Az iskolás évek alatt különösen fontos, hogy a szülő milyen példát mutat a gyermekének. A kommunikáció, a tisztelet és a támogatás olyan fogalmak, amelyeket minden szülőnek szem előtt kell tartania ezekben a meghatározó években ahhoz, hogy a gyerekéből majd felelősségteljes felnőtt válhasson. A gyerekek, akikből aztán tinédzserek, majd felnőttek lesznek, a jó és a rossz szokásaikat is korai gyermekkorban sajátítják el vagy alapozzák meg, ezek az évek tehát mindenképpen hatással vannak a személyiségük fejlődésére, alakulására. Régen a szülőség egészen mást jelentett, mint napjainkban, ezért fontos, hogy új szemszögből tekintsünk rá, segítve, hogy a gyerekek megfelelő önértékeléssel és magabiztossággal léphessenek majd ki az életbe.
Megmutatjuk, a jó és a rossz szülői hozzáállás hogyan működik a mindennapokban.
1. Érthetően kommunikálj, de mindig tisztelettel és törődéssel.
Az egyik legfontosabb dolog, hogy próbálj meg uralkodni az érzelmeiden a gyerekkel való kommunikáció során, főleg, ha olyan érzékeny témáról van szó, mint az iskola és a tanulás. Semmi szükség dühre, a gyerek akkor is érteni fogja a mondanivalódat, ha normálisan szólsz hozzá. Te vagy a felnőtt, te vagy az, aki már megtanulta visszafogni magát. A gyerekek ezt még csak most tanulják. Beszélj higgadtan, kérdezd meg, hogy érzi magát, milyen gondjai vannak, és mit gondol, mit rontott el. Ez a tiszteletteljes és közvetlen kommunikáció segíthet elkerülni a jövőbeli problémákat, és nem teszi puskaporossá otthon a hangulatot.
2. Állíts fel következetes szabályokat.
Szülőként biztosan észrevetted már, hogy egyfajta tekintélyt testesítesz meg a gyermekeid számára. A tekintély viszont nem egyenlő a parancsolgatással. Szabályokat felállítani stresszmentesen is lehet, hogy biztonságérzetet adjon a gyereknek, ne pedig erőszakosnak érezze őket. Tedd világossá, mikor van a feladatok és mikor a lazítás ideje. Ezekhez a szabályokhoz neked is tartanod kell magad, hogy a gyerek lássa, számítanak és van következményük. Ha te hiszel ezekben a szabályokban, a gyermeked is fog. Ha úgy látod, a gyakorlatban nem működnek, nyugodtan változtass rajtuk, ahogyan az alakuló helyzetek megkívánják.
3. Ismerd el az eredményeket is, ne csak a kudarcokkal foglalkozz.
Szülőként valószínűleg neked is vannak bizonyos elvárásaid a gyermekeddel szemben. Ez teljesen normális, hiszen a legjobbat akarod neki. Talán az a vágyad, hogy kitűnő tanuló legyen, egyetemre menjen és orvos legyen belőle. De oda kell figyelned, hogy mindezt hogyan kommunikálod felé. Mindig próbálj úgy beszélni, hogy azzal motiváld és a fejlődésre ösztönözd. Például ha jó jegyet kap, de nem a legjobbat, akkor is ismerd el a munkáját. Ahelyett, hogy ilyenkor kézzelfogható ajándékot vennél vagy pénzt adnál neki, ajándékozz neki együtt töltött időt. Így egészséges önértékeléssel fog felnőni és felkészül az élet kihívásaira.
4. Légy részese a gyermek fejlődési folyamatának.
Ismerni az iskolát, ahova a gyerek jár, alapvető ahhoz, hogy tudjuk, mi zajlik az életében. Ismerkedj meg az oktatási módszerekkel, a tantárgyakkal. Fontos, hogy próbálj minél több eseményen részt venni, ahol találkozhatsz a többi szülővel és megismerheted a tanárokat is. Elvégre a gyermeked velük tölti a legtöbb idejét. Ha rendelkezel ezekkel az információkkal, könnyebben tudsz kommunikálni, mikor probléma merül fel.
5. Állíts fel egy megvalósítható rutint a tanulásra és a pihenésre.
Beszéld meg a gyerekkel, hogy legyen egy meghatározott időszak a nap folyamán, amikor a tanulással és a feladataival foglalkozik. Ez ne legyen túl későn, mert akkor már mindketten fáradtak és kimerültek lesztek. Nem kell, hogy a tanulásra és a feladatokra szánt idő túl hosszú legyen, hiszen ahogyan te is a munkában, úgy a gyerek is a tanulás során elveszti az érdeklődését, csökken a figyelme. Ezért fontos, hogy megvalósítható napirendet állíts fel. Jusson idő a pihenésre is. Ha minden egyensúlyban van, a gyereknek kevesebb problémája lesz.
6. A megfelelő hely is fontos a tanuláshoz.
A körülmények, amelyek közt a gyerek tanul és koncentrál, alapvetően fontosak. Ideális esetben van egy tiszta és rendezett íróasztala. Jó ötlet, ha van egy olyan elkülönített kis rész a szobában, ahol kizárólag a tanulással és a feladataival foglalkozik, és semmi sem vonhatja el a figyelmét.
7. Mutasd ki, hogy megérted, min megy keresztül.
Vannak napok, mikor a gyerek nem hajlandó megcsinálni a házi feladatot, ahogyan nálad is vannak napok, mikor nem akarsz dolgozni menni. A gyermek esetében ezt az érzést többféle dolog is kiválthatja, ezért mindig kérdezd meg, miért nem akarja megírni a háziját. Ebből a beszélgetésből sok következtetést vonhatsz le. Hogy nem akarja, az nem jelenti, hogy nem is tudja megcsinálni. Fontos, hogy próbáld megérteni, így tudsz neki segíteni.
8. Add meg neki a szabadságot, hogy önállóan tervezze meg és végezze el a feladatait.
Ahogy a gyerek egyre nő, egyre több lesz a feladata, az elfoglaltsága és a felelőssége. Észre fogod venni, mikor eljön az a pont, hogy már érdemes bevonni őt a napirendjének megtervezésébe. Tanítsd meg neki, hogyan tudja az idejét a leghatékonyabban beosztani. Fontos, hogy ezt ne direkt módon tedd. Éreztesd vele, hogy önállóságot kap. Egy idő után már képes lesz úgy megtervezni a napját, hogy mindenre jusson ideje. Ösztönözheted azzal, hogy megveszel neki néhány szükséges kelléket, például határidőnaplót, színes filceket, jegyzetfüzeteket.
9. A te szereped az ellenőrzés és a támogatás, nem az, hogy megcsináld helyette a feladatait.
Ellenőrizni a gyereket, mikor végzett egy feladattal, egy dolog. De megcsinálni helyette a háziját egészen más. Neked szülőként abban van felelősséged, hogy a gyereknek mindent rendelkezésére bocsáss ahhoz, hogy el tudja végezni a feladatait. Ott lehetsz a közelében, ha esetleg kérdése lenne közben, de akinek a problémákat meg kell oldania, az ő, nem pedig te. Ha a gyerek túl fáradt vagy bármilyen más okból magadra vállalod, hogy elvégzed helyette a feladatát, azzal beleavatkozol a tanulási folyamatába. A gyereknek a házi feladatát egyedül kell megcsinálnia.
10. Ismerd el a fejlődését, és motiváld a további fejlődésre.
Azzal, hogy hagyod, hogy saját maga tervezze meg és végezze el a feladatait, megtanítod az önállóságra és a problémamegoldásra. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen ki kell magad zárnod az életéből. Tartsd szemmel, kövesd a folyamatot, ismerd el az eredményeit, motiváld arra, hogy még jobb legyen. Használj olyan nyelvezetet, amivel bátorítod, amivel elég erőt adsz ahhoz, hogy haladjon a fejlődés útján, hogy felfedezze, miben jó és mit szeret.
11. Ne tiltsd a modern technológia használatát.
A technológia nem feltétlenül ártalmas, csak tudni kell használni, és ezt meg kell tanítanod a gyerekednek is. Attól válik rosszá, ha rosszul és rossz célra alkalmazzuk. A különböző készülékeknek és lehetőségeknek nagy hasznuk lehet a tanulásban is. Ha a gyereket a telefon vagy a laptop közelebb viszi olyan oktatási jellegű tartalmakhoz, amelyek segíthetnek a problémák megoldásában, akkor az hasznos. Ne feledd, hogy a modern technológia rengeteg kaput nyithat ki számára a tudás felé, és ez jól jöhet a későbbi életében is. Természetesen nem ez lenne a helyzet, ha játékra vagy figyelemelterelésre használná őket. Felnőttként te szabályozhatod ezeknek az eszközöknek a használatát.
12. Hagyd, hogy az este a lazításról szóljon.
Mikor elérkezik a napnak az az időszaka, hogy már végeztetek a feladataitokkal, mindkettőtökre a pihenés kell hogy várjon. Stresszes tevékenységet már ne folytassatok, ahogy közeleg az este. A nap utolsó óráit szánjátok a beszélgetésre, olvasásra, olyan tevékenységekre, amelyek ellazítanak és felkészítenek az alvásra.
13. Mutass példát a gyereknek.
A szülőnek otthon példát kell mutatnia, hiszen a gyerek a számára tekintéllyel bíró felnőttek viselkedését másolja. Ha felelősségteljesen elvégzed nap mint nap a feladataidat, azzal is példaként szolgálsz a gyermekednek. Ugyanígy más jó szokásokat is megalapozhatsz, például az olvasást vagy az állatokról való gondoskodást. Ne feledd, nem csak az számít, amit mondasz, hanem az is, amit teszel.
