A gyermekkor egy felejthetetlen időszak, tele történetekkel, amik egyszerre viccesek és magukkal ragadók.
Találtunk néhány igazán kedves történetet az interneten, és megosztjuk, hogy te is egy kicsit nosztalgiázhass azokról a régi szép időkről.
- Gyerekként megírtam a végrendeletemet. Minden játékomat a macskámra hagytam, a szobámat Alexre, a helyi csavargóra, aki mindig köszön nekem, az etikett könyvemet pedig a testvéremre, mert előtte nem sokkal összevesztünk. Elvittem a listát a nagynénémnek, aki ügyvéd, és megkértem, hogy ügyeljen a betartására. Leleményes nő volt, másolatot küldött róla az összes rokonomnak, és mindezt még megkoronázta azzal, hogy az eredetit bekeretezve az asztalára tette. Így nemcsak a családom nevetett rajtam, hanem az összes ügyfele is.
- Egyszer egy fiú az óvodában alvásidőben odajött hozzám. Azt tettettem, hogy alszok, és nem mozdultam. Mellém feküdt, megpuszilta az arcomat, és csendesen azt mondta, hogy “Szeretlek!” Aztán visszament az ágyába. Még mindig emlékszem, ahogy ment haza azon a napon, szürke, csíkos pólóban… 27 éves vagyok, de ez a gyerekkori vallomás még mindig az egyik legromantikusabb, amit valaha hallottam.
- Amikor meglátogattam a nagyapámat vidéken, észrevettem, hogy szinte mindenkinek a kapuján kinn van a “Vigyázz! A kutya harap.” felirat. Egyszer valamiért mérges voltam a nagyapámra, és amíg dolgozott, ráírtam a kapujára, hogy “Vigyázz! A papa harap.”
- Egyszer egy lány egy új babát hozott az óvodába, és olyan szép volt, hogy még a fiúknak is tetszett. Mindenki játszott vele, de én törtem el. A lány sírt természetesen, ezért úgy döntöttem, hogy adok neki egy ugyanolyan babát. Megkértem a szüleimet, hogy vegyék meg nekem ahelyett a dolog helyett, amit eredetileg akartam a szülinapomra. Megengedték, és odaadtam neki a babát aznap. Az öröme a legjobb jutalom volt, amit csak el tudtam képzelni. Vacsoránál apa odaadta a saját ajándékomat is. Azt mondta, hogy helyesen cselekedtem és hogy büszke rám.
- Amikor 3 éves voltam, a nagymamám és én egyszer bevásárolni mentünk. Néhányan sorban álltak. Az egyik nő azt mondta a mamámnak, hogy “Milyen szép lánya van!” Gondolkodás nélkül lerántottam a nadrágomat és az alsónadrágomat, és azt mondtam: “A fiú unokája vagyok!”
- 8 éves koromból emlékszem arra, amikor kiscicák születtek nálunk. A téli szünet után, amikor nem tudtam felkelni, édesanyám összeszedte az összeset, és betette őket az ágyamba. Ott mászkáltak körülöttem, és fel kellett kelnem, hogy leengedjem őket a földszintre. Ez az egyik legkedvesebb emlék a gyerekkoromból.
- Amikor az öcsém még kicsi volt, vidéken éltünk. Gyakran kiment a hátsó udvarra, hogy lebarnuljon. Fogott egy napozóágyat, levette a pólóját, lefeküdt, majd betakarózott egy takaróval. Amikor anya mondta neki, hogy nem így kell napozni, azt válaszolta: “Ha leveszem, megcsípnek a szúnyogok.”
- A barátnőm és én ugyanabban az épületben, ugyanazon az emeleten lakunk 2 lakásnyira egymástól. Amikor kicsik voltunk, nem volt okostelefonunk, ezért úgy döntöttünk, elkészítjük a saját “postánkat” úgy, hogy kötelet húzunk az ő erkélyétől az enyémig. Nem volt könnyű, mégiscsak a másodikon laktunk, de valahogy sikerült. Kiderült, hogy nagyon jó móka: egy üzenetet csatoltunk az egyik kötél végére, húztuk a másikat, és az üzenet már úton is volt. Olyan boldogok voltunk, hogy el tudtuk küldeni ezeket az üzeneteket egymásnak. Reggel, aki előbb ébredt, az küldte az első üzenetet. Emlékszem, hogy ahogy felébredtem, rohantam az erkélyhez, ahol máris volt egy üzenet, amiben az állt, hogy “Jó reggelt!” Nagyon hiányoznak azok az idők.
- Amikor kicsi voltam, gyakran játszottam a homokozóban a barátnőmmel. Egyszer elmesélt egy történetet arról, hogy olyan mélyre ásott a homokban, hogy látta a metrót és a vonatokat. Hittem neki, és én is elkezdtem ásni. Este későig ültem ott, amíg a szüleim haza nem vittek. Olyan kiábrándító volt, amikor elmondták, hogy nincs is metró a városban.
- Gyerekként, zuhanyzás közben szerettem megtölteni a számat vízzel, és azt játszani, hogy szökőkút vagyok. Még különböző “szökőkút pózokat” is vettem fel. Vannak, akik arról álmodnak, hogy orvosok lesznek, mások arról, hogy az űrbe utaznak, én pedig arról álmodoztam, hogy szökőkút leszek.
- Amikor 3 éves voltam, a szüleim lefestették a padlót. Nem vettem észre, és keresztülrohantam rajta, otthagyva a lábnyomaimat. Most 21 vagyok. Nem rég, amikor odébb tettük a kanapét, megláttam azokat a lábnyomokat. Kiderült, hogy a szüleim nem festették újra kifejezetten miattam, hogy láthassam, amikor felnövök.
