Kultúrtörténeti kutatások egy érdekes tendenciát mutatnak. Az 1950-es évek elejéig a párok ugyanis elavult, sőt egyenesen egészségkárosító szokásnak tartották az együtt alvást.
Az 1920-as években a párok egymás melletti ágyakban aludtak.
A 19. század végén bekövetkezett társadalmi változásokat jelezte a hagyományos ágyak helyett az ún. ikerágyak térhódítása. Kezdetben egészségügyi óvintézkedésként kezdték a párok magukévá tenni a külön ágyak gondolatát, mint védelmet nyújtó megoldást a közös ágy által jelentett kockázatokkal szemben. Az ikerágyak higiénia miatti aggodalom következtében történő elfogadása tükrözte az egyéni jólét iránti, egyre növekvő tudatosságot a háztartásokban.
A viktoriánus korszak orvosai kulcsszerepet játszottak az alvási szokások formálásában. Írásaikban figyelmeztettek a kórokozók lehetséges átvitelére és arra, hogy a rosszabbul alvók elveszthetik vitalitásukat. Szörnyű képet festettek a közös ágy következményeiről, félelmet keltettek a párokban, arra késztetve őket, hogy egészségi állapotuk megóvása és javítása érdekében másféle módot keressenek az alvásra.
Az 1920-as évekre az ikerágyak már túlnőtték eredeti funkciójukat, és a kényelem és a kifinomultság megtestesítői lettek. Főleg a középosztály kedvelte ezeket az ágyakat, melyek az otthonok díszei voltak, a tisztaságot, a kényelmet és a személyes tér nagyságát szimbolizálták. Az ikerágyak népszerűsége reflexió volt egyéb társadalmi változásokra, hiszen a párok a modernitásukat és a függetlenségüket akarták kifejezni az alvás módjának megválasztásával.
A közös ágyak az 1950-es években váltak népszerűvé.
Ahogy a társadalmi felfogás egyre előrehaladottabbá vált, a külön ágyak már nem csupán a modernitást szimbolizálták. A házastársi viszály jelképeivé váltak. Az 1950-es évek elején a közös ágy a sikeres házasság szimbólumává vált, az ikerágyak pedig egy letűnt kor emlékeivé halványodtak.
Ez a szemléletváltás eltérést mutatott a korábbi nemzedékek felfogásához képest, melyek még az egyéni jólétre helyezték a hangsúlyt. A közös ágy térhódítása a házasságon belüli intimitás és együttélés hagyományos fogalmainak visszatérését jelezte.
Az intimitás értelmezése az idők során sokat fejlődött.
Hilary Hinds professzor aprólékos kutatásai és elemzései értékes bepillantást engednek a családi élet és a házasság dinamikájának fejlődésébe. Felfedezése az ikerágyakról nemcsak feltárja a társadalomtörténet egyik lenyűgöző aspektusát, de megmutatja azt is, hogy az intimitás és a kényelemérzet hogyan változott a párkapcsolatokban.
Az alvási módok kulturális jelentőségét tovább feszegetve Hinds professzor szerint át kell értékelnünk a múltról való feltételezéseinket. Így az emberi kapcsolatok összetettségét is mélyebben megérthetjük a történelmet vizsgálva.
Japánban még mindig vannak párok, akik a különalvást választják.
A japán párok gyakran külön alszanak, mégpedig különböző okokból, melyek közül az eltérő munkaidő a legmeghatározóbb. A partner zavarása a korai munkába indulással vagy késői hazaérkezéssel a pár mindkét tagjának alvását rontja. A külön szobákban való alvás azonban lehetővé teszi a partner számára, hogy zavartalanul aludjon és kipihenje magát.
A japán kultúrában az anyák gyakran a gyermekeikkel együtt alszanak, számukra nagy jelentősége van ennek a szokásnak. Az apák eldönthetik, hogy osztoznak velük az ágyon vagy a különalvást választják. A kutatások szerint az együtt alvás a pár mindkét tagja és a gyerekek számára is előnyösebb, szabályozza a gyermek szívritmusát és testhőmérsékletét, csökkenti a bölcsőhalál kockázatát, elősegíti a jövőben az önállósodást és a jobb tanulmányi eredményeket.
A házassági viszályoktól való félelemmel ellentétben a japánok pozitívan tekintenek a különalvásra. Az alvást helyezik előtérbe, és nem hajlandók elviselni az olyan zavaró tényezőket, mint a partner horkolása vagy nyugtalan alvása. Bár sokaknak nem adatik meg a külön szobában alvás lehetősége, a zavartalan alvást mindenki nagyra értékeli.
Külön aludni tökéletes megoldás lehet egy családban addig, amíg ettől nem sérül az egészséges és támogató légkör. A család minden tagjára jótékony hatást gyakorol, ha a családtagok alvási szokásait és igényeit tiszteletben tartjuk, hogy mindenki egyformán élvezhesse a pihentető éjszakákat.
