Az örökbefogadásnak köszönhetően sok felnőtt álma válhat valóra arra vonatkozóan, hogy szülő legyen, és a gyerekek is jó családot találhatnak, ahol gondjukat viselik és szeretik őket. Vannak, akik sokat várnak egy gyermekre, de a hőn vágyott várandósság sosem valósul meg. Az élet tele van fordulatokkal, és néha a vágyaink a legkevésbé várt és legkevésbé hagyományos módon teljesülnek be.
A következő történet szereplői így lettek az unokájuk szülei, de most egy rendkívüli családi dilemmával találták szemben magukat.
A történet így szól.
A kisebb gyerekünket örökbe fogadtuk. A biológiai anyja, Erica és a fiunk 7 évvel ezelőtt együtt voltak, és a lány terhes lett. Nem akarták megtartani a babát, de a férjem és én mindig is szerettünk volna még egy gyereket, ezért felajánlottuk nekik, hogy pénzügyileg támogatjuk őket, és a születése után örökbe fogadjuk a babát. Belementek.
Sajnos nem jó a kapcsolatunk a fiunkkal. Nem akart a baba életének részese lenni, de velünk még szokott találkozni, és gyakran beszélünk. Nemrég meglátogatott minket, és azt mondta, hogy Erica azt kérte, hadd láthassa a lányát. Amikor terhes volt, a férjem azt mondta neki, megengedjük, hogy lássa a babát, de őszintén szólva úgy gondoljuk, hogy ez nem egy jó ötlet most. Összezavarná és felzaklatná. A lányunk érzelmileg nincs jól, terápiára jár, hogy kezeljék a szorongását. El fogjuk mondani neki, de nem most.
Erica továbblépett az életében. Most 29 éves, és van egy másik gyereke. Képzeljétek el, hogy hogyan érezné magát a lányunk, ha tudomást szerezne arról, hogy a biológiai anyjának, aki nem akarta őt, most családja van. Még Erica szülei is, akiket évek óta ismerünk, eltávolodtak tőlünk, csúnyán beszélnek a férjemről és rólam, mondván, hogy ők támogatták az örökbefogadást, de Ericának joga van ahhoz, hogy ismerje a lányát.
Három évvel ezelőtt hasonló történt. Erica kapcsolatba lépett velünk, de akkor meggyőztük azzal, hogy azt mondtuk neki, várjunk addig, míg a gyerek idősebb lesz. Akkor senki nem mondott semmit, de most mindenki az ő oldalán áll.
Mit kellene tennünk?
A következő tanácsok jól jöhetnek.
Szeretnénk megosztani a legfontosabb dolgokat, amiket szakértők és a témában jártasak ajánlottak hasonló esetekben.
- Az első dolog, hogy próbálkozz, és beszélj magabiztosan azokkal, akik érintettek ebben az ügyben. A cél, hogy egyezségre jussatok úgy, hogy mindig és mindenek felett a gyerek jóllétét tartjátok szem előtt.
- Másrészről akkor, amikor a lány terhes lett, ő és a fiatok még tinédzserek voltak, nem álltak készen a szülőségre, tehát beleegyeztek az adoptálásba. De jelenleg más a helyzet. Már felnőttek, és lehet, hogy az egész helyzetet másképp látják. Hasznos lenne tudni a hosszú távú teveiket a gyermek “meglátogatásán” vagy “megismerésén” kívül.
- Megértjük, hogy félsz elmondani a lányodnak, hogy örökbe fogadtátok. Tudjuk, hogy szeretnéd védeni őt, de figyelembe véve azt, hogy mennyi ember érintett, neked kellene először beszélned vele erről, mielőtt valaki más teszi. Ha mástól tudja meg, a következmények nagyobbak lehetnek, még akár negatív érzéseket is kelthet benne a biológiai szülei felé és feléd.
- Bár nem tudjuk a lányod jelenlegi érzelmi problémái mögött meghúzódó okokat, úgy véljük, nem ritka, hogy az örökbefogadott gyerekek megtapasztalnak egy bizonyos traumát amiatt, hogy elszakítják őket az édesanyjuktól, még akkor is, ha csecsemőként adoptálták őket. Már a méhben töltött kilenc hónap alatt elkezdenek kötődni az anyjukhoz. Az elválasztás érzelmi sebet hagyhat. A szituáció tisztán látása és a nyílt beszéd lehetősége sokat segíthet abban, hogy a gyerek feldolgozza az adott helyzetet.
- Bár a lányotok valószínűleg külsőleg hasonlít rátok, az örökbefogadó szüleire, mivel a saját fiatok vér szerinti lánya, lehet, hogy ez nem elég ahhoz, hogy ne kezdjen el gyanakodni, hogy valami furcsa. Talán a köztetek és a többi szülő között lévő korkülönbség vagy egyszerűen a más gyerekektől vagy hozzátok közel álló felnőttektől hallott megjegyzések okozzák azt, hogy összezavarodik és sokat kérdez.
Hogy a gyerekek megértsék és feldolgozzák az örökbefogadást, a szakértők azt ajánlják, hogy 5-6 éves koruk körül kezdjenek el erről beszélgetni velük a felnőttek. Ezt követően, ahogy kérdések merülnek fel, azokat őszintén és mindig a gyermek korának megfelelően kell megválaszolni. Íme néhány ok, hogy miért olyan fontos és pozitív hatású, ha ismerik a szituációt:
- A gyerekeknek joguk van ismerni az élettörténetüket. Ha eltitkoljuk előlük ezt a tényt, megfoszthatjuk őket a saját személyazonosságuk egy részétől, genetikai, szociális és etnikai információktól.
- Érezniük kell, hogy van családjuk, akikben bízhatnak és akikre támaszkodhatnak. Ha a saját családjuk hazudik nekik vagy tart vissza információkat, magányosnak és meg nem értettnek érezhetik magukat.
- A téma természetes módon való kezelése kulcsfontosságú az érzelmi fejlődéshez. Képesnek kell lenniük megérteni és kifejezni azt, amit gondolnak és éreznek, miközben együttérzést és szeretetet kapnak a hozzájuk közel állóktól.
Mit gondolsz a fenti szituációról? Milyen tanácsot adnál ennek az anyának?
