15 alkalom, mikor a családdal való találkozás viccesebbre sikerült, mint egy vígjáték

0

Találkozni a párod szüleivel mindig stresszes esemény, ami néha vígjátékba illő fordulatot vesz, aminek te leszel a főhőse. Véletlenül betöröd a falat a könyököddel, leöntöd magad paradicsomlével, vagy rájössz, hogy véletlenül a kutya táljából eszel.
15 vicces történet következik, melyek bizonyítják: nem is az a legfontosabb, hogy jó benyomást tégy, hanem hogy egyáltalán túléld a találkoást!

  • 19-20 évesek voltunk. A barátommal a folyóparton álltunk, bolondozva, csuromvizesek voltunk, a testünk csupa homok. Éppen magamra fordítottam, mikor megállt mellettünk egy autó, kiszállt belőle a barátom elegáns édesanyja, és azt mondta: “A fiamnak pontosan ilyen nőre van szüksége, aki helyre tudja tenni, mikor szükség van rá.” © mirtanmir / Threads
  • Egy srác meghívott a szülinapi bulijára, hogy bemutasson a szüleinek. Ültünk az asztalnál, és hirtelen elővett egy dobozt, benne egy gyűrűvel, majd letérdelt előttem. Boldog voltam és nagyon meglepett. Az anyja nagyra nyílt szemekkel nézett, és azt mondta: “Fiam, mégis mit művelsz?! Megbeszéltük, hogy áthívjuk ma Maria lányát, hogy bemutassunk titeket egymásnak. Hova sietsz ennyire?” Hogy le voltam döbbenve, az nem kifejezés.

  • Néha szoktam pénzt adni egy idős hajléktalannak. Sosem kért semmit, csak megsajnáltam. A jövendőbeli anyósomékkal a vasútállomáson találkoztam először, onnan vittem őket haza. Megérkeztünk a házba, bementünk. Hirtelen egy férfi bukkant elő a szemetesből, fogatlan mosollyal az arcán, karjait lengetve, és így kiáltott felém: “Szia fiam!” Az anyósom teljesen meg volt rökönyödve. © Achronim / Pikabu
  • Ma a 17 éves öcsém életében először hozott haza lányt bemutatni az anyánknak. Anya annyira megijedt a találkozótól, hogy inkább elment meglátogatni az egyik barátját… © AHbKA / Pikabu

  • Egyszer, kb. 30 évvel ezelőtt a feleségem nagynénje bemutatta a leendő férjét az anyjának. Ő nagyon készült a találkozásra, sütött-főzött. Leültette a vőjelöltet és elkezdte faggatni. De a srác nagyon tunyának tűnt, étvágytalanul evett, bár elfogadta az ételt. A nagynéni is beleharapott a palacsintába, de azonnal ki is köpte.
    – Anya, kóstoltad a palacsintát?
    – Nem, nem volt rá időm.
    – Hát akkor mindenképp kóstold meg!
    Az anyja is beleharapott… És a palacsinta keserű volt! Hamarosan rájöttek, hogy cukor helyett jó adag szódabikarbónát tett a tésztába.
    – Én meg azon csodálkoztam, hogy milyen szép, levegős lett a palacsinta! Fiam, te miért nem szóltál semmit?
    – Hát, nem akartam udvariatlan lenni…
    Jót nevettek, aztán az anya azt mondta a lányának:
    – Legalább nem fog felfordulni a te főztödtől!
    Azóta is együtt vannak. © MihZlobin / Pikabu
  • Találkozni mentünk a férjem családjával. Nagyon ideges voltam, hogy hogyan fognak fogadni, mert 8 évvel vagyok idősebb a férjemnél. Megérkeztünk a városba, én már teljesen stresszes voltam, rágóztam. Hirtelen kilazult a híd a számban, és elöl 4 fogam meglazult. Maximális sokk! Legalább volt okom arra, hogy miért beszélek keveset. © Anna Yamchinskaya / Facebook

  • Emlékszem, mikor először találkoztam a barátom szüleivel. Ünnepek voltak, így a 27 éves nővére vőlegényének a szülei is eljöttek. Szörnyen ideges voltam egészen addig, míg fel nem szolgálták a levest, és az anyukája elkezdte a villa hegyével kipiszkálni az apróra vágott újhagymát a fia tányérjából, merthogy: “Kevin nem szereti”. A 30 éves Kevin pedig csak ült ott és várta, hogy mikor ehet. Ez a jelenet már 23 éve velem van. © Oksana Rogovaya / Facebook
  • Jártam egy lánnyal. Valahogy a szüleimnél kötöttünk ki, de éppen elfoglaltak voltak valamivel. Ültünk a szobában, vártunk és közben beszélgettünk.
    Bejött anya, üdvözölt minket: “Gondolom, te vagy Mary.” A lány így felelt: “Ann vagyok!” Anya erre azt mondta: “Nos, örülök, hogy találkoztunk.” Majd megfordult és kiment.
    Előtte 2 Mary nevű lánnyal is jártam, ezért ez a név maradt meg anya fejében. Annel még mindig beszélünk, nemrég váltottunk néhány szót. Még mindig emlékszik erre az esetre. © guru87 / Pikabu

  • Találkozás a szülőkkel. Tiszta ideg voltam, ültem az étellel teli asztalnál. Egy fehér kanapén ültünk, félénken próbáltam bekapcsolódni a beszélgetésbe. Aztán észrevettem, hogy van paradicsomlé, és mint a paradicsomlé igazi szakértője, elkezdtem felrázni és a tetejére fordítani a dobozt párszor. Csakhogy a doboz nyitva volt és az egész fehér kanapé, a macska, az anyuka és minden más piros lett. Nem szakítottunk, de azóta mindig mondják: “Vigyázz, a doboz nyitva van!” © Overheard / Ideer

  • Előző nap megismerkedtem egy lánnyal. Nagyon jól éreztük magunkat nála. Hirtelen valaki nekiállt folyamatosan nyomni a csengőt. A lány azt suttogta: “Ezek a szüleim! Oké, csak hogy tudd, egy hónapja járunk. Nehogy elmondd nekik, hogy csak tegnap találkoztunk.”
    Ezután kinyitotta az ajtót és beengedte a szüleit. Az anyja hideg mosollyal méregetett. Az apja mogorvának és közönyösnek tűnt.
    “Helló – üdvözölt az anyja túlzott melegséggel. – Nos, bemutatkozom. Elena vagyok.”
    “Örülök, hogy megismerhetem” – válaszoltam. És nem is tudom, miért azt hazudtam: “Max.”
    Szóval teáztunk velük. Kicsit szokatlan volt Maxre reagálni. De abban a pillanatban bevallani a dolgot hihetetlenül kínosnak tűnt.
    “Megőrültél?” – kérdezte a lány, amikor a folyosón elbúcsúztam tőle. Mégis beleegyezett, hogy újra találkozzunk. Körülbelül egy hónap múlva a kapcsolatunk megerősödött és stabilabbá vált.
    Meghívtak az apa születésnapjára. A legnehezebb az volt, hogy komolyan maradjak, amikor azt mondtam:
    “Elena, sajnálom, de már nem vagyok Max. Most Greg vagyok.” © *****runner42 / Pikabu
  • A barátom találkozott a szüleimmel. Figyelmeztettem, hogy a szüleim kissé őrültek, kérdezni fogják a családjáról, a neveltetéséről, betegségekről. De felülmúlták a várakozásaimat!
    Ahogy leültünk az asztalhoz, megkérték, hogy mutassa meg a bankszámla egyenlegét. Nem viccelek! Miután látták az összeget, megkérdezték, miért van rajta ilyen kevés pénz és hogyan tervez gondoskodni rólam, ha csak ennyi pénze van. Még azt is hozzátették: “Előtted egy olyan fiúval járt, aki még a tengerhez se vitte el. Ilyenre nincs szükségünk.” © Caramel / VK

  • Ez az egyik barátommal történt. A magas, brit pasi egy japán, vidéki lánnyal járt. Találkozni készültek a lány szüleivel. Előtte heteken át idegesen gyakorolta az etikettet és a nyelvet. Megérkeztek a szülők hagyományos házába, a srác meghajolt, belépett a házba és olyan hibátlanul üdvözölte őket, hogy mindenki le volt nyűgözve. Megkönnyebbülésként sóhajtott egy nagyot és a könyökével nekitámaszkodott a falnak. Kiderült, hogy a fal papírból van, így a srác átszakította azt és lett egy lyuk, amin a szülők hálószobájába lehetett bekukucskálni. Minden addigi igyekezete semmivé lett, mikor meglátta a szülők döbbent arcát. © Treepixie / Reddit
  • Ma ünnepi vacsorán vettem részt a barátnőm szüleinek a házában. Ez volt a bemutatkozós találkozásunk. Az asztalnál az anyjával szemben ültem, és egyszer csak éreztem, hogy simogatja a lábamat. “Mi a fene?!” – szaladt ki a számon hangosan. Mindenki elhallgatott, az anyja meglepődve nézett rám, és akkor egy macska bújt elő az asztal alól. © EMBARRASSMENT / VK
  • Először találkoztam az anyósékkal. Elég önálló vagyok, ezért amikor mondták, hogy hoznak nekem vacsorát (elég késő volt és ők már ettek), köszönettel visszautasítottam, hogy majd én megoldom. A pulton lévő két tál közül kihoztam az egyiket és mertem magamnak levest. Mikor befejeztem, az anyósom (akkor még csak pár hónapja jártunk a férjemmel), bejött és fura arccal nézett. Azt mondta: “Nem is tudom, hogy mondjam, nem akartam evés közben szólni, de az a kutya tányérja volt.” Majdnem elhánytam magam. Most már nevetünk rajta, az anyósomékkal nagyon jó a kapcsolatom, de nem hagyják, hogy ezt elfelejtsem. © dearlauren / Reddit
  • Először találkoztam a barátom szüleivel. Otthon már sokat ettem, de náluk sem utasíthattam vissza az ételt, így leültünk vacsorázni. Hatalmas adag krumplipürét és húst tálaltak ki. Letoltam a torkomon a pürét, de a hús megakadt, elkezdtem fuldokolni, miközben a megjegyzéseiket hallgattam arról, hogy milyen lassan eszem. Aztán hányingerem lett. Kihasználva a pillanatot, mikor senki nem figyelt, a húsdarabokat a zsebeimbe dugtam. Kínos is volt meg vicces is egyszerre. © Overheard / Ideer
A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kapucíner fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét