Egy olyan világban, ahol a tündérmesék leginkább csak a könyvekben fordulnak elő, Kris Scharoun-DeForge és Paul DeForge életre keltett egy olyan szerelmi történetet, ami minden várakozással és társadalmi normával szembe ment. Ez a szerelem ünneplése a legtisztább formában.
Táncparkettől az oltárig.
Képzeld el, hogy belépsz egy terembe, és máris összeakad a tekinteted valakivel, akiről rögtön tudod, hogy örökre a tied lesz. Pontosan ez történt Kris Scharoun-DeForge-val, mikor 3 évtizeddel ezelőtt megpillantotta Paul DeForge-t a táncparketten. Kris gyakran emlegeti: “Belenéztem Paul szemeibe, és láttam a jövőmet.” És milyen gyönyörű jövő kezdete volt ez!
Sokan ellenezték a házasságukat, de Kris nővére nem.
2018. augusztus 13-án a Down-szindrómás pár a 25. házassági évfordulóját a fogadalmuk megújításával ünnepelte. Ez nem egy szimpla évforduló volt, hanem egymás iránti töretlen elköteleződésük kinyilvánítása, ami szépen példázta, hogy a szerelem nem ismer határokat.
Kris nővére, Susan Scharoun elmesélte: “Feltétel nélküli szeretet van köztük. Tökéletesen kiegészítik egymást.” Ez a feltétlen támogatás az alapköve hosszú kapcsolatuknak, melyben Kris intézi a napi feladatokat, miközben Paul mindig ott van, hogy érzelmi támogatást nyújtson.
Útjukat az oltárhoz szkepticizmus és ellenkezés kísérte. Sokan életképtelennek gondolták két Down-szindrómás ember házasságát. Kris és Paul szerelmi története azonban a kitartásról és az elszántságról szól. Szilárdan kitartanak egymás mellett, és ez olyan esküvőhöz vezetett, amilyenről Kris kislánykora óta álmodozott.
25 éven át örömteli élet.
Az együtt töltött éveket Paul és Kris közös hobbijaikkal, utazásokkal és az élet egyszerű örömeivel töltötték meg. Egymás támaszai, Kris örömmel főz Paulra, és mindketten élvezik a táncos és bowlingozós estéket. Szerelmük nemcsak az ő életüket tette gazdagabbá, de a körülöttük élőkét is, hiszen gyönyörű példaként szolgálnak arra, mit is jelent a feltétel nélküli szeretet.
Susan volt az egyedüli, aki hitt abban, hogy testvére és sógora házassága az egyik leghosszabb lehet a Down-szindrómás házaspárok között.
Méltósággal néztek szembe a nehézségekkel egészen Paul haláláig.
Ahogy minden párnak, úgy Krisnek és Paulnak is megvoltak a maguk nehézségei, elsősorban az egészséggel kapcsolatban. Szerelmük azonban minden probléma ellenére szilárd maradt. Paul intenzív ellátásra szorult demencia miatt, ami a Down-szindrómásokat már fiatalabb korban érinti, ám egymás iránti elköteleződésüket ez sem gyengíthette.
Kris, aki 1-es típusú cukorbetegségben szenved, és a szintén egészségi gondokkal küzdő Paul továbbra is gyakran látták egymást, hiszen kötelékük szétszakíthatatlan volt. “Krist jobban felismerte, mint bárki mást” – jegyezte meg Susan.
Nem sokkal a 25. évfordulójuk megünneplése után Paul elhunyt. “Mindig megnevettetett. Ő volt nekem az egyetlen – mondta Kris elhunyt férjéről. – Az olyan embereknek, mint mi, szükségük van arra, hogy esélyt kapjanak. Esélyt arra, hogy megtalálják álmaik férfiját, ahogy én megtaláltam.”
Kris és Paul szerelmének története gyönyörű emlékeztető arra nézve, hogy mindenki megérdemli, hogy szerethessen és szeretve legyen, hogy saját maga irányítsa az életét, és maga döntse el, mit jelent számára a boldogság.
