Lefogadjuk, hogy minden szülő kapott legalább egyszer élete során kéretlen tanácsot arra vonatkozóan, hogy hogyan nevelje a gyermekeit. Gyakran a szomszédok, a rokonok és a barátok égnek a vágytól, hogy megoszthassák a “felbecsülhetetlen” tapasztalataikat és meglátásukat arról, hogy a szülőknek hogyan kellene viselkedni és felépíteni az életüket. Azonban a többségük egyszerűen nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy egy módszer, ami működött az egyik gyerekkel, lehet teljesen alkalmazhatatlan a másik gyerek esetében.
Összegyűjtöttük a 12 leggyakoribb idegesítő tanácsot. És teljesen biztosak vagyunk benne, hogy neked is van a tarsolyodban olyan, amivel ki tudnád egészíteni a listát.
“Aludj, amíg alszik a baba.”
Vannak olyan gyerekek, akik mellett könnyű elvégezni a házimunkát. Ott maradnak, ahol hagytad őket egy játékkal vagy egy könyvvel. Másokat le sem lehet tenni, és készek hangosabban sírni, mint egy sziréna, ha az anyukájuk egy pillanatra távolabb megy. Gyakran a második csoportba tartozó gyermekek esetén a szülőknek könnyebb pihenni, mint felmosni a padlót úgy, hogy a baba a karjukban van. De ez nem azt jelenti, hogy ők nem lehetnek fáradtak vagy nem érdemelnek támogatást.
“Egy anyának többet kell ennie, hogy zsíros legyen a teje.”
Sok jó szándékú, idősebb rokon tanácsolja a szoptató anyáknak, hogy többet egyenek, hogy a tejük zsírosabb legyen, de később arról kezdenek panaszkodni, hogy az érintett nő túlságosan kikerekedett. Mindenben, amit csak csinálunk, egyensúlynak kell lennie. Nem kell 2 helyett enned, ha nem akarsz, különben lehet, hogy néhány év múlva nem ismered fel magad a tükörben.
“Tanítsd meg a gyerekedet osztozkodni, különben irigy ember lesz belőle.”
A felnőttek gyakran kérik azt a gyerekektől, hogy osszák meg a játékaikat másokkal, és bele sem gondolnak, hogy ezzel áthágják a határokat. Ezzel egy időben a szülők, nagyszülők nem rohannak megosztani az értékes dolgaikat az első emberrel, akivel találkoznak, csak hogy ne bélyegezzék őket irigynek. Ha egy adott játék a gyermeké, és ő nem szeretné megosztani mással, joga van hozzá.
“Ne tékozold el a szülési szabadságot. Rengeteg időd van, tanulj valamit.”
Sokan azok közül, akik még soha nem voltak szülési szabadságon, azt gondolják, hogy az újdonsült anyukáknak rengeteg szabadidejük van, és nem tudják, hogy ezt hogyan töltsék el a karrierjük érdekeit szolgálva. Igazából a legtöbbször arra sincs idejük, hogy nyugodtan megigyanak egy csésze teát. Kár, hogy az ilyen jót akaró emberek, akik arra vonatkozóan osztogatnak tanácsot, hogy az anya hogyan fejlessze magát a szülési szabadság ideje alatt, csak szavak szintjén akarnak segíteni. Úgy érzik, hogy a tényleges segítség már nem az ő felelősségük.
“A fiúkat udvariasnak kell nevelni. Engedniük kell a lányoknak.”
A születéstől kezdve a társadalom azt diktálja a szülőknek, hogy úgy neveljék a fiaikat, hogy később úriember váljon belőlük: adják át a helyüket a lányoknak, engedjék előre őket. Talán ezek a szabályok működnének, ha a felnőtt férfiak maguk is ragaszkodnának hozzájuk. De nem így van. A gyerekeknek mondanak valamit, ők pedig teljesen máshogy viselkednek, még azok is, akik a “férfivá nevelés” mellett állnak.
“Kell szülnöd egy második gyereket, hogy az elsőszülöttnek legyen kivel játszania.”
Sokszor úgy tűnik a kívülálló embereknek, hogy ők jobban tudják, hogy mit kellene csinálniuk a szülőknek. A szomszédoknak vagy a barátoknak könnyű azt mondani, hogy “Itt az ideje második gyereket vállalni”, vagy azt feltételezni, hogy a baba biztosan fiú vagy lány lesz, vagy éppenséggel azt gondolni, hogy egy olyan gyermek, akire nem olyan sok figyelem jut, majd lubickolni fog a figyelemben, ha a kistestvér megérkezik. Persze néhányan készek követni a tanácsokat, de attól még bosszantja őket ez a fajta viselkedés.
“Ne szoktasd hozzá a babát, hogy a karjaidban van.”
A babák sírnak a kiságyban, és kérik, hogy vegyék fel őket, de nem azért, mert manipulálni próbálják a felnőtteket. Ez az egyetlen mód számukra, hogy tudassák a világgal a szükségleteiket és segítséget kérjenek. Elég furcsa stratégia figyelmen kívül hagyni őket ezekben a pillanatokban csak azért, hogy “ne szokjanak hozzá, hogy tartják őket”, mégis sokan ragaszkodnak ehhez.
“A gyereknek azt kell megennie, amit adnak neki.”
Ha kóstoltad valaha a brokkolipürét, valószínűleg megérted, hogy nem minden felnőtt tudja rávenni magát, hogy megegye, míg a kisgyerekek mohón falják. A gyerekek és a felnőttek lehet, hogy eltérő dolgokat szeretnek, és ez teljesen normális. Ezért nincs semmi rossz abban, ha egy gyerek nem eszi meg a zabkását, mert nem szereti. Elvégre számos olyan étel van, amit sok felnőtt nem hajlandó megenni.
“Adj rá valami meleget, és vedd le róla azt a sapkát.”
Minden ember számára mást jelent a “meleg” és a “hideg”. Vannak, akik vesznek fel kabátot, ha 16 °C van kint, mások pedig csak egy pulóvert, megint mások pedig pólóban is jól érzik magukat. Senki nem tesz megjegyzéseket a felnőtteknek arról, hogy az általuk viselt ruhák nem megfelelők az időjárás szempontjából. De ezzel egy időben sok felnőtt örömmel tájékoztatja a szülőket arról, hogy nem jól öltöztették fel a gyereket.
“A babának a saját ágyában kell aludnia.”
Sok jót akaró ember tanácsolja azt az újdonsült szülőknek, hogy ne engedjék, hogy a baba velük egy ágyban aludjon, hanem születéstől fogja a kiságyba tegyék le aludni. Vannak, akiknek tényleg kényelmesebb így, és ez nagyszerű. Másoknak pedig könnyebb, ha nem kell 5-7 alkalommal felkelniük éjjel, hogy megnyugtassák és megetessék a babát. És nincs ebben semmi ijesztő. A szülők kényelme és a megfelelő alvás az, ami igazán számít.
“Jobb nagyobb ruhákat venni, azok hosszabb szolgálatot tesznek.”
A nagyobb ruhák vásárlása nem egy rossz stratégia, ha figyelembe veszed, hogy milyen gyorsan nőnek a gyerekek. De ez nem vonatkozik a szezonális ruhákra, mert azok lehet, hogy az egyik évben túl nagyok, a következőben pedig már túl kicsik. Minden szülő azt szeretné, ha a gyermeke jól érezné magát a ruháiban. Ezért nem szabad a szülőkre erőltetned a meglátásodat arról, hogy milyen ruhákat válasszanak, még akkor sem, ha ezt a legjobb szándékkal teszed.
“Tanítsd a gyerekedet. Ebben a korban már bilibe kellene pisilnie (vagy mondókát kéne mondania, és így tovább).”
Nem éppen jó ötlet más valakihez hasonlítgatni egy gyereket, még a saját szüleihez sem. Minden gyerek a saját ritmusában fejlődik. A korai szobatisztaságtól még senki nem lett zseni, ezért nincs szükség arra, hogy a gyerekekre erőltessenek bizonyos dolgokat, illetve a szülőket sem kell elkeseríteni az ilyen megjegyzésekkel.
Te milyen hasonló tanácsokat kaptál? Mesélj róluk!
