Gyakori, hogy valamilyen okból kifolyólag a gyerekeket a nagyszülők nevelik. A nagyszülők ezért is játszanak fontos szerepet unokáik nevelésében és oktatásában. De nem biztos, hogy hajlandóak újra belevetni magukat a gyereknevelésbe, ahogyan következő történet szereplője sem.
A 17 éves lányom – ő a legfiatalabb, már idősebbek voltunk, mikor megszületett – 7 hetes terhes, és a szülés előtt fogja betölteni a 18-at. A gyerek apjával nincs kapcsolatban, aki – és ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni – egyáltalán nem akarja a gyereket. Őszintén azt sem hiszem, hogy a szülésnél vagy a későbbiekben felbukkan.
Annak ellenére, amit minden felnőtt tanácsolt neki, ő úgy döntött, megtartja a babát. Mivel nemcsak a terhesség kihordásához ragaszkodik, de a gyerek felneveléséhez is, megkérdeztem, hogyan tervezi a jövőjét. Nagyjából így zajlott a beszélgetésünk:
Ő: “Majd lesz munkám.”
Én: “És ki vigyáz a gyerekre, amíg te dolgozol?”
Ő: “Azt gondoltam, te és apa tudnátok.”
Én: “Azt felejtsd el. Én nem fogok egy újabb gyereket felnevelni.”
Alapvetően ez volt az, amitől megvilágosodtam, hogy ha a mi házunkba szüli ezt a gyereket, akkor gyakorlatilag én leszek az anyja. Nemrég mentem nyugdíjba, a férjem pontosan 11 hónap múlva lesz nyugdíjas, és én nem akarom a nyugdíjas éveimet így tölteni. Ez nem tisztességes velünk szemben.
Mondtam a lányomnak, hogy új lakhelyet kell találnia, mire a baba megszületik. A férjem mindig is nagyon elnéző volt vele – ami nagyon kedves dolog, és imádom, ahogy a gyerekeinket szereti –, ezért nem ért egyet velem, de szerintem ebben egy véleményen kellene lennünk.
A leendő nagymama bonyolult helyzetben van, ahogyan a lánya is. Néhány tippel próbálunk segíteni.
- Biztasd, hogy készítsen hosszú távú terveket: Segíts a lányodnak célokat kitűzni maga elé és hosszú távú terveket kitalálni, mert ez kulcsfontosságú. A szülők és a gyermek közösen felfedezhetik azokat az oktatási és karrierlehetőségeket, amelyek pénzügyi stabilitást és egyértelmű utat biztosítanak a jövő felé.
- Ösztönözd, hogy foglalkozzon magával: Alapvetően fontos, hogy a lányod foglalkozzon magával. Hagyjon időt magának a pihenésre, ügyeljen arra, hogy fizikailag és mentálisan is jó állapotban legyen és olyan dolgokat tegyen, melyektől jól érzi magát ebben az időszakban.
- Segíts neki egy támogató háttér létrehozásában: Nagy jelentősége van annak, ha a lányodat támogató környezet veszi körül. Vegyétek fel a kapcsolatot a barátaival, a családtagokkal vagy közösségi csoportokkal, akik érzelmi és gyakorlati támaszt is tudnak nyújtani, hogy könnyebben megbirkózzon a rá váró, nehéz helyzetekkel.
Az hogy babát vár a lánya, abban a szülőknek is van felelőssége, a szex tiltása nem helyettesíti a felvilágosítást. Ha most elvetették volna a gyereket, lehet többé nem lesz baba, nem lesz unoka. Most az a dolga a szülőknek, hogy támogassák mindenben. Nyugdíjasként rengeteget tudnak segíteni. Örüljenek a babának, a lányukat taníttassák tovább! Lehet, hogy ezt a gyermeket fogják a legjobban szeretni a sok együtt töltött idő miatt.
Én ugyan még nem vagyok nyugdíjjas,viszont 4 gyereket neveltem fel egyedül,ebből 1 lányt.Mikor nekem is azt mondta a lányom,ha terhes lesz én is nagy szarban leszek,/30 éves /akkor én is azt mondtam-felejtse el,hogy én fogom felnevelni a gyerekét.
Igen is jogos ha a hölyg így reagált,nekünk is jogunk van már élni a saját életünket,ha a kislány terhes let,nőljön fel a feladathoz,ennyi.
Egy szülönek sem az a dolga,hogy a gyereke gyerekét/unokát/ ő nevelje fel,ez nem jelenti azt,hogy nem örülne neki,vagy ne szeretné.
Én nem vártam el soha edesanyamtol, hogy nevelje a gyermekeimet. De mivel nincs más akire számithatnék, jól esett volna ha néha segitséget nyújt. Ehelyett ránk sem nyitja az ajtót. Igaz még kicsik a gyermekek és néha várom azt a napot amikor én is magamnak élhetek kicsit, de nagyon remélem megérem, hogy unokáim legyenek. Rám bármikor számíthatnak majd a gyermekeim, amíg bírom erővel. Szerintem egy anya nem mondhat ilyet. Az enyém is azt mondta annak idején, hogy magadnak szülj. Nem családba való az ilyen beszólás.