Összegyűjtöttünk néhány gondolatot, ami segít megérteni, hogy a modern kapcsolatok miért annyira törékenyek.
1. Nem vagyunk felkészülve.
Gyakran nem vagyunk felkészülve arra, hogy kompromisszumokat kössünk, áldozatot hozzunk, feltétel nélkül szeressünk. Nem akarunk várni, mindent azonnal akarunk. Nem hagyjuk kialakulni az érzéseket, gyakran behatároljuk az időt, ami alatt az érzéseinknek szerintünk ki kellene alakulniuk.
2. Összetévesztjük a szerelmet más érzelmekkel.
Sokszor arra vágyunk, hogy legyen valaki, akivel moziba és szórakozni járunk, nem arra, hogy valaki támogasson, megértsen a legnehezebb pillanatokban is. Nem szeretünk unalmasan élni, ezért keresünk szórakoztató társat, akivel az egész élet egy kaland. De nem mindig állunk készen a változásra, ami a romantika egy bizonyos szakasza után elkerülhetetlenül bekövetkezik.
3. Beleragadunk a megszokásokba.
Egy idő után az életünkben nem jut idő a szerelemnek. Túlzottan lefoglal minket az, hogy az anyagi javakat hajszoljuk.
4. Azonnali eredményt akarunk.
Mikor szerelmesek leszünk, rögtön azt szeretnénk, hogy a kapcsolatunk elmélyüljön, éretté váljon. Pedig ez csak évek múlva történik meg. Sokan viszont azt gondolják, nincs az életben semmi, amire érdemes lenne várni ennyit.
5. Elvesztegetjük az erőnket.
Sokan szívesebben töltenek 1-1 órát száz különböző emberrel, mint egy egész napot egyetlen emberrel. Manapság az általános vélemény az, hogy minél több új emberrel kell találkozni, de megismerni nem kell őket. Mohók vagyunk, és mindent egyszerre akarunk. Belekezdünk egy kapcsolatra, de rögtön egy másikra cseréljük, amint azt hisszük, találtunk egy jobb lehetőséget. Nem adjuk magunkból a maximumot a másik embernek, de azt várjuk el tőle, hogy ő tökéletes legyen. Rengeteg emberrel randizunk, de alig adunk nekik esélyt.
6. A technológiától függünk.
A technológia közelebb hozott minket egymáshoz. Már olyan közel vagyunk, hogy néha alig kapunk levegőt. A szöveges üzenetek, a hangüzenet és a videochat felváltotta a személyes kommunikációt. Már nincs szükség arra, hogy személyesen találkozzunk. Anélkül is sok mindent tudunk egymásról.
7. Nem tudunk sokáig egy helyben maradni.
Meggyőződésünk, hogy nem tartós kapcsolatokra vagyunk kitalálva, és nem is arra, hogy egy helyen éljük le az életünket. Ettől megrémülünk. Nem szeretnék odaadni az életünket egy embernek, minden tartós dologtól elzárkózunk.
8. Szabados szexuális életet élünk.
A mi generációnk már különválasztja a szexet a szerelemtől. Az emberek először szexelnek, aztán eldöntik, akarnak-e együtt maradni vagy sem. A házasságon kívüli szex ma már normális, a nyitott kapcsolatok, a barátság extrákkal és az egyéjszakás kalandok a modern élet részei.
9. Inkább a logikánkra támaszkodunk.
A fiatalok közül csak kevesen tudnak teljes szívből szeretni, és kevesen tudják leküzdeni az idő és a távolság okozta nehézségeket.
10. Túl sok dologtól félünk.
Félünk az új kapcsolatoktól, a csalódástól, az érzelmi sérüléstől, ezért nem engedünk be az életünkbe másokat. Falakat húzunk magunk köré, amelyek sokszor olyan magasak és vastagok, hogy mi magunk sem látunk át rajtuk, hogy megtudjuk, milyen is az élet valójában.
11. Nem értékeljük a kapcsolatokat.
Semmit nem jelent elengedni egy olyasvalakit, aki szeret minket. Túl sokat csalódtunk már az emberekben.
