A pénz még a legszorosabb kötelékeket is képes felbomlasztani. Gyakran előfordul, hogy az örökség miatt kialakult viták miatt a családi szeretet gyűlöletté változik. Ez történt azzal a nővel is, akinél a pénz nemcsak szétbomlasztotta a családot, de az igazságszolgáltatás eszköze is lett a kezében ahhoz, hogy megbüntesse azokat, akik egész életében rosszul bántak vele. Most ezek az emberek könyörögnek a segítségéért.
Egy fiatal nő osztotta meg történetét Redditen a családjával kapcsolatban, ahova sosem érezte magát igazán befogadva. A családtagok hozzáállása azonban rögtön megváltozott, amint kiderült, hogy a nő nagy összeget örökölt a nagyszüleitől. Azóta az események egészen drámai fordulatot vettek.
“Nemrég lettem 18 éves, és nagyjából 700.000 dollárt örököltem az apai nagyszüleimtől. Sok évvel ezelőtt anyám (38) hozzáment a nevelőapámhoz (50), akinek már volt 4 gyereke (17, 14 és 10 évesek). A nevelőapám szörnyen bánt velem. Gyűlölt, amiért nem az ő vére vagyok, és folyton azzal bántott, hogy félvér vagyok (apám oldaláról kolumbiai).
Heti 2 font költőpénzt kaptam, a tömegközlekedést is a saját pénzemből kellett fizetnem. Nekem közös szobám volt az egyik testvéremmel, de a nevelőapám külön napozószobát csinált az egyik lányának az egyik hálószobából, és nem engedte meg, hogy megpályázzam az egyik magániskola ösztöndíját, merthogy az ‘nem lenne korrekt a testvéreimmel szemben’.”
A nő elmesélte azt is, hogy az anyjának és a nevelőapjának két közös gyermekük is született, akik most 7 és 5 évesek. Az egyik nevelt, 1 éves unokaöccs is velük lakik, tehát nagyon népes családról van szó. A nő a nevelőapja személyiségéről is elárult néhány dolgot: “Építőmunkás volt, anyám pedig háztulajdonos, és bár mindig aggódtak a pénz miatt, tisztességes házban éltünk, és rendes, munkásosztálybeli nevelésben részesültünk.”
A nevelőapa sok gondot okozott a családban.
“Kb. 2 évvel ezelőtt a nevelőapámat letartóztatták valami szörnyű dologért. Ezután anyagi gondjaink lettek, sokat kellett költeni az új babára is, aki rendellenességgel született (már jól van). Végül kilakoltattak minket. Egy kétszobás önkormányzati lakásba költöztünk, én a legnagyobb szobában laktam a két legidősebb testvéremmel és az unokaöcsémmel, a többi testvérem a másik hálószobában, anyám pedig a nappaliban aludt.”
A család az anyagi csőd szélén állt, mindenki úgy érezte, mindent elvettek tőle, mióta az apa balhéba keveredett. “Az anyám két állásban dolgozott minimálbérért, és tőlem is elvárta, hogy másodállást vállaljak, annak ellenére, hogy közeledtek a vizsgáim. De az nem volt gond, hogy a testvéreim otthon voltak egész nap, miután kirúgták őket az iskolából. Fűtésre és ételre volt pénzünk, de gyakorlatilag semmi másra nem költhettünk.”
A nő nagy összeghez jutott, ami megváltoztathatta volna az egész család életét.
“Szóval, hozzájutottam ehhez a 700.000 dolláros örökséghez az apai nagyszüleim után, akiknek én vagyok az utolsó élő leszármazottjuk. Az örökségbe beletartozik egy 4 szobás bostoni ingatlan, valamint egy 2 szobás nyaraló Kaliforniában. Miután megkaptam az örökséget, anyám könyörgött, hogy segítsem ki belőle a családot, de én nemet mondtam.
Apám és a szülei amerikaiak voltak, a család többi része pedig angol, és még útlevelük sincs, így esélyük sem lett volna arra, hogy abban a házban éljenek. Azt terveztem, hogy a pénzből fizetem az egyetemet, utána pedig beutazom a világot és megismerek más kultúrákat.” A nő azt is hozzátette: “Nem vagyok túl jó a pénzügyekben. A 700.000 dollár megtakarításokat, befektetéseket foglal magában, az ingatlanok nincsenek benne.”
A nőnek megvoltak a tervei jövőre nézve, és nem érezte úgy, hogy segítenie kellene a családján, akik sosem bántak jól vele. “Mindig is imádtam az állatokat, ezért szeretnék nyitni egy macskás kávézót, a pénz miatt nem kell aggódnom. A családom azt akarja, hogy adjam el az ingatlanokat, és vegyek egy házat az országunkban, ahol élhetnek, valamint egy másik házat az egyik testvéremnek és a fiának. Megígértem, hogy az élelmiszerrel és egy jobb lakás bérlésével segítek nekik, de nem az én felelősségem gondoskodni róluk. A végrendeletben az én nevem szerepelt, nem az övék. A féltestvérem különösen dühös rám, szerinte nem tisztességes, hogy én egy ‘tündérmesében’ élek, miközben az ő élete nehezebb volt, mint az enyém. Mindenki úgy gondolja, hogy elpazarlom a pénzt, velük pedig nem törődöm. Rossz ember vagyok?”
A kommentelők kifejezték véleményüket.
Vélemények és tanácsok is megtöltötték a kommentszekciót.
Valaki azt tanácsolta: “A helyedben semmire nem költenék pénzt, amíg nem beszélek egy pénzügyi tanácsadóval. Ha meg akarod tartani azt a két ingatlant, ki kell találnod, miből fogod fenntartani őket (adók, rezsi). Vagy kiadhatod albérletbe is.”
Másvalaki azt írta: “Költözz Amerikába, és lakj az egyik házadban, amíg nem lesz jobb ötleted, hogy mihez kezdj.”
Egy másik kommentelő szerint: “Eleget örököltél ahhoz, hogy ha felelősen bánsz a pénzzel (befekteted és a bérleti díjakból élsz), akkor soha többé ne kelljen dolgoznod, vagy csak olyasmivel foglalkozz, ami igazán a szenvedélyed és nem a pénzért csinálod. Beszélj ügyvéddel, pénzügyi tanácsadóval, és készülj fel az igazi drámára.”
Másvalaki ezt fűzte hozzá: “Anyukád és a családod éveken át kihasználtak téged, és most is ezt akarják tenni. Menekülj el tőlük mielőbb, és éld az életed. A féltestvéred különösen szörnyű, fordíts hátat neki.
Ha úgy döntesz, hogy segítesz nekik (ahogy mondtad, élelmiszerrel és albérlettel), az ne folyamatos támogatás legyen. Ha mindig támogatod őket, újabb és újabb követeléseik lesznek. Fizesd ki a kauciót, és részben szállj be a bérleti díjba meg a bevásárlásba, aztán szállj ki ebből és éld az életed.”
