Néha a gyerekek pattanásig feszítik a szülők idegeit, ez általában normális. De ha egyes szituációk túl gyakran történnek meg, a szülőknek figyelmet kell szánniuk rá, hogy azok ne okozhassanak problémát a jövőben.
Összegyűjtöttük a gyermekek 7 szokását, és hogy melyek azok a jellemzők, amelyekre figyelniük kell és aggodalomra adnak okot. Néha a szülőknek még pszichológushoz is kell fordulniuk segítségért.
Honnan tudhatod, hogy mikor kell beavatkoznod
A következő lista segít felismerni, hogy a probléma nem fog magától megoldódni:
- Már legalább egy hónapja aggódsz a gyerek viselkedése miatt.
- Nem tudod irányítani a szituációt.
- A körülötted lévők szenvednek a gyerek viselkedése miatt.
- A gyerek magatartása hirtelen, nyilvánvaló ok nélkül változott meg. Például, ha a gyerek hirtelen tartózkodó és durva lett a barátaival, akkor itt az ideje beszélni vele.
- Bajba keveredik az iskolában, romlanak a jegyei, konfliktusai vannak, verekedik, lóg az órákról.
- Problémák merülnek fel az alvással, higiéniával és az étkezéssel kapcsolatban.
Vannak más jellemzők is, amelyre figyelmet kell fordítanod.
7. Megbocsátásra való képtelenség
“A kutyánk nem akart játszani a fiúnkkal, mert túl meleg volt és elaludt.”
A gyerekeknek tudniuk kell, hogy jöjjenek ki egy konfliktushelyzetből. A szülők általában azt tanítják nekik, hogy ne hagyják magukat a legtöbb esetben, jobb, ha kiengedik a negatív érzéseiket. Ha egy gyerek mindig bosszút akar állni, az rossz jel.
Mit kell tenni?
Győződj meg róla, hogy a gyerek érti, hogy mi az a megbocsátás. Legyél a példaképe. Tanítsd meg, hogy elemezze a saját érzéseit mások érzéseivel együtt, annak érdekében, hogy megérthesse mi okozza a konfliktust. Magyarázd el, hogy hogyan léphet ki egy ilyen kellemetlen szituációból.
6. Felelőtlenség
“Gyerekkoromban a bátyám mindig engem hibáztatott és azt mondta, hogy azok a gyerekek, akik panaszkodnak, árvaházba kerülnek. Egyszer azt mondta, hogy én törtem el a TV-t. De ez akkor történt, amikor a szüleim elhoztak engem a kórházból. Mindig én vittem el a balhét, szóval elismertem, hogy én voltam. Mindenért őt büntették meg.”
Képzeljük el, hogy ő egy felnőtt, aki mindig a kollégáit hibáztatja a munkahelyén.
Mit kell tenni?
Tanítsd meg a gyereknek, hogy vállaljon felelősséget azzal, hogy határokat emelsz. Beszéld meg vele a problémákat és a rossz viselkedés okát.
5. Túlzott makacsság
“Szándékosan ragasztotta a hajába. 2 órába telt, mire az összeset kiszedtem.”
Az jó, ha valaki meg tudja védeni a véleményét, ha kész a kompromisszumra. A szülőknek segíteniük kell a gyerekeiket ezen képességük fejlesztésében még gyerekkorban, mert mindezt sokkal nehezebb tizenévesként vagy felnőttként megtanulni.
Mit kell tenni?
Értsd meg a gyermek érzéseit és találd ki a makacsságának okát. Taníts meg őket saját érzéseinek és mások érzéseinek és motivációinak megértésére. Tanítsd meg nekik, mit tehetnek és mit nem tehetnek. Hagyd abba a könyörgést, veszekedést, megvesztegetést, hibáztatást. Legyél nyugodt és következetes, de ne felejts el kompromisszumot kötni így: “Megeheted a cukrot, miután befejezted a levesedet.” ehelyett: “Nem, ez a torta elveszi az étvágyadat.”
4. Manipuláció
“Hallottam, hogy a gyerek felmászott és kiabált az apjának.”
Néha a gyerekek manipulálják a szüleiket és a hozzátartozóikat azért, hogy megkapják, amit szeretnének. Például elkezdenek sírni a boltban vagy más módszereket használnak. De tudniuk kell, hogy ilyen viselkedéssel nem építhetnek fel egészséges kapcsolatot a családdal, barátokkal, kollégákkal.
Mit kell tenni?
Meg kell különböztetned a szeszélyeket azoktól a dolgoktól, amelyek valóban zavarják a gyermeked. A gyerekek gyakran manipulálni kezdenek, ha nem kapnak elegendő figyelmet a szüleiktől. Ezért fontos, hogy elég időt tölts velük. Maradj nyugodt, ne kiabálj vagy fenyegesd őket. Ez nehéz lehet, de nagyon hatékony.
3. A változástól való félelem
A totyogó kisgyerekeknél jobb, ha ugyanazokat a szokásokat, tevékenységeket követed. De az idősebb gyerekeknek hozzá kell szokniuk a változásokhoz és meg kell tanulniuk elfogadni azt. A hektikus modern világban a túlzott konzervativizmus komoly problémákat okozhat. Ha a gyerek az óvodában sír, mert a ceruzákat a doboz rossz oldalára tették, akkor figyelemmel kell kísérned ezt a viselkedést.
Mit kell tenned?
Mindig el kell mondanod a gyereknek a változásokat és el kell magyaráznod, hogy mi fog történni. Kontrolláld az érzelmeidet, a gyerekek könnyen értelmezni tudják a testbeszédedet és észreveszik a szorongásodat. Találj nekik társaságot, ha vannak barátaik, akkor a gyerekek könnyebben megküzdenek a kihívásokkal. Beszélj az érzéseikről, hogy tudják, figyeltél rájuk. Legyél megértő és tartsd szem előtt, hogy a gyerekeknek nagyon nehéz felvállalni a kicsi problémákat és kihívásokat.
2. Meggondolatlan cselekedetek
“Az egyik barátom gyereke tette ezt a spájzukban.”
A gyerekek spontaneitása nagyon aranyos, ha éppen nem tesznek forró serpenyőt a műanyag tálcára vagy nem ugranak bele a sárba az új fehér nadrágjukban. Ezek a gyerekek anélkül beszélnek vagy cselekednek, hogy gondolnának a következményekre, de a tetteik lehetnek kellemetlenek számukra és a körülöttük lévőkre nézve. Az ilyen esetekben a szülőknek meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy térképezzék fel a viselkedésük lehetséges következményeit.
Mit kell tenned?
Maradj nyugodt. Elemezd a gyerek cselekvését vele együtt, tudd meg, hogy miért csinálták ezt vagy azt. Hagyd őket, hogy megpróbálhassák megoldani a tetteik következményét. Taníts önkontrollt a gyerekeknek, állíts fel szabályokat, amikor lobbanékonyan viselkednek, és mondd el nekik, hogy ügyesek, amikor követik ezeket a szabályokat.
1. Képtelenek megfelelően szórakoztatni magukat
Katerina Murashova orosz gyermekpszichológus elvégzett egy érdekes kísérletet. 68 kamasznak (12-18 évesek) kellett 8 órát egyedül tölteni barátok és kütyük nélkül. Csak 3 tizenéves tudta megoldani ezt a feladatot, az összes többi résztvevő nagyon rosszul érezte magát.
A kisbabák nem tudják szórakoztatni magukat, ez rendben is van. De az idősebb gyerekeknek meg kell tanulniuk az önállóságot. Ha egy gyerek nem fejleszti ezt a készségét, nem tud koncentrálni a saját érzéseire, mert minden zavarja. Amikor ezek a gyerekek felnőnek, pánikolni kezdenek akár egy olyan egyszerű esetben is, ha elromlik a telefonjuk.
Mit kell tenned?
Beszélgess vele és töltsetek együtt időt. Engedd meg neki, hogy egy bizonyos ideig használjon készülékeket. Segíts neki olyan hobbit találni, ami nem kapcsolódik mobilokhoz és számítógépekhez.
Ha nem tudsz egyedül megbirkózni vele…
“A 10 éves fiam kényszerbetegségben szenved és ezt gyűjti.”
Menj el egy pszichológushoz. Ez azt jelenti, hogy törődsz a családoddal és rokonaiddal és egy szakértő segítségét szeretnéd. Egyébként különböző okai lehetnek ennek a destruktív viselkedésnek a gyerekeknél. Tartsd szem előtt, hogy mentális problémákat kizárólag orvosok diagnosztizálhatnak pontosan.
Szembesültél már hasonló problémákkal? Hogy birkóztál meg velük? Oszd meg a tapasztalataidat!
