A jó szándékból, hogy növeljem a barátnőm önbizalmát, végül megbántottság, csönd és egy olyan buli lett, amit sosem fogok elfelejteni. Mikor arról beszélnek, hogyan segíts a párodnak javítani az öltözködési stílusán, arról egyetlen szót sem szólnak, hogy ebben milyen érzelmi csapdák vannak. Én emiatt kerültem szörnyű helyzetbe.
A barátnőm nagyszerű lány, de mindig bő ruhákban jár, úgy néz ki, mint egy hajléktalan. Tisztázzuk, hogy nem megszégyeníteni akartam őt. Csak nem értem, hogy aki ennyire csinos, az hogyan öltözködhet folyton úgy, mintha egy lépés választaná el attól, hogy éjjelente egy padon aludjon a parkban.
Számomra az öltözködés, a stílus az önkifejezés egyik módja. Szeretném, ha ő is ki tudná fejezni a magabiztosságát, a szépségét, az erejét. Ehelyett mindennap azt fejezi ki, hogy nincsenek rendes ruhái.
Vettem neki divatos ruhákat, de ő csak mosolygott. Sok időt töltöttem azzal, hogy kutattam a stílusok, márkák, még a méretek után is, amit egyszer futólag említett.
Elképzeltem, hogyan fog ragyogni az arca, mikor kicsomagolja a ruhákat, talán még könnyezni is fog kicsit. De nem ez történt. Kaptam egy félmosolyt és egy köszönömöt. Nem tudom eldönteni, hogy ez őszinte volt vagy csak udvariasságból mondta.
A születésnapi bulimon izgatottan vártam az új megjelenését. Mindenkinek leesett az álla, amikor nem volt rajta más, csak ugyanaz a régi, kopott farmer és pulóver, amit mindig is hordott, és amit az ágyban is visel.
Vacsorát rendeztem a barátaimnak, a családnak és a kollégáimnak. Nagyon elegánsan öltöztem fel, ahogyan a vendégeim is. Azt hittem, ő is így tesz majd. Helyette azonban úgy nézett ki, mint aki éjszaka leugrik gyorsan a boltba. Az emberek csak bámulták, én összeszorított fogakkal próbáltam mosolyogni, de iszonyú kínosan éreztem magam.
Próbáltam nem kimutatni, de dühös lettem. Ezt észrevette, és azt mondta: “Ez a pulcsi különleges. Ez volt rajtam aznap, mikor megismerkedtünk.” Szóhoz sem jutottam. Tudta, hogy ez az este milyen fontos nekem. Nem akartam eltörölni a múltat, de valami újat szerettem volna építeni, valami igényeset, felemelőt.
Abban a pillanatban úgy éreztem, őt ez egyáltalán nem érdekli.
Félrehívtam, próbáltam nem felemelni a hangom. Azt mondtam: “Egy vagyont költöttem azokra a ruhákra, amiket neked vettem. És te tényleg így akartál itt megjelenni?” Ridegen nézett rám: “Szóval, azért vagy most dühös, mert olyan ruha van rajtam, aminek van is valamilyen jelentése, nem pedig egy azok közül, amiket nem is akartam.”
A szavai hideg zuhanyként értek, a mellkasom szorítani kezdett. Nem akartam nyilvános jelenetet, de ideges voltam. “Csak annyit akartam, hogy csinos legyél” – suttogtam. “Ha miattam kellemetlenül érzed magad, akkor talán nem is azért kedvelsz, amilyen vagyok. Szeretem a kényelmet, és mindig is így öltözködtem.”
Ebben a pillanatban minden összetört. Ő korán elment, a buli hangulata elromlott. Később aznap este elmondtam a barátaimnak az egészet. Ők mind az én oldalamon álltak, és azt mondták, ugyanígy éreznének, ha ennyit költöttek volna valakire. De a húgom a barátnőm pártjára állt. Akkor most én vagyok a gonosz? A barátnőm azóta a telefont sem veszi fel nekem.
- Kérj őszintén bocsánatot, és koncentrálj az ő érzéseire: Próbáld elérni és kérj bocsánatot, amiért azt éreztetted vele, hogy nem elég. Értesd meg vele, hogy azért szereted őt, aki, nem pedig az öltözködés miatt. Magyarázd el, hogy nem kritizálni akartad, de már tudod, mennyire megbántottad.
- Adj neki időt, hogy feldolgozza az érzelmeit: Talán időre van szüksége ahhoz, hogy lehiggadjon. Tartsd ezt tiszteletben, és ne bombázd folyamatosan a magyarázkodásoddal. Egy szívhez szóló üzenettel kimutathatod, hogy komolyan veszed a sérelmeit.
- Vizsgáld meg őszintén a saját motivációdat: Tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért volt számodra annyira fontos, hogy ő hogyan néz ki azon az estén. Az volt a lényeg, hogy ő magabiztosnak érezze magát, vagy inkább az, hogy mások mit fognak szólni? Légy tisztában a saját érzéseiddel, hogy a kapcsolatotokat jóval átgondoltabban folytathasd.
- Amikor ő készen áll, légy nyitott egy őszinte beszélgetésre: Tudasd vele, hogy amikor készen áll rá, te hajlandó vagy meghallgatni. Beszélgetés közben az ő perspektivájára koncentrálj, ne arra, hogy a saját tetteidet magyarázd ki. Éreztesd, hogy az ő kényelme és személyisége fontosabb bármilyen ruhánál.
- A kapcsolódásra helyezd a hangsúlyt: Ne feledkezz meg arról, hogy mi számít igazán: a szerelem, az emlékek és a köztetek lévő kötődés. Ahelyett, hogy megpróbálnád megváltoztatni a kinézetét, próbáld inkább új alapokra helyezni a kapcsolatotokat, amiben elfogadjátok, meghalljátok és szeretitek egymást úgy, ahogyan vagytok.
