Egy meggyötört művész képe, akit terhelnek a saját gondolatai, aki önmaga megkérdőjelezésének körforgásában ragadt és kínlódik, aztán megalkotja a műremeket, amit az egész világ csodál, egy olyan sztereotípia, ami mindannyiunk számára azonnal ismerős.
Egy hihetetlen túlzásnak tűnhet, és minden bizonnyal ez a karikatúra elnyűtt a populáris kultúrában, de mint kiderült, lehet, hogy még sincs olyan messze a valóságtól. Tanulmányok igazolják, hogy a kreatív zsenialitás és a szorongás között szorosabb kapcsolat áll fenn, mint gondoltad volna.
Aggódsz, hogy kreatív zseni vagy? Akkor valószínűleg az vagy.
Míg mindannyian aggódunk időnként valami miatt, néhányan közülünk többet idegeskednek és vergődnek. Ha olyan típusú ember vagy, aki rendszeresen túlgondolja a problémákat, vagy gyakran tapasztalsz szorongáshoz hasonló érzést, a jó hír az, hogy valószínűleg fokozott kreativitás birtokában vagy.
Most pedig következzen a (valóban lenyűgöző) tudományos háttér.
A King’s College London kutatói azt találták, hogy az aggódóknak nagyobb az aktivitás az agyuk azon részében, ami irányítja a fenyegetés észlelését. Ez azt jelenti, hogy hamarabb pánikolni kezdenek, mint a legtöbben.
Emiatt az alapvető neurológiai különbség miatt nekik kivételesen aktív képzelőerejük van, ami csak súlyosbítja a fenyegetettség érzését.
Összegezve tehát a rendkívül aktív képzelőerő (ami a kreatív emberek alapvető tulajdonsága) és az intenzív aggódás nemcsak elválaszthatatlanul összekapcsolódnak, hanem táplálják is egymást a kín és a zsenialitás soha véget nem érő körforgásában.
[aggódás + képzelőerő = kreatív géniusz]
Hol tartana a világ aggódók nélkül?
Ha átgondolod, tökéletes értelmet nyer az egész: természetesen senki nem tud megoldást találni, ha először nem gondolja végig teljesen a problémát. A problémába való belehelyezkedés abszolút szükséges ahhoz, hogy megtörténhessen a pillanat, amikor a megoldás villámcsapásként hasít belénk.
Azok nélkül az emberek nélkül, akik azon tépelődtek, hogy hogyan lehetne gyorsabban járni-kelni, a kereket talán soha nem találták volna fel. Ha Alexander Fleming nem aggódott volna a bakteriális fertőzések miatt, talán még mindig egy olyan világban élnénk, ahol nem létezik antibiotikum. Ha nem nyugtalanította volna az embereket a nem tervezett terhesség, a fogamzásgátló tabletta talán még mindig csak a feltaláló fejében létezne.
Hol tartana a világ művészet nélkül?
Természetesen rengeteget köszönhetünk a nyugtalankodó embereknek a találmányok és a tudományos fejlődés tekintetében. De az élénk képzeletüknek kell megköszönnünk azt is, hogy egy olyan világban élünk, ahol gazdag a kultúra, élvezhetjük a költészetet, a zenét, a színházat. Ezek nélkül az emberiség szegényebb lenne.
Szóval bátorság! Legközelebb, ha aggódsz valamin, jusson eszedbe, hogy vannak kreatív szempontból előnyei, és ki tudja, egy nap lehet, hogy az aggódásod miatt megváltozik a világ.
