Vannak, akik nem hisznek a csodákban, és mikor azok mégis megtörténnek, hitetlenkedve állnak hozzájuk. A következő történet azonban bizonyítja, hogy csodák nem csak a filmekben fordulnak elő. A történet főszereplője szép példa arra, hogy nem minden hős visel köpenyt, van, akinek elég a rendőrjelvény. Arizbeth Dionisio Ambrosio rendőrtiszt olyan gesztust tett, ami sokakban felidézte az élet szépségét.
Pusztító hurrikán sújtott le a környékre, és sokakat bajba sodort.
Az Otis hurrikán 2023 októberében csapott le Acapulcóban. Arizbeth Dionisio Ambrosio mexikói rendőrtiszt a munkáját végezte a pusztítást szenvedett üdülővárosban kidőlt fák, romok, villanyoszlopok és autók között, mikor hirtelen sírást hallott.
Ekkor a síró baba anyukája odament hozzá teljes pánikban, hisztérikus állapotban, és elmagyarázta Arizbethnek, hogy 4 hónapos kisbabája már 2 napja nem kapott enni. Egyszer sem tudta megetetni, mert nem talált neki ételt.
A rendőrtiszt most is helytállt, és igazi csodát tett.
A 33 éves Ambrosio nemcsak egyike volt annak a több száz rendőrnek, akiket odavezényeltek, hogy segítsenek a bajba jutott embereken, de kétgyermekes anyuka is, ezért minden gyermeket a sajátjának érzett, akik a hurrikán hatásaitól szenvedtek.
Mikor találkozott a nővel, akivel a baba volt, Ambrosio csakis a gyerekre tudott koncentrálni, és az ő szükségleteire. Rögtön megkérdezte a nőt – akiről nem tudta, hogy a baba édesanyja-e –, hogyan tudna segíteni. Szerencsére Arizbeth is szoptatta még a saját gyermekét, ezért mikor meghallotta, hogy a baba éhezik, egy pillanatig sem hezitált, és megkérdezte, megetetheti-e az idegen gyermeket.
A nő, aki a babával volt, boldogan fogadta el a rendőrtiszt ajánlatát. A 4 hónapos babát átadta Arizbethnek, aki a testi kontaktustól és a tápláléktól azonnal abbahagyta a sírást.
Arizbeth teljes szívéből cselekedett így.
Ambrosio egy különleges mexikói szervezet tagja, akik kutatásra és mentésre specializálódtak. Egysége a Zorro nevet viseli és 100 tagból áll, akiket mind mozgósítottak az acapulcói vihar után, mikor 5-ös kategóriájú hurrikán csapott le. A pusztítás után sok embert nem találtak, és sokan szenvedtek komoly sérüléseket.
A katonai állomány tagjai és önkéntesek napokon át kutattak a romok alatt. Ilyen borzalmas körülmények között a rendőrtiszt, amikor megetette a babát, reménysugarat hozott az emberek életébe.
Ambrosio annyira a babára és az ő etetésére koncentrált, hogy nem is kérdezte a családot a részletekről. Nem tudta a baba nevét, hogy hol lakik vagy hol tartózkodott a hurrikán előtt.
A rendőrtisztet kitüntették ezért a tettért.
Ambrosio nem gondolkodott egy pillanatig sem, hiszen a baba bajban volt. Mikor kézbe vette, rögtön a saját gyermekei jutottak eszébe. Teljes nyugalmat és elégedettséget érzett, hiszen a babával volt, mikor annak szüksége volt rá, és megadta neki azt, ami abban a pillanatban a legfontosabb volt neki.
Napokkal később Ambrosio felettese látogatást tett a rendőrőrsön. A nő rögtön odasietett és találkozott Pablo Vázquez Camachóval, a városi rendőrség vezetőjével. Sok kérdést tett fel neki a baba megmentésével és az átélt élményekkel kapcsolatban.
Aztán elmondták neki, hogy nemes cselekedetét kitüntetéssel jutalmazzák, előléptetésével vezetői pályára került.
