és az őket megillető tisztelettel és türelemmel bánjunk velük.
