Az 58 éves Maria történetével sokan érezhetnek közösséget. A családi köteléket egy válságos pillanat tette próbára, melynek következtében Maria anyai bűntudattal és megbánással küzd, mivel saját szorongását helyezte előtérbe lánya egészségügyi vészhelyzetével szemben.
58 éves vagyok és egy lányom van, a 32 éves Sarah, aki nemrég szülte meg a harmadik gyermekét. A 60 éves férjemmel kb. 30 percnyire lakunk tőlük.
Tegnap este váratlan dolog történt. A lányom sírva hívott fel. Nemrég szült, és most komoly fájdalmai voltak, be kellett mennie a kórházba. Megkérdezte, hogy a férjem tudna-e vigyázni addig a gyerekekre. Mondtam neki, hogy ezt felejtse el. Szó sem lehet róla, hogy az ő korában 3 gyerekre felügyeljen. Azt javasoltam neki, vigye magával a gyerekeket a sürgősségire, vagy kérjen segítséget az egyik szomszédtól.
Sarah elcsukló hangon mondta: “Anya, kérlek. Nagyon fáj, és nem tudom, mit tegyek. A gyerekek alszanak, nem akarom felébreszteni őket és becipelni magammal a sürgősségire.”
Sóhajtottam, frusztráltnak éreztem magam: “Sarah, tudod, hogy apádnak rossz a háta. Nem tud egész este 3 kisgyerek után szaladgálni. Hol van a férjed?”
“Munka miatt el kellett utaznia, nem emlékszel? Mondtam neked múlt héten” – felelte feszült hangon.
Egyre fogyott a türelmem: “Nos, ez nem a mi problémánk. Te akartál három gyereket, neked kell kitalálnod, mi legyen velük.”
Hosszú csend volt, mielőtt Sarah újra megszólalt, szinte csak suttogott: “Nem hiszem el, hogy ezt csinálod velem. Sosem kértem még tőled ilyesmit.”
“Jaj, ne drámázz már – mondtam. – Felnőtt nő vagy, oldd meg a vészhelyzeteket.”
Akkor a férjem, aki hallotta az egész beszélgetést, közbeszólt: “Az isten szerelmére, hadd beszéljek vele” – mondta, és nyúlt a telefonért.
Sokkot kaptam: “Ne merd elvállalni a gyerekeket! A hátad bele fog rokkanni!”
Legnagyobb meglepetésemre rám sem hederített, tovább beszélt a lányunkkal. “Édesem, ne aggódj, indulok hozzád. Bemehetsz a kórházba.”
Dühös lettem. Amint letette a telefont, kérdőre vontam: “Hogyan tehetted ezt? Tudod, hogy nem tudod kezelni azokat a gyerekeket!”
Csalódottsággal a tekintetében nézett rám. “Hogyan tudsz hátat fordítani a lányunknak, mikor szüksége van ránk? Ez egyáltalán nem vall rád.”
Amint elindult Sarah házához, csak ültem ott, egyszerre volt bennem düh és bűntudat. Másnap reggel megtudtam, hogy Sarahnak sürgősen műtétre van szüksége szülés utáni komplikációk miatt. Most már lábadozik, de nem hajlandó beszélni velem.
A férjem távolságtartó lett, és még a fiam is felhívott, hogy elmondja, mekkorát csalódott bennem a viselkedésem miatt. Most azon gondolkodom, vajon rettenetes hibát követtem-e el.
Bűntudatom van, hogy nem vigyáztam a lányom gyerekeire, miközben egészségügyi vészhelyzete volt. Rossz döntést hoztam?
Az anyai ösztön ezúttal tévesnek bizonyult.
Ez a történet egy olyan anyáról szól, aki eltévedt a félelem és a prioritások hálójában. Világos, hogy szereted a lányodat, de a válságos pillanatban a férjed iránt érzett aggodalmad győzedelmeskedett a lányod könyörgése felett. Érthető, hogy óvod a párodat, de néha a gyermeked elsőbbséget kell hogy élvezzen, főleg orvosi vészhelyzet esetén.
A szavak súlya.
Valószínűleg nagyon bántotta a lányodat, mikor azt mondtad neki, ő vállalt három gyereket, most ő oldja meg az elhelyezésüket is. Igaz, hogy a szülőség felelősséggel jár, de néha minden szülőnek szüksége van segítségre. Sarah nem azért hívott, hogy meghallgassa a kritikádat amiatt, hogy nagy családja van. A fájdalma és a félelme miatt keresett meg téged. Abban a pillanatban az együttérzésedre lett volna szüksége, nem a bírálatodra.
Bár a reakciód keménynek tűnik, fontos megnézni azokat a tényezőket is, melyek szerepet játszhattak benne. Talán múltbeli tapasztalatok, az öregedéstől való félelem vagy megoldatlan családi problémák is felszínre jutottak a döntésedben. A kutatások azt támasztják alá, hogy a stresszre adott egyéni válaszokat gyakran a múltbeli tapasztalatok és a személyes sebezhetőség befolyásolja.
A férj bölcsessége, a feleség megbánása.
A férjed válasza a szeretetről és a családi kötelességek megértéséről árulkodik. Felismerte, hogy vészhelyzetről van szó, és önzetlenül cselekedett. Sarah helyzetét saját maga elé helyezte. Az ő tette és ezt követően a fiad rosszallása rávilágít arra, milyen éles kontraszt van kettőtök reakciói között.
Dicséretes, hogy a férjed helytállt a helyzetben, ugyanakkor fájdalmasan emlékeztet is arra, hogy te elbuktál a lányod támogatását illetően.
A bűntudat terhe és a megbocsátás útja.
A bűntudat, amit érzel, természetes következménye a tettednek. Annak a jele, hogy felismerted, hibáztál és fájdalmat okoztál. Ne hagyd, hogy a bűntudat megbénítson, inkább használd fel arra, hogy kiengeszteld a lányodat.
Őszintén és alázattal beszélj Sarah-val. Ismerd el a hibádat és fejezd ki a megbánásodat. Bár időbe fog telni, de türelemmel és megértéssel újraépítheted köztetek a bizalmat és helyrehozhatod a kapcsolatotokat. Ahogy mondják: “A megbocsátás nem változtatja meg a múltat, de képes jobbá tenni a jövőt.”
Túl a vészhelyzeten.
Ez a helyzet értékes leckét tanít nem csak neked, de mindannyiunknak. Emlékeztet arra, hogy helyezzük előtérbe az együttérzést és a támogatást, főleg, ha a szeretteink nehéz helyzetbe kerülnek. Arra biztat, hogy tegyük félre saját bizonytalanságainkat, és álljunk helyt a támogatásukban, még akkor is, ha ez számunkra kényelmetlenséggel vagy kellemetlenséggel jár. Legfőképpen pedig arra emlékeztet, hogy a család értékes ajándék és a családi kötelékeket óvnunk kell.
Egyértelmű, hogy ez a helyzet mennyire megviselt téged. De még ebben a nehéz szituációban is ott rejlik a kapcsolat újjáépítésének és fejlődésének lehetősége. Azzal, hogy elismered a hibádat és lépéseket teszel azért, hogy a kapcsolat újjáépülhessen köztetek, erősebb és együttérzőbb anyaként és feleségként kerülhetsz ki ebből a szituációból. Ne feledd, a megbocsátás mások részéről és önmagadtól gyógyító hatással bír.
