“Kitessékeltem egy nőt a helyemről – és váratlan meglepetés ért.”

A repülő néha a legszokatlanabb emberi interakciók helyszíne. Az udvarias csevejek mellett előfordulnak teljesen őrült, vígjátékba is beillő konfliktusok a helyek miatt. Aki gyakran repül, tudja, hogy a repülő olyan színpad, ahol előjön az emberek igazi személyisége, ahol a türelem és az udvariasság is gyakran tesztelésre kerül. Egy utazó osztotta meg történetét Redditen egy kicsit sem együttműködő utastársával kapcsolatban.

Repülővel utaztam egy szokásos éves konferenciára az ország másik felébe két idősebb kollégámmal. A járaton nagyrészt az azonos iparágban dolgozó emberek utaztak. A kollégáim sorra üdvözölték az ismerősöket, miközben a folyosón haladtunk.

Mikor odaértem a helyemre, láttam, hogy egy 30-as nő ül ott. Óriási napszemüveg és nagy fejhallgató volt rajta. A feje hátradöntve, mintha aludna, ezzel jelezve, hogy senki ne zavarja. Miközben az utasok fele még fel sem szállt a gépre.

Próbáltam megszólítani, de nem reagált. Kb. egy tucatszor érintettem meg a vállát, de ezzel sem foglalkozott. Mikor végre “felébredt”, próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez az én helyem. A válasz annyi volt, hogy a fejhallgatójára mutatott és a kezeivel mutatta, hogy nem hallja, amit beszélek.

“Esetleg levennéd?” – kérdeztem, de még mindig játszotta a hülyét.

Nem adtam fel. Megmutattam neki a beszállókártyámat és rámutattam az ülőhely számára. Annyit mondott: “Óóó!” – mintha végre felfogná, mit is akarok. Felhúzta egy kicsit a térdeit, és mutatta, hogy préseljem be magam a mellette lévő helyre.

Ekkor már felemeltem a hangomat, és mondtam neki, hogy nem én fogok odaülni, hanem ő. Összerezzent, és egy szó nélkül átült az ablak mellé. A srác, aki mögöttem jött és az egészet végignézte, a hüvelykujját felmutatva gratulált nekem.

Azt hittem, ezzel az ügy le is van zárva, de nem így volt. Közvetlenül a felszállás után megütögette a vállamat, és azt mondta, “ha akarom”, helyet cserél velem. Udvariasan elutasítottam, szinte már nevetnem kellett ezen.

Később beszélgettem a folyosó másik oldalán ülő kollégámmal. Erre a nő újra megütögette a vállamat, és azt mondta, az ajánlata “a barátaimra” is vonatkozik. “Hát persze” – feleltem. Tudtam, hogy arra céloz, hogy ő valami fontos ember ebben az üzletágban.

Később is visszatért erre, hogy nem akarom-e megkérdezni a kollégáimat a helycseréről, megint nemet mondtam. Ugyanaz a párbeszéd játszódott le többször is a 6 órás repülés alatt.

A mai napig egyszer sem találkoztam vele a szakmában, nem is értem, mit próbált ezzel az egésszel elérni.

A kommentelők nemcsak véleményüket, de hasonló tapasztalataikat is megosztották.

• A mai világban egy repülőn felemelni a hangod már elég ahhoz, hogy magadra vond a légiutas-kísérők figyelmét. Ők pedig leszállíthatnak és le is fognak szállítani a gépről, mert ehhez joguk van. Ha vitázol, még a rendőröket is rád hívják.
  Rengeteg idiótával volt már dolgom, akik megpróbálták elfoglalni az ülésemet. Nem mentem bele a vitába, egyszer mondtam el, hogy az az én helyem. Ha nem voltak együttműködőek, azonnal hívtam a személyzetet. Ők higgadtan, de határozottan odébb ültették az illetőt. Minden alkalommal. © parodytx / Reddit
• Fiatal felnőtt voltam, első osztályon utaztam külföldre. Nő vagyok, egy férfi ült a helyemen, szóltam neki. Idegesen azt felelte: “A cég foglalta le nekem ezt a helyet a folyosó mellett a kollégámmal együtt, szóval önnek középre kell ülnie.” 11 éves korom óta egyedül repülök. Nem fogom odaadni a helyemet. A személyzet közbelépett, és mondta neki, hogy üljön át középre. Erre azt mondta: “Tudja maga, hogy ki vagyok és mivel foglalkozom?” Nem és nem is érdekel minket. Én első osztályú helyet kaptam. Őt kirúgták.
  Mikor hazaértem, elmeséltem a szüleimnek a történetet. Aznap este vacsorát adtunk az új kollégáknak. És ki volt köztük? Hát az a fickó. Most ő a legalacsonyabb rangú alkalmazott a csapatban. © jatg96 / Reddit

• Nem velem történt, hanem egy munkatársammal, akinek egy olyan utassal volt dolga, aki nem volt hajlandó elmozdulni a helyéről. A légiutas-kísérő elment beszélni a kapitánnyal, és mondta a szabálytalankodó utasnak, hogy át kell íratnia a jegyét az első osztályra, menjen a kapuhoz. A kollégám ideges lett, hogy a szabálytalankodó utast az első osztályra teszik. Később a légiutas-kísérő mondta neki, hogy az utast a kapunál nem engedték visszaszállni a gépre. © JaiBoltage / Reddit
• Két nappal ezelőtt történt, nem repülőn, hanem egy koncerten. Nem a színpadnál ültünk, de elég közel voltunk. A mi részünkről mindenki jól látott, ráadásul nekünk hármunknak a folyosó mellett volt az ülőhelyünk, így könnyen tudtunk kimenni.
  Egy nő és a férje a sor másik végéről elfoglalták a helyüket a sor közepén. Kb. 15 perccel később a nő felállt és odajött hozzánk. Azt mondta, elfoglaltuk a helyüket. Egyenesen a szemébe néztem, felemeltem a telefonomat, és megmutattam neki a jegyemet. Mondtam neki, hogy nem foglaltuk el senki helyét. Azonnal visszakozott és visszament a helyére, próbálta elviccelni a dolgot. © Fun-Jelly6976 / Reddit

• Légiutas-kísérő vagyok. Egyszer egy utas felállt, és nem volt hajlandó leülni, mikor a gép elkezdett tolatni, mert fel volt háborodva azon, hogy a középső ülésen kell ülnie. Mivel teltházas járat volt, arra várt, hogy majd valakit leszállítunk a gépről, hogy helyet csináljunk neki, de persze nem tettük ezt. Az esetről értesítenem kellett a kapitányt (mivel ez kritikus biztonsági probléma, amivel nem lehet felszállni, így bemehettünk a pilótafülkébe). A gép hirtelen lefékezett és megállt. “Hölgyeim és Uraim, mivel biztonsági probléma adódott, vissza kell gurulnunk a kapuhoz.” A férfi bepánikolt, leült és bekötötte magát.
  A kapitány kijött és odament hozzá: “Maga! Tűnjön el a gépemről! Most!” Leszállították és feketelistára került. © _malaikat***_ / Reddit