27 történet olyan családokról, akikkel bárki szeretne élni legalább 1 napig

0

Néha olyan őrült dolgok történnek az emberekkel, hogy megöregedve még az unokáknak is szívesen mesélnek róluk.

Néhány valódi történet következik barátokról és családokról. Talán nem mindegyik szuper szórakoztató, de nem is ez a lényegük, hanem az őszinte családi szeretet.

  • A nagymamám tegnap felhívott és elpanaszolta, hogy a nagyapám már rég elment otthonról és még nem ért haza. Megkért, hogy keressem meg. Mondtam, hogy rendben, megkeresem. A nagyapám nálam volt, és a nagyanyámról készített egy portrét. Az évfordulójuk a következő héten volt.

  • A 84 éves nagymamám elnézést kért, hogy a hálóingjében jelent meg előttünk. Mondtam neki, hogy nem gond és hogy nagyon kényelmesnek látszik. Rögtön felajánlott nekem is egyet. Egy ilyen szívből jövő ajándékot nem utasíthattam vissza.
  • Van egy 14 éves lányom. Egy szintén 14 éves fiúval randizik. Nagyon jól nevelt, kedves fiú. Minden vasárnap átjön hozzánk, és a lányommal az egész napot a szobájában töltik. Nem akarom zavarni őket, de egyik vasárnap azt gondoltam: “A 21. században élünk. A gyerekek manapság gyorsabban fejlődnek. Mi van, ha éppen gyereket csinálnak odabent?!” Odaszaladtam a szobájához, kinyitottam az ajtót. A lámpa halványan égett, hallottam, hogy beszélgetnek. Bementem a szobába, hogy most aztán elkapom őket. És tudjátok, mit láttam? A lányom ült a széken, és sálat kötött, a fiú feküdt a kanapén és hangosan olvasott. Az egyetlen, amit mondani tudtam: “Kértek egy kis teát?”
  • Elmentem, hogy hótaposót vegyek magamnak. Közvetlenül mellettem egy fiú cipőt próbált az apjával.
    Apa: “Ez tetszik neked, ugye? Kényelmes is?”
    Fiú: “Igen, szuper.”
    Apa (miközben segít neki felvenni a cipő párját): “Az ára is jó. Megvesszük.”
    Fiú döbbenten: “Micsoda?! Ennyi?! Nem kell több boltba bemennünk? Apaaa, mostantól kezdve vásárolhatok mindig veled?!”
  • Futárként dolgozom. Jó munka, sok az ügyfél, de most nem ez a lényeg.
    A lányom az oviban kapott egy feladatot. Minden gyereket megkérdeztek, hogy a szüleik mivel foglalkoznak. A lányom boldogan mondta: “Az apukám csomagokat ad az embereknek. Az emberek boldogok, hogy megkapják a csomagot és fizetnek az apukámnak értük.”
    Ui.: Az óvónők elhatározták, hogy kiderítik, mik azok a “boldogság-csomagok”, amiket árulok.

  • Talán beszélnem kéne a lányommal, de nem tudom, mit mondhatnék.
  • Idén az iskolák kötelezővé tették az egyenruha viselését, a lányoknak fekete ruhát kell hordaniuk egy fehér köténnyel. Nyaraltunk, mikor ezt a szabályt hozták, és mikor hazaértünk, már az összes egyenruhát elvitték. Ezért egy szexshopban vettünk nekem egyet.
  • Mikor a feleségem terhes volt, egyszer felébresztett az éjszaka közepén, hogy vigyem el síneket szagolgatni. Meg kellett tennem.
  • A lányom 4 éves és 9 hónapos.
    – Anya, legyen sok kis halunk!
    – Mary, van két macskánk. Ők kiszednék a halakat és azonnal megennék őket.
    – Jól van. Akkor legyenek madaraink!
    – A macskák a madarakat is megennék.
    – Jó, akkor legyen legalább egy libánk. Azt nem tudják megenni. Azt mi esszük meg.
  • A fiam 4 éves. Nem beszélt, csak mutogatással kommunikált velünk. Az orvosok nem tudták az okát, minden vizsgálat tökéletes eredményt mutatott. Később kezdett beszélni, és az első szava a “HAGYJÁL” volt.
  • Az apám ellopott egy szappant a főiskolai kollégiumom WC-jéből, mondván: legalább ennyi haszna legyen ennek a helynek.

  • Apám most vett magának egy szelfibotot, és ez az első fotó, amit küldött nekem.
  • Nem tudom, hogy tudjátok-e, de mikor egy nő terhes lesz, nemcsak a nőgyógyász kell hogy megvizsgálja, hanem más szakemberek is. Miután ezen végigmentem, megnéztem az orvosoktól kapott eredményeket. A férjem és én a szüleimmel vacsoráztunk, akik az eredményekről kérdeztek.
    – Akkor rendben vagy?
    – A szemorvos szerint lusta szem szindrómám van, a fül-orr-gégész azt mondta, ferde az orrom. És természetesen gerincferdülésem is van.
    A férjem sokkot kapott.
    – Ezeket miért nem mondtad el az esküvő előtt?
    Anyám válaszolt.
    – Mikor velünk élt, nem volt semmi baja. Azt hiszem, ez mind az esküvőtök után történt.
  • A feleségem beteg lett, magas láza volt, alig tudott beszélni. A 4 éves lányom korábban még sosem látott minket betegen. Próbálta felsegíteni az anyukáját, de nem sikerült neki. Odajött hozzám és azt mondta:
    “Apa, rájöttem, hogy nem csak tetteti. Itt az ideje új anyukát szerezni.”
    Felvilágosítottam, hogy továbbra is ezzel az anyukával kell élnünk. Csak egy kicsit helyre kell pofoznunk.

  • Rendeltem egy személyre szabott családi fotódíszt. Meg is kaptam egy random ázsiai családról, akik elé pingvinek voltak odaphotoshopolva. Kicsit sem beteg.
  • Az anyukám nagyon szigorú. Emlékszem, gyerekkoromban egyik hétfőn nem akartam óvodába menni. Azt mondta, hogy ha 5 napig elmegyek oviba, akkor utána 2 napig megengedi, hogy ne menjek. Boldog voltam, hogy sikerült alkut kötnöm, és elmentem az oviba.
  • A lányom 4 éves. Elmentem érte az oviba.
    – Apa, ma hercegnőset játszottunk. Én voltam Elza.
    Viccelni akartam vele:
    – Az, akinek vörös haja van és az anyja egy medve?
    – Neeem!
    – Akkor az, aki egy szörnnyel él egy kastélyban?
    – Neeem!
    Csípőre tette a kezét és mérgesen mondta:
    – Jól van, apa, ha most hazaérünk, mindent meg fogsz tanulni a hercegnőkről!
  • Apám igazi férfit nevelt belőlem. Meg tudom javítani a mosógépet, bármit fel tudok szerelni a falra, meg tudom javítani az autót. Van saját szerszámosládám. Segítek a rászorulóknak. Az egyetlen gond, hogy a férjem ezt egyáltalán nem szereti. Végül is anya és feleség is vagyok…
  • A férjem néha beszél álmában. Ha kérdezek tőle valamit, általában értelmetlen dolgokat válaszol. Arra gondoltam, jó lenne megviccelni. Olyanokat kérdeztem tőle, hogy “Drágám, szeretsz engem?”, és azt a választ kaptam, hogy “Igen, szeretlek.”
    Ezután ez a párbeszéd zajlott le közöttünk:
    – John, kit szeretsz?
    – Műanyagot.
    – Milyen műanyagot?
    – Az extrudált polisztirolt.
    Ui.: Ez van, ha valaki túl régóta foglalkozik lakásfelújítással.
  • Találtam egy műbajuszt a húgom autójában. Azt mondta, vezetéshez szokta néha felragasztani. Istenem, hogy nekem milyen unalmas életem van!

  • A terhes pocakom segített ki idén Halloweenkor. Bemutatom: Nacho Libre kismama viselet.
  • A vőlegényem (most már a férjem) az esküvőnk napján ezt írta egy repülő lámpásra: “Vidd el. Most látom először.”
  • Nem vagyok egy kényes ember. Ha valami leesik a padlóra, felveszem, ráfújok egyet, aztán megeszem. Mikor gyerekeim lettek, megtanultam figyelni magamra, de emlékszem, hogy egyszer az asztalnál ültünk, és pitét ettünk. A lányom leejtett egy darabot a földre, a feleségem meg fel akarta venni. Erre a lányom azt kiabálta: “Anya, ne nyúlj hozzá! Ez apáé!”
  • Akartunk egy második gyereket, és ikreink lettek. Nagyon nehéz volt velük. Egész nap üvöltöttek, főleg éjszaka. Tényleg hihetetlenül nehéz volt. Egyik éjszaka sikerült őket elaltatni. A férjem kiment a fürdőbe, én meg szomjas lettem, csendben ültem a konyhában. Kijött a fürdőből, és nem talált engem a gyerekeknél. Megnézett a másik szobában, ott sem voltam. Bejött a konyhába, és nem vett észre a sötétben, visszament a fürdőbe, de ott sem talált. Elkezdett körbe szaladgálni a lakásban, végül berohant a konyhába, felkapcsolta a villanyt és azt mondta: “Azt hittem, elszaladtál! Annyira megijedtem! Őszintén, nem volt más ötletem…”

  • Az egyik előnye annak, hogy alacsony vagy, hogy tudod vezetni a lányod helyett a Barbie Jeepet, ha ő túl sokat ivott.
  • Szülési szabadságon vagyok, a férjem folyamatosan dolgozik. Nagyon korán kel, és mire hazaér, általában fáradt. Együtt ébredünk, és én készítem a reggelit. Mikor ma reggel felébredtem, nem láttam a férjemet. Ránéztem az órára, már délelőtt 10 volt. Haragudtam magamra, hogy így elaludtam, és nem készítettem el a reggelijét. Bementem a konyhába, az edények elmosogatva, minden rendben, az asztal tiszta. Egy csokor virág volt az asztalon, mellette a kedvenc kekszemmel és hozzá egy üzenet: “A te munkád az anyaság, és ez sokkal fontosabb, mint az enyém. Szeretlek.” Majdnem sírva fakadtam.
  • Gyerekkoromban mindig az apukám jött értem az oviba. De sosem felejtem el azt a napot, mikor egy számomra ismeretlen férfi jött értem, akiről az óvónő azt mondta, hogy az apám. De nem ő volt! Sírtam és könyörögtem, hogy ne engedjék, hogy elvigyen. Egészen hazáig sírtam. Szakáll és bajusz nélkül nem ismertem meg a saját apámat.
A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kapucíner fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét