A szülés egy nagyon személyes élmény. Minden szülő maga dönti el, hogyan, milyen körülmények között szeretné ezt átélni. Van, akinek szüksége van a szerettei támogatására, mások viszont inkább kizárólag az orvosi személyzet jelenlétével szeretnék világra hozni gyermeküket. Ez a döntés néha félreértéshez vezet és feszültséget vált ki, főleg, ha a családtagok másra számítanak. Egy anyuka arról osztotta meg történetét Redditen, hogy a szülése hogyan vált kész családi drámává.
Néhány nappal ezelőtt szültem meg a fiamat. Magánklinikát választottam, mert megengedhetjük magunknak, és mert a lehető legnagyobb privát szférára vágytam. Nem akartam, hogy körülöttem legyenek más anyák a gyerekeikkel, és azt akartam, hogy az orvosok kizárólag velem foglalkozzanak.
A férjem nem tudott jelen lenni, ezért az anyósom vitt be a klinikára, és megsértődött, mikor mondtam neki, hogy a szülőszobába nem jöhet be. Ez számomra nem is volt kérdés, mert azt akartam, hogy csak az orvosok legyenek körülöttem. Ő meg nyilván azt gondolta, hogy mivel a férjem nem tud ott lenni, ő fogja végignézni a gyermekem születését. Nos, ez nem így történt. Kint kellett várakoznia.
Mióta teherbe estem, az anyósom folyton azzal riogatott, hogy mennyire fájdalmas és kínszenvedéses dolog a szülés. A szülésem 4 órán át tartott, ami viszonylag gyorsnak számít, figyelembe véve, hogy az első szülésem volt. Fájt, persze, de közel sem annyira, mint ahogy az anyósom mondta. Őszintén szólva a benőtt lábujjkörmöm néhány évvel ezelőtt nagyobb fájdalmat okozott.
Szülés után, mikor már bejöhetett a szobába, azt mondta: “Ne tegyél úgy, mintha szültél volna!” Teljesen sokkot kaptam, és azt feleltem: “Persze hogy szültem! Te magad hoztál be a kórházba! Mit gondolsz, honnan jött ez a gyerek?” Rám nézett, majd egy szó nélkül kiment, meg sem nézte az unokáját.
Mindig is furán viselkedett velem, ezért különösebben nem foglalkoztam ezzel. Később bejött a férjem, és nevetve mesélte, hogy az anyja felhívta, és azt mondta neki, szerinte ez a gyerek nem az ő gyereke.
Azt mondta a férjemnek: “Valami furcsaság van itt. Eléggé biztos vagyok benne, hogy ez nem az ő gyereke. Először is, miért választott magánklinikát egy átlagos kórház helyett? Én tudom, miért. Azért, mert itt könnyen megvesztegetheti az orvosokat, a magánklinikákon bármit megtesznek pénzért.
Másodszor, miért nem engedett be engem a szülőszobába? Hát persze, hogy azért, mert nem is szült!
Harmadszor pedig, még kiabálni sem hallottam. Melyik nő nem kiabál szülés közben? És végül, ilyen gyorsan nem is szülhetett volna, az első szülések általában 12 órán át tartanak. Azok az orvosok valószínűleg becsempésztek valahonnan egy csecsemőt a szülőszobába, és odaadták neki.
Valószínűleg nem akarta tönkretenni a testét a terhességgel, ezért vett egy csecsemőt! Higgy nekem, fiam, sosem volt terhes, csak műhasa volt egész idő alatt. Ez nem a te gyereked!”
Miután ezt hallottam, nem tudtam, hogy nevessek, sírjak vagy dühös legyek. Természetesen a férjem tudta, hogy terhes voltam, ezerszer látta a hasamat, és mindig együtt mentünk ultrahangra is. Az anyósom nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy mivel az ő szülése rossz volt, más nőnek is rossznak kell lennie. Nincs vele tisztában, hogy nem minden nő egyforma.
Most itthon vagyok a babával, és egyáltalán nem beszélek vele. A férjem sem akarja, hogy a közelünkben legyen, amíg nem változtat azon a véleményén, hogy én vettem a gyerekünket. Az utolsó dolog, amit mondott, hogy csináltassunk DNS-tesztet, amiből egyértelmű lesz, hogy ez nem a mi gyerekünk.
A kommentelők is megosztották a véleményüket, a humort sem mellőzték.
- Terhes vagyok, és mikor elmondtuk ezt az anyósnak, csak arról beszélt, hogy milyen rémesen rosszul leszek egész nap, mindennap hónapokon át, hogy ez lesz a legszörnyűbb érzés, amit valaha átéltem, és hogy ő hogyan ment át ezen stb.
És tudod, mit? Egész jól átvészeltem. 14 hét telt el, és a fáradtságon és egy hányásos incidensen kívül semmi gondom nem volt.
Minden másnap ír, hogy megkérdezze, hogy vagyok, mennyire vagyok rosszul, én meg mindig azt válaszolom neki, hogy nagyon jól érzem magam! Akkor elkezdi mondani hazugan, hogy mennyire csodálatos ez. Drága anyósom, tudom, hogy csak azt akarod, hogy szenvedjek. © cookiebear64 / Reddit - Mikor terhes voltam, akkor jöttem rá, hogy rengeteg nőnek szüksége van arra, hogy a terhesség és a szülés révén az emberiség csodájává váljon az ellenállóképességével. Lehet, hogy a férfiakkal szemben fölényeskedhetnek vele vagy kifogásként használhatják a terhességet, hogy mennyire rémes egy dolog. Mondván, hogy minden fájdalom, amit ők eddig éreztek, az semmiség a gyerekszüléshez képest. © clevahgeul / Reddit
- Gratulálok, hogy sikerült 9 hónapon át színlelned! A műpocak folyamatos növelése, plusz hogy úgy nézz ki, mint aki hízik, a direkt hányások, a reggeli rosszullétek színlelése, az összes tettetett orvosi vizsgálat és az ultrahang képek, amiket a netről szedtél le, úgy néz ki, tökéletesen működtek.
Nem tudom, mennyit fizethettél az újszülöttért (vagy csak bérbe vetted), de biztosan megérte. Neked jutott a történelem legnagyobb troll anyósa! © Ismeretlen szerző / Reddit - Én azt mondtam volna neki, hogy hajlandó vagyok DNS-tesztet csináltatni, azzal a feltétellel, hogy ha kiderült, hogy az enyém a gyerek, a következő bejegyzést posztolja Facebookon, és küldje el emailben külön-külön minden ismerősének:
“Kedves Család és Barátok!
Mint azt tudjátok, nemrég azzal vádoltam meg a menyemet, hogy csak tettette a terhességet, és azt állítottam, hogy a gyereke nem a fiamé. Ez a vád teljességgel megalapozatlan volt részemről. A menyem sokkal toleránsabb és türelmesebb volt, mint ahogy azt érdemeltem volna, és beleegyezett a DNS-tesztbe, ami természetesen megerősítette, hogy a fiam és a felesége a gyermek biológiai szülei.
Nagyon szégyellem magam mindazért, amit tettem és mondtam. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy elnyerjem a fiam és a menyem bocsánatát a kegyetlenségemért, amit tanúsítottam, miközben ők életük legörömtelibb pillanatait élték át.”
Megmondanám neki, hogy ha tartani akarja a kapcsolatot velünk vagy a gyerekkel, akkor ezt mind közzé kell tennie. © westwestmoreland / Reddit - Ez a leghülyébb dolog, amit valaha hallottam. Tehát, mivel ez nem a te/ti gyereketek, ezért az anyósnak nem is kell vele lennie. Rögzíts mindent, amit mond, hogy aztán ne tudja a szőnyeg alá söpörni. Majd megmutathatod a gyerekednek, mikor már nagyobb lesz, hogy milyen botrányosan viselkedett a nagyanyja. Komolyan, ez annyira hülye, hogy az már fájdalmas. © soulsindistress / Reddit
