A gyerekek a legfőbb okai annak, hogy reggelente tömve vannak a metrók. Emberek milliói kelnek útra, hogy munkába menjenek és eltarthassák családjukat. Ám ahogy az évek telnek, mind több szülő veszi észre, hogy gyermekének semmi nem elég. A szemellenző lehullik, és rájönnek, hogy egy hálátlan embert neveltek.
Levél a fiamhoz
Mielőtt megérkeztél az életembe, csak magammal kellett törődnöm. Hétvégente sokáig fent maradtam, és annyi pénzt költöttem magamra és az otthonomra, amennyit csak akartam.
Nem hazudok, nem voltam felkészülve arra a két csíkra a terhességi teszten. Ugyanakkor a tudat, hogy úton vagy, olyan boldogságérzetet adott, amit nem lehetett egy új cipő öröméhez hasonlítani. Attól a pillanattól kezdve szerettelek.
A prioritásaim drasztikusan megváltoztak. Már nem az ékszerboltok előtt ácsingóztam álmodozva, hanem a bababoltok kirakatát nézegettem. Mindent meg akartam venni neked. A mondat, amit a legtöbbször elmondtam magamban: “Nem engedhetem meg magamnak.”
Mikor megtudtam, hogy fiú leszel, kifestettem a kis házunkat a kék minden árnyalatával. Minden fillért félretettem, hogy megvegyem, amire csak szükséged lehet, például azt a fából készült bölcsőt, amit az üzletben láttam.
Soha nem fogom elfelejteni a napot, mikor először tartottalak a karjaimban. Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen tökéletes teremtmény belőlem bújt elő. Úgy éreztem, a szívem kiszakad a helyéről.
Azonnal én lettem a leghűségesebb védelmeződ, a te életed rögtön az enyém elé került. Vége lett az utazásoknak és a finom ételeknek, amiket megkívántam. Semmi nem okozott nagyobb boldogságot, mint a mosolyod, miután egész nap szaladgáltál a parkban. Milyen boldog gyermekkorod volt!
Arra senki nem figyelmeztetett, hogy a kamaszkorod mekkora kihívás lesz nekem. Miután elmúltál 12 éves, minden megváltozott. Elkezdtél távolodni tőlem, szeszélyes lettél, és kevésbé odaadó. Már nem akartál otthon lenni velem, legszívesebben a barátaidnál töltötted az idődet.
Nem volt szívem vitába szállni veled, ezért inkább másodállást vállaltam, hogy lekössem magam, és ne azon agyaljak, hogy mennyire el vagyok keseredve.
Ez idő alatt több száz szemrehányás került felszínre. Egyikre úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna.
15 éves voltál, mikor egyik éjjel szörnyű hangulatban érkeztél haza. Félénken megkérdeztem, jól vagy-e, és láttam, hogy a tekinteted tele van nehezteléssel. Egyenesen a lényegre tértél, és megkérdezted, nekünk miért nincs saját házunk. Azt válaszoltam, hogy ez nem olyan egyszerű, egy ház nagyon drága.
Aztán még több olyan nyílvessző jött a szavaidból, amelyek közül az egyik egyenesen a szívembe talált. “Anya, ez volt az utolsó csepp a pohárban! Te egy vesztes vagy, egy ingyenélő! Szégyellem, hogy rokonságban vagyok valakivel, akinek ennyire nincs pénze!”
A következő hónapban jött a főbérlő beszedni a pénzt, és te adtál neki 50 dollár borravalót, emlékszel? Azt mondtad neki, én csak élősködöm rajta és kihasználom őt. Megdöbbentem.
Megpróbáltam elmagyarázni neked, hogy a főbérlőnek nem adunk borravalót, de rám sem figyeltél. Mintha nem te lettél volna, mikor azt mondtad, ha sok pénzed lesz, sok házat veszel, és kilakoltatod az egyedülálló anyákat. Belesajdult a szívem.
Részese lettem annak a versenynek, amiben a barátaid életét hasonlítottad össze a tieddel. Mondanom sem kell, mindig én kerültem ki vesztesen. Az áldozatokat, amiket hoztam, neked nem értek semmit.
Ami még rosszabb, szégyenkeztél miattuk. Utána már alig beszéltünk és alig láttalak. Nem tudom, hogyan jutottunk el erre a pontra, de úgy érzem, nem az az anya vagyok, akit kívánnál magadnak.
Ma 18 éves lettél, hivatalosan is felnőtt. Minden módon próbáltam közeledni hozzád és visszanyerni a szeretetedet. De ez csak hiú ábránd volt, mert az anyukádként tőled csak elutasítást, durvaságot és sértéseket kaptam.
De te mindig az én gyönyörű gyermekem maradsz, aki megváltoztatta az életemet. Fájdalommal ugyan, de radikális döntést kellett hoznom, ami segít megérteni, hogy egy ember értéke nem abban rejlik, hogy mije van.
Éveken át két munkahelyen dolgoztam, és mindig te voltál a motivációm. Amit kerestem, azt mind neked tettem félre, hogy főiskolára járhass és jobb életed legyen, mint nekem van. De többé már nem neked keresem a nehezen megkeresett pénzt, hanem magamnak.
Új életet kezdek egy másik városban, és remélem, hallok majd felőled, mikor végre megérted, hogy egy anya szereteténél nem létezik tisztább dolog. Ezt a levelet hagyom rád örökségként, tanításként és búcsúzóul.
Anya
Ezt akár én is írhattam volna!
Kicsit átvariálva,kicsit más formába!
Szerintem, sajnos elég sokan, szintén u. ezt a levelet írhatnánk, lehet, kicsit más formában, de a lényegét tekintve u.ezt! Mi rontottuk, vagy ők már egy másik nemzedék, ahol csak az anyagiak számítanak? Lehet, csak általában, azért mindig visszatalálnak a szülőhöz, ha baj van, igaz csak addig, amíg kisegítik, utána újból u.úgy elfelejtik!
Csatlakozom a hozzászólókhoz egy anyának addig van értéke amig csak szeretetet igényelnek a gyerekei egy pilanat az egész aztán már nincs értéke
Ez nevelés kérdése ki hogyan neveli a gyerekét fogja visszakapni egyetlen egy gyerekemmel voltam hatba harcba de rájött hogy mégis nekem van igazam és ő volt aki pár nappal ezelőtt bocsánatot kért ek és azóta is beszélünk.
Egy gyereket nem verve kell nevelni nem ütni verni kell hanem leülni vele és elmagyarázni neki hogy te hogyan látod mint anya és gondolkodjon el bent a szobájába egyedül hogy valóban úgy van e ahogy mondom neki és ha elgondolkodik rajta hogy hoppá hát az anyunak van igaza van kimegyek és megbeszélem vele ez a nevelés nem az a nevelés hogy kitömöm pénzzel és azt csináljon amit akar sz a pénzzel kitörölheti a vallagát ha a szeretetet nem ad ja és nem is kap!
Engem a nagymamám úgy nevelt és úgy neveltetett a dadámmal agja kis wahili kapja kis de miért se adjak annyit amennyi túl sok lenne lehet gyereket növelni a nélkül verés nélkül hogy ne bántja meg az ember a lelkét mert ha nem bántja meg az ember a lelkét akkor bizony ragaszkodnak az anyjukhoz én nagyon keveset találkozom a gyerekeimmel arra tanítottam őket hogy a munka nem esik ha nem dolgozik akkor sosem fog előrébb jutni és ezt tartják szem előtt mind a négy gyerekem.!!!.
Néha szeretnék egy olyan előadást tartani ahol megmutatnám hogy hogyan kell egy gyereket nevelni.