12 jel, hogy a gyereked el van kényeztetve

0
10863

Nincs az a szülő, aki arról álmodozna, hogy elkényeztetett gyereke lesz. Időközben azonban gyakran megfeledkeznek erről és igyekeznek mindent megadni a gyereknek, amire csak vágyik. Így pedig nem tudják tartani magukat az előzetes terveikhez, hogy ők bizony nem fogják elkényeztetni a gyereket.

A gyermekpszichológusokat már régóta foglalkoztatja ez a téma. Az “elkényeztetett gyerek szindróma” a gyerek bizonyos viselkedésmintáin figyelhető meg. Tudd meg, hogy a te gyereked is közéjük tartozik-e.

1. A gyerek idegenekkel udvarias, de te soha nem hallod tőle azt a szót, hogy “köszönöm”.

A gyerek idegenek felé jó modort mutat, de a családtagok felé semmilyen hálát nem fejez ki. Ez is jele lehet annak, hogy el van kényeztetve. Ha a gyerek nem szándékosan nem köszön meg dolgokat, vagy nem azért, mert bántani akar vele valakit, akkor minden bizonnyal számára magától értetődőnek tűnik, hogy a családtagok mindent megtesznek neki.

Pszichológusok szerint az ilyen viselkedési problémák a jövőben kapcsolatépítési gondokat okozhatnak a gyereknél, mert a szülők nem tanítják meg neki, hogy a hozzá legközelebb állóknak is hálásnak kell lennie.

2. A gyerek még az egyszerű házimunkákat sem tudja elvégezni.

Minden felelős szülőnek segítenie kell a gyermekének önállóvá válni. 3 éves korára a gyerek már egyedül kell, hogy összeszedje maga után a saját játékait. 5 éves korára már segítenie kell az egyszerű házimunkákban. 10 éves korára már tudjon burgonyát pucolni és egy egyszerű vacsorát készíteni a családnak. Ha minden próbálkozásod elbukik azzal kapcsolatban, hogy a gyereket rábírd a házimunkára, mert nem akarja megcsinálni, akkor hogyan fog majd megbirkózni a felnőtt élettel? Ennek az lesz a vége, hogy a szülők megfosztják a gyereket olyan alapvető képességektől, melyekre az életben később nagy szüksége lesz.

3. A gyerek nem jön ki a társaival, és biztos benne, hogy a hiba nem őbenne van.

Mikor más gyerekek társaságában van, az elkényeztetett gyerek számára egyértelmű, hogy úgy kaphat másoktól dolgokat, hogy cserébe nem ad semmit. A mások igényeinek figyelembe vételére való képességének és az empátia hiánya azt fogja eredményezni, hogy a társai nem akarnak majd a gyerekkel együtt lenni. A gyerek elkezdi kellemetlenül érezni magát, de nem tudja megmagyarázni, hogy hol a hiba, ezért elkezdi a többieket okolni, hogy ők viselkednek rosszul.

Ha a társai eltávolodnak a gyerektől, és a család baráti körébe tartozó gyerekek rendszeresen kifogásokat keresnek arra, hogy miért ne kelljen vele játszaniuk, akkor itt az ideje jobban megvizsgálni, mi lehet a probléma.

4. Hisztizik, ha nem kapja meg, amit akar.

A szülőknek nem szabad figyelmen kívül hagyniuk ezt a nyilvánvaló jelet. Bár sokan azt hiszik, hogy az ilyen hiszti egyértelműen az elkényeztetett gyerekekre jellemző, ez nem teljesen így van. A kisgyerekek még nem tudják, hogyan fejezzék ki az érzéseiket, nem tudják őket kontrollálni, és könnyen elfáradnak ebben. Ezért sírnak, visítoznak, megsértődnek, a földre vetik magukat és hisztizni kezdenek. De ez természetes dolog, ilyenkor megnyugtatásra van szükségük.

Egy iskolás korú gyermek azonban, ha úgy viselkedik, mint egy kisgyerek, és tudja, mikor törjön ki könnyekben, akkor biztos, hogy csak a szüleit akarja manipulálni. Ha egy ilyen konfrontáció után (mikor a szülők teljesen kimerültek és belefáradtak a gyerek viselkedésébe) végül megadják neki, amit akart, a gyerek pedig elégedett, a kapcsolatukban súlyos problémák vannak.

5. A gyerek nem szereti a versenyhelyzeteket.

A pszichológusok elültették bennünk, hogy úgy kell felnevelni a gyerekeinket, mintha bajnokok lennének és mindenért jutalmazzuk őket, nehogy traumát szenvedjenek el. Ám kiderült, hogy ma már a pszichológusok is mást gondolnak. A szülőknek meg kell tanítaniuk a gyerekeket arra a fontos leckére, hogy néha mindannyian veszítünk. Ebben semmi szégyellnivaló nincs, és meg kell tanulni a kudarcot is méltósággal viselni.

Az elkényeztetett gyereket a szülők nem tanították meg arra, hogy élvezze a versengést. Ezért, mikor rájön arra, hogy a való életben nem mindig ő nyer, inkább visszautasítja a versenyhelyzeteket.

6. A gyerek úgy beszél a szüleivel, mint a társaival.

Tény, hogy ha egy gyerek el van kényeztetve, az nem az ő hibája, hanem a szüleié. Ők azok, akik nem állítanak fel számára határokat, nem hoznak szigorú szabályokat, és semmilyen irányt nem mutatnak neki az életben. Ennek következtében a gyerek nem érzi a szülői hatalmat. Azt hiszi, hogy a családi hierarchiában ugyanott (vagy még előkelőbb helyen) van, mint a szülők, ezért viselkedik velük tiszteletlenül, szemtelenül.

7. Meglepő módon ezeknek a gyerekeknek alacsony az önértékelésük és kevésbé magabiztosak.

Akartad már valaha megmutatni a gyerekednek, hogy mennyire különleges, és szeretted volna, ha körülöttetek mindenki az ő sikerét ünnepli? Szerettél volna valaha olyan szuperhős lenni, aki a gyermeke útjából minden akadályt félresöpör? A pszichológusok szerint, ha a szülő így viselkedik, elveszi a gyerekétől a lehetőséget, hogy magabiztosságot építsen ki magának, tanuljon a hibáiból, és meg tudjon birkózni a nehézségekkel. Az elkényeztetett gyerekeknek is szembe kell nézniük a világgal, de könnyen összezavarodnak, elbizonytalanodnak, nem tudják, hogyan kezeljék az egyes helyzeteket, ennek következtében elkezdenek kételkedni önmagukban.

8. A gyerek az összes szabadidődet le akarja foglalni.

Az elkényeztetett gyerek erősen függ a családtagjaitól. Ő a család középpontja, a szülők pedig a boldogságának a forrásai. Fontos, hogy elegendő figyelmet fordíts a gyerekre, de neki is meg kell értenie, hogy a szülők is önálló emberek, akiknek megvannak a maguk szükségletei és igényei. Ha a család élete a gyerek kívánságai körül forog, az biztos jele annak, hogy a gyerek el van kényeztetve.

9. A gyerek nem fogadja el a tekintélyt, gyakran vitatkozik felnőttekkel.

Találkoztál már olyan szülővel, aki mindig védi a gyerekét, és mindent megmagyaráz helyette, ha valaki szerint hibát követett el? Egyrészről ez természetes szülői viselkedés, másrészt viszont egy ilyen szituáció után a szülőnek zárt ajtók mögött le kell ülnie beszélni a gyerekével. Ha a szülő a dolgot annyiban hagyja és a gyerekkel együtt hibáztatja a tanárt vagy más felnőtteket, akkor a gyerek úgy fogja érezni, hogy bármit megtehet, hiszen ő sosem hibás semmiben. Meg lesz győződve arról, hogy ő mindig helyesen cselekszik és csak mások rosszak. A szülő sem lesz számára tekintélyt parancsoló személy, innentől kezdve pedig esély sincs arra, hogy más felnőtteket az elkényeztetett gyerek tiszteljen.

10. Nem érti a pénz értékét.

A reklámszakemberek nagyon jól tudják, hogy számtalan módja van annak, hogy elérjék, hogy a gyerekek mindenáron akarják az adott dolgot. A reklámok sokkal negatívabban hatnak a gyerekekre, mint a felnőttekre. Ezért fontos megtanítani őket arra, hogy ellen tudjanak állni a társadalmi nyomásnak. A gyereknek meg kell értenie, hogy a pénz nem csak úgy terem, hanem a szülők keményen megdolgoznak érte. Ha a szülők megpróbálják az élet ilyen kemény dolgaitól megóvni a gyereket, ahhoz vezethet, hogy a gyerek elkényeztetett lesz, hiszen abban a tudatban nő fel, hogy a kívánságai sokkal fontosabbak a családi költségvetésnél.

Az elkényeztetett gyerekek anyagilag kevésbé függetlenek és nagyobb eséllyel adósodnak el felnőttként. Hozzászoktak ahhoz, hogy a kívánságaik erőfeszítés nélkül teljesülnek, ezért kölcsönöket vesznek fel, hogy kielégítsék vágyaikat, de azon nem gondolkodnak, hogyan fizetik majd vissza.

11. Gyakran panaszkodik arra, hogy unatkozik.

Egy 1 éves gyerek kb. 15 percig képes koncentrálni arra, amit csinál. 3 éves korára egy gyerek már képes lekötni saját magát. Ha egy gyerek nem tudja, hogyan űzze el az unalmát, és mindig másvalakitől várja, hogy szórakoztassa, akkor nem kétséges, hogy el van kényeztetve. Hogyan függ ez össze? Egy tanulmányban például kimutatták, hogy minél több játéka van egy gyereknek, annál nehezebben tud a játékra koncentrálni és fejleszteni a kreativitását.

12. Nem ura az érzelmeinek.

Időnként mindannyiunknak nehezére esik kontrollálni az érzelmeinket, de egy elkényeztetett gyereknek esélye sincs arra, hogy ezt megtanulja. Komoly kedélyhullámzásoktól szenvednek, és a gyerekes viselkedés még nagyobb korukban is jellemző rájuk. Minden problémát drámaként élnek meg, a jó kedvük túlcsordul, nem tudják elfojtani sem a könnyeiket, sem a nevetést. Nem szoktak hozzá, hogy irányítsák az érzelmeiket vagy akár beszélgetés útján fejezzék ki őket. Számukra erre az egyetlen módszer, ha harsányan kinyilvánítják őket.

BÓNUSZ

A szakemberek azt javasolják a szülőknek, akik nem tudják eldönteni, hogy mindent meg kellene-e adni a gyereküknek, amit csak kér, hogy tegyék fel maguknak a következő kérdéseket:

  • Elősegíti ez a gyerek fejlődését?
  • A gyerekért és nem a magam nyugalmáért tenném meg?
  • Rá kell fordítani a családi erőforrások (idő, pénz, erőfeszítés) jelentős részét, amit más fontosabb célra is fordíthatnánk?
  • Bánt ez bárkit is?

Ha az első két kérdésre igen a válasz, az utolsó kettőre pedig nem, akkor nyugodtan add meg a gyereknek, amit akar.

A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kapucíner fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét