Az anyagi nehézségek küszködéssé tehetik a családok életét. Ha nincs elég pénz, az mindenkire hatással van, főleg a gyerekekre. Akik nehéz körülmények között nőttek fel, még felnőttként is emlékeznek olyan konkrét helyzetekre, melyek hatással voltak rájuk.
- Mindig vacsoraidőben mentünk át másokhoz. Mikor felnőttem, úgy gondoltam, ez botrányos időzítés volt anyám részéről. Kiderült, hogy nem tudott vacsorát adni nekem és a nővéremnek, ezért ugrottunk be a barátokhoz, akiknek volt ennivalójuk bőven. © beegeemeegee / Reddit
- 9 éves lehettem, mikor anyám vett nekem egy csomó használt ruhát, és azt mondta, van kuponja ahhoz, hogy anyagot vegyen, abból készít majd nekem rövidnadrágokat. Ezek irtó rondák voltak. Azt mondtam anyámnak: “A barátnőm minden tanév elején kap 50 dollárt, hogy megvegye azokat a ruhákat, amiket akar. Én miért nem tehetem meg ezt?” Anyám sírva fakadt, és azt mondta: “Mert nekem nincs 50 dollárom, amit neked adhatnék.” Mai napig nem éreztem akkora bűntudatot, mint akkor, és soha többé egy rossz szót sem szóltam a ruhákra, amiket nekem készített. Anyám szuper anya volt minden hibája ellenére. © chantilly_lace1990 / Reddit
- Emlékszem, apám mindig odavolt az olcsó kajáért, mint a puffasztott rizs, a bolognai szendvics vagy a darált zabpehely. Annyit beszélt ezekről, hogy mindannyiunk érdeklődését felkeltette, és már csak ezeket akartuk enni, nem a drágább dolgokat. Most, hogy idősebb vagyok és apa lettem, már nem hiszem, hogy ő tényleg szerette ezeket az ételeket. A szüleimnek egyszerűen csak nem volt pénzük arra, hogy drágább étellel etessenek 3 fiút. A legjobbat hozták ki a helyzetből. © Rebelsoul3480 / Reddit
- Vidéken nőttünk fel, ahol nem volt csapvíz, a 100 éves kútból kézzel húztuk fel a vizet. Valami gond lett a talajvízzel, és nehezen jutottunk vízhez. Nem pazarolhattuk. Úgy nőttem fel, hogy 5-8 cm víz volt a kádban, zuhanyunk pedig nem volt. Néha algás lett a kút vize, ilyenkor klórt kellett beleönteni. Ezután egy ideig nem ihattunk belőle, és nem használhattuk főzéshez sem, de fürödtünk benne. Miután elköltöztem, egyenesen sokkolt, hogy hosszan állhatok a zuhany alatt. © DontCareTo / Reddit
- Egy lakókocsiban nőttem fel. 4. osztályos voltam, mikor az egyik lánynak szülinapi bulija volt, és kérte a címünket a meghívóhoz. Aztán másnap közölte, hogy a szülei nem engedik neki, hogy meghívjon, mert lakókocsiban lakunk. Számomra újdonság volt, hogy emiatt szégyenkeznem kellene. © ohnoooooooooooooooo / Reddit
- Karácsonykor mindig kijelentkeztem a közösségi oldalakról, mert nem akartam látni, hogy a többi gyerek a menő ajándékairól posztol. Nagyon féltem az ünnepektől, mert tudtam, hogy én nem kapok olyan holmikat, mint ők.
Tartós barátságaim sem voltak, mert minden második évben iskolát váltottam, mivel folyton kilakoltattak minket. Mikor a többi gyerek olyanokat mondott, hogy kik a legjobb barátaik óvoda óta, nagyon irigyeltem őket. Nekem ilyen sosem volt az állandó kilakoltatások miatt. Ehelyett mindig én voltam az új gyerek. © Sl***ed_out / Reddit
- Mikor 15 éves lettem, apám kirúgott a házból. Azt mondta: “Ne gyere vissza, amíg nincs munkád.” Az egyik pizzériában éppen munkaerőt kerestek szerencsére. Apámnak szüksége volt a pénzre. Középiskola alatt mindig odaadtam neki a fizetésemet, miközben két munkahelyen dolgoztam. A pénzt elvileg a főiskolára tette félre, de igazából a bérleti díjat fizette belőle. Erre 40 évesen jöttem rá. © jawshoeaw / Reddit
- 10 éves voltam, mikor egy barátommal és az ő családjával együtt meghívtak egy sporteseményre. A barátnőm mondta, hogy a jegy 7 dollárba kerül. Összeszedtem az összes aprót, amit találtam. Éppen meglett a 7 dollár. A meccsre menet megálltunk enni, de nekem erre természetesen nem volt pénzem. Mindenkinek azt mondtam, nem vagyok éhes. Már annak is örültem, hogy egyáltalán ott lehetek. Vártam, hogy odaadjam neki a jegyre a pénzt, de végül nem kérte el, pedig sokszor felajánlottam. © aswoff / Reddit
- Anyámmal aprókat szoktunk keresgélni a lakásban, hogy elmehessek a barátaimmal a néhány kilométerre lévő uszodába egy ajándékba kapott biciklivel. Anyám éjszakánként sírni szokott, mert nem volt pénzünk. Aztán volt, hogy néhány hónapig alig evett, hogy meg tudjon venni nekem egy videójátékot, hogy programozó lehessek. Mára sikeres programozó lettem. © Ismeretlen szerző / Reddit
- Gyerekkoromban nagyon szegények voltunk. Az utolsó darabot valamiből csak akkor ehettük meg, ha előtte engedélyt kértünk rá. Kicsi adagokat kaptunk enni. 11 éves voltam, mikor egy barátom áthívott magához. Meglepett a házuk és a bútoraik, teljesen ellentéte volt a miénknek.
Elérkezett az ebédidő. Az anyukája megterítette az asztalt a szendvicseknek. Volt ott három különféle kenyér, rengeteg hús és gyümölcs. Nálunk az ebéd egy szendvics volt kétnapos kenyérből, mogyoróvajjal és zselével. Néha-néha egy vékony szelet húst is kaptunk, de szendvicsenként csak két szeletet ehettünk.
A barátomnál a szendvicset egy szelet sonkával készítettem el, mert még ez is vastagabb volt, mint a hús otthon, nálunk. Az anyukája meglepődött: “Ez meg miféle szendvics? Tegyél rá többet, ez nem lesz elég.” Elmondtam neki, hogy otthon mi így szoktuk. Ettől elborzadt, és egy kajacsomaggal küldött haza. A szüleim soha többé nem engedtek át hozzájuk, mert szégyellték, hogy elmondtam, hogy szegények vagyunk. © OriansSun / Reddit - Gyerekkoromban szegények voltunk, nem volt biztosításunk sem, ezért csak akkor mehettünk orvoshoz, ha kb. a halál szélén álltunk. Új szemüvegem volt, és mikor lehajoltam, az egyik lencséje kiesett és eltörött. Nem mertem elmondani a szüleimnek. Egyik barátom javasolta, hogy vegyem ki a másik lencsét is, és hordjam anélkül, amíg rájövünk, hogyan javítsuk meg. Szemüveg nélkül vak voltam, mint egy denevér, nagyon rövidlátó voltam, kb. egy hétig úgy járkáltam, hogy csak homályosan láttam.
Átjött egy másik barátom, és az anyám szeme láttára átdugta az ujját a szemüvegemen, és kérdezte, hol vannak belőle a lencsék. Anyám sokkot kapott, és mondta, hogy nem kell ezt csinálnom. Aznap elmentünk, és vettünk nekem új szemüveget. © ShermanOakz / Reddit - Anyám egyik nap amiatt sírt, mert a kukából kellett kiszednie az ezüst evőeszközöket, amiket talált, hogy használni tudjuk. Nem tudtam erről, de nagyon rossz volt később rájönni, hogy gyerekkoromban milyen rosszul mentek a dolgaink. Az 1 dolláros holmikat sem tudtam megvenni, amiket más gyerekek megvettek maguknak, de még édességre sem futotta az ebéd mellé. Hálás vagyok mindenért, amit anyám tett értem. Én is megteszek mindent, hogy támogassam őt. © LtWolf926 / Reddit
