A következő Redditen megosztott történet egy olyan nőről szól, aki érzelmi dilemmában találta magát, ami a szerelem, az emlékezés és az önazonosság határait feszegeti. Úgy döntött, nem hajlandó beleegyezni, hogy újszülött lánya a férje elhunyt feleségének nevét kapja.
39 éves vagyok, a 45 éves férjemmel 3 éve vagyunk házasok. Hihetetlen jó a kapcsolatunk, nem is kívánhatnék jobbat.
Ő 35 éves korában egyszer már volt házas 1,5 évig, a felesége tüdőödéma okozta hypoxia miatt elhunyt. Több mint 4 évig voltak együtt, és a férjem úgy beszél magukról, mint a tökéletes párról.
A volt feleségénél szívizombántalmat diagnosztizáltak, mikor egy éve voltak házasok. Kezeléseket kapott a tünetek enyhítésére, de annak ellenére, hogy az orvosok szerint lehetett volna teljesen normális élete, a nő mindig is arra számított, hogy meg fog halni.
Aztán később megint tüdővizenyőt diagnosztizáltak nála, ekkor kezdett felkészülni a halálra. Azt mondta a férjemnek, hogy nyugodtan házasodjon meg újra és éljen normális életet. De azt kérte, hogy ha lánya születik, azt róla nevezze el, mert ő mindig is szeretett volna gyereket.
Mielőtt összeházasodtunk, a férjem mindezt elmesélte nekem, de a volt felesége kívánságáról nem tett említést. Együttéreztem vele, és mindig ott voltam, ha szüksége volt támogatásra.
Most az első gyermekünkkel vagyok várandós, mindketten nagyon boldogok vagyunk. Mikor a lánynevek között válogattunk, ragaszkodott ahhoz, hogy az elhunyt felesége nevét válasszuk.
Én viszont nemet mondtam erre, mondtam neki, hogy nem szeretném azt a terhet rápakolni a még meg sem született lányunkra, hogy örökké az elhunyt feleségére emlékeztesse a férjemet, és ne a lányát lássa majd benne. Ekkor árulta el a volt feleségével kötött egyezségüket és azt mondta, úgy érzi, csakis így tiszteleghet az emléke előtt.
Nem mondtam el neki, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban. Csak annyit mondtam, hogy majd meglátjuk, még túl korai erről dönteni. Nem tehetek róla, de teljesen úgy érzem, hogy az együtt töltött évek után is a volt feleségét választaná helyettem.
Egyfajta pótléknak érzem magam, és nem akarok magamból áldozatot csinálni, de a lányunk névválasztása kapcsán mintha engem figyelembe se venne. Nem engedhetem, hogy így rója le a tiszteletét, hiszen a lányunk örökké a férjem első feleségének fogja érezni magát, ha lehet ilyet mondani.
A kommentelők a nő pártját fogták.
- Nem köthetsz egyezséget más kárára. Mikor ezt az ígéretet tette a feleségének, tudta, hogy a lánya egy másik nőtől fog születni, akinek bele kell egyeznie ebbe a névadásba. Úgy tűnik, az, hogy lánya fog születni, felhozta benne a gyászt, amit még nem tudott feldolgozni. Ezzel kapcsolatban esetleg terápiára lenne szüksége. Egyetlen racionális felfogású ember sem gondolná korrektnek és ésszerűnek ezt a kérést. © photos***rsandteach / Reddit
- A lánya megérdemli a saját identitását. © gastropod43 / Reddit
- Úgy bánik veled, mintha a volt felesége pótléka lennél. © throwaway444441111 / Reddit
- Én azt mondanám neki: “Nem vagyok pótlék, sem helyettesítő, és ezt az egyezséget vele kötötted, nem velem. Én nem vettem részt ebben a megegyezésben, és nem vállaltam volna veled gyereket, ha tudom, hogy a vele való megegyezésedet fontosabbnak tartod a kettőnk kapcsolatánál. A lányunkat nem az előző feleséged árnyékában fogjuk felnevelni. Tiszteletben tartom, hogy mindig szeretni fogod őt, de a lányunk jobbat érdemel annál, minthogy valaki más árnyékában nőjön fel.” © ChakraMama318 / Reddit
- Ez a gyerek belőled és belőle van. Nem az elhunyt feleségéből. Semmi köze ehhez. A férjed eléggé furcsán viselkedik. © Recent-Necessary-362 / Reddit
- Pontosan tudta, hogy mit csinál, de nem szólt erről neked, mert tudta, hogy milyen borzalmas kérés ez. Én nem tenném ki a gyerekemet ennek. Ez nem alku tárgya, előbb hagynám el, minthogy ezt megengedjem. Vagy ha nem, többé már nem tudnék ugyanúgy nézni rá. © whatsmypassword73 / Reddit
Ez a döntés nem könnyű, hiszen tiszteletben kell tartani egy elhunyt ember emlékét és egy új életet is. Azzal, hogy nem egyezel bele a névválasztásba, megnyithatod az utat a lányod előtt, hogy a saját identitásával nőjön fel, a jövőben a saját útját járja, és ne nyomassza az a súly, amit a neve hordoz.
