Egy esküvő elméletileg boldog esemény, tele örömmel és szeretettel, ami összehozza a családot. De képzeld el, hogy két tűz közé kerülsz: egyrészt van az élet, amit egészen addig éltél, másrészt van a vőlegényed és az ő családjának az elvárásai. A következő történet főszereplője éppen ebben a helyzetben találta magát.
Egyedülálló anya nevelte fel, aki keményen dolgozott, hogy a gyermekének mindene meglegyen. Egyszerű, de jó életet éltek. Aztán a nő beleszeretett egy gazdag családból származó férfiba. A dolgokat tovább bonyolította, hogy a vőlegény családja kikötötte, a nő édesanyja nem lehet jelen az esküvőn.
Édesanyja egyedül nevelte, két munkahelyen dolgozott, hogy mindent megadhasson a lányának.
A 27 éves Laura kihívás elé került, mikor választania kellett az édesanyja és a szerelme között.
“Édesanyám egyedül nevelt, miután apám elhagyott minket. Hónapról hónapra éltünk. Emlékszem, hogy késő este járt haza kimerülve a két munkától, mégis mindig maradt energiája arra, hogy vacsorát főzzön és segítsen nekem a tanulásban. A nehézségek ellenére sosem panaszkodott, mindig mosoly volt az arcán, miközben fáradhatatlanul dolgozott értünk. Egy keményen dolgozó nő, aki egyszerű életet él.”
A vőlegény azonban teljesen más családból származik.
“A vőlegényem, John teljesen más családból jött. A szülei városszerte ismert sebészek, és természetesen sokkal jobb anyagi helyzetben vannak, mint amilyenben mi valaha voltunk. Az életmódjuk szöges ellentéte annak, amit az én szorgos anyám és én éltünk.
Mikor Johnnal elkezdtünk randizni, a családja tárt karokkal fogadott engem. De ahogy a kapcsolatunk egyre komolyabb lett, felfigyeltem a származásommal kapcsolatos megjegyzésekre, fintorgásokra. Soha nem mondtak semmit, de a megjegyzéseik a ‘kifinomultságról’ világossá tették a hozzáállásukat.”
A vőlegény családja szigorú feltételt szabott.
“Mindezek ellenére nagyon szeretem Johnt és ő is szeret engem. Az eljegyzésünkkor a családja nagylelkűen felajánlotta, hogy fizetik az esküvőt. Ismerve anyám anyagi helyzetét ez nagy megkönnyebbülés volt. De a felajánlásnak szabtak egy megdöbbentő feltételt: anyám nem jöhet el az esküvőre. Szerintük túlzottan ‘alacsony származásúnak’ néz ki, és az előkelő vendégek előtt kellemetlenül éreznék magukat miatta.
Teljesen összeomlottam. Hogyan zárhatnám ki azt a nőt életem legfontosabb napjából, aki mindent feláldozott értem? Rettegtem ezt elmondani anyámnak, de tudtam, hogy nincs más választásom. Végül elmondtam, arra számítottam, hogy dühös lesz vagy csalódott, de ehelyett egyszerűen azt mondta: ‘Megértem, drágám. Azt kell tenned, ami a legjobb a jövőd szempontjából, és ha ez teszi boldoggá a vőlegényed családját, akkor legyen így.’ A higgadtsága még jobban összetörte a szívem.”
Laura nehéz döntést hozott.
“Ahogy közeledett az esküvő napja, folytak az előkészületek és ellentmondásos érzések keletkeztek bennem. Próbáltam a boldogságomra koncentrálni, hogy hozzámegyek Johnhoz, de a gondolat, hogy anyám nem lehet ott, mindenre sötét árnyékot vetett.
Néhány héttel az esküvő előtt elhatároztam, hogy lefújom az egészet. Rájöttem, hogy ha nem tudják elfogadni anyámat, aki szerves része az életemnek és a személyiségemnek, akkor igazából engem sem fogadnak el. A családomat pedig nem vagyok hajlandó feláldozni.
Természetesen a vőlegényem és a családja nagyon dühösek lettek. Úgy döntöttem, szüneteltetem a Johnnal való kapcsolatomat, hogy lássam, tovább tudunk-e lépni.”
