Egy családot egyben tartani olyan felelősség, amit a szeretet és a törődés kell hogy vezéreljen. De eközben is számos nehézség kerülhet az utunkba. A következő történet arról szól, hogy egy örökségi vita hogyan bomlasztott fel egy családot.
64 éves nagymama vagyok, nehéz hónapok vannak mögöttem. Nemrég írattam rá a házamat a 18 éves unokámra. 5 éves kora óta az én gondozásomban van, miután a 44 éves fiam úgy döntött, új életet kezd.
Gondoskodni akartam róla, hogy legyen majd hol laknia, főleg, hogy mennyi mindenen ment keresztül. Mióta a fiam elment, én vagyok a családja, és tudom, hogy ez az örökség milyen jól jön majd neki.
Miután több éve nem hallottunk róla, a fiam egyszer csak megjelent. Azt mondta, azért jött haza, mert hiányzott neki a főztöm. Persze, ez jól esett, hiszen hiányzott már a fiam. Aztán hamarosan elmesélte, hogy összeveszett a feleségével, és tőlem kért tanácsot.
Az unokámról is kérdezgetett. Először hezitáltam, de aztán elmeséltem, mi történt vele az elmúlt években, mióta elhagyta. Mosolygott, azt hittem, elkezdett érdeklődni a lánya iránt. Emiatt gondoltam, hogy beszélek neki az örökségről. De az arckifejezése rögtön megváltozott, közölte, hogy ki akar békülni a feleségével. Rögtön kellemetlen érzés fogott el.
Napokkal később a fiam visszajött a feleségével együtt, és elkezdte magának követelni a házamat. A felesége is támogatta ebben, azt mondta: “Ez a lány túl fiatal még ahhoz, hogy gondoskodjon egy házról! Ez nekünk jár.” Összezavarodtam, hogy hirtelen miért tartanak igényt rá.
A fiam kiabálni kezdett: “Én vagyok a fiad, ezt rám kell íratnod! Jogom van hozzá!” Nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy hirtelen ennyire megváltozott a viselkedése. Nagyon fájt hallani, hogy így beszél, főleg, hogy az nem okozott neki gondot, hogy itt hagyjon engem a lányával. Kértem őket, hogy távozzanak, mert a kiabálásuk nagyon rosszul esik nekem. Szerencsére el is mentek.
Egy nappal később visszajöttek, miközben az unokámmal vacsoráztunk. Meginvitáltam őket, hogy csatlakozzanak hozzánk. Láttam, hogy az unokám mennyire kellemetlenül érzi magát. A fiam rögtön rátért az örökségre, az unokám teljesen ledöbbent.
Mondtam neki, hogy csak azért említettem, hogy tudjon róla, hogy a lányának nem lesz problémája azzal, hogy hol fog lakni. Az unokám azt mondta: “Miután elhagytál, most csak az örökség miatt jöttél vissza? Nem miattam?” Megszakadt a szívem.
A fiam felém fordult, és azt mondta: “Szóval ellenem fordítottad a lányomat. Ha nem adod nekem a házat, felejtsd el, hogy van egy fiad!” Az unokám dühösen felelt neki: “Sosem viselkedtél úgy, mintha a fia lennél vagy mintha nekem az apám!”
A fiam felesége is közbeszólt: “Elvesztette a munkáját, mert annyit stresszelt a családja miatt. Titeket nem is érdekel, hogyan érzi magát?” Nem tudtam, mit tegyek, sírva fakadtam. Az egészségem egyébként sem a legjobb, és ez a helyzet sem tett jót neki.
Az unokám arra gyanakodott, hogy az apja csak a házat akarja, hogy aztán eladhassa és pénzt szerezzen belőle. Azt is sejtette, hogy a fiam és a felesége azért vesztek össze, mert a fiam elvesztette a munkáját, és csak akkor békülnek ki, ha az örökségből pénzt szerez. Teljesen ledöbbentem, mert bennem fel sem merült, hogy a fiam képes lenne ilyesmire.
Nem akartam rájuk hallgatni, amíg meg nem találtam egy régi végrendeletet, amelyet a néhai férjem írt, és amelyben az állt, hogy a ház a fiunkra száll, miután én elhunytam. Úgy gondolta, hogy a fiunk addigra már felelősségteljes lesz. Most nem tudom, mit tegyek.
Tagadjam meg a férjem végakaratát, és adjam a házat az unokámnak, vagy vállaljam a kockázatot és adjam a házat a fiaméknak a békesség érdekében? Szeretem a fiamat, de meg akarom védeni az unokámat. Mit kellene tennem?
Ebben a nehéz helyzetben mérlegelni kell, hogy mi lenne a legjobb döntés. Érthető, hogy tiszteletben akarod tartani a férjed végakaratát, ugyanakkor az unokádnak is a legjobbat szeretnéd. A fiadat és az unokádat is szereted, ezért alaposan át kell gondolni mindent, mielőtt döntést hozol.
Jogi szempontok: Mivel a házat már átírattad az unokádra, most ő a jogos tulajdonosa. Ha ezen változtatni szeretnél, szükséged lesz az ő beleegyezésére. A férjed azért írt ilyen végrendeletet, mert bízott abban, hogy a fiatokból felelősségteljes ember válik. Gondold át, hogy elég felelősségteljes-e ahhoz, hogy kiérdemelje az örökséget.
A saját értékrendedet se hagyd figyelmen kívül. Ha téged az tölt el jó érzéssel, hogy a házadat az unokád örökli, akkor ne legyen bűntudatod. Ha viszont a fiadat is szeretnéd támogatni, miközben óvod az unokádat, köthetsz kompromisszumot is: megengeded a fiadnak, hogy bizonyos feltételek mellett a házban maradjon, vagy más módon segítesz neki.
A helyzet nehéz, de olyan döntést kell hoznod, ami számodra a legjobb. Ne engedj a bűntudatnak, se a nyomásnak. Érzelmileg nem könnyű megtagadni a férjed végakaratát, de gondolj arra, hogy ebben a helyzetben a férjed büszke lenne rád, hogy meghozod a saját döntésedet. Ne érezd magad nyomás alatt, szánj időt a döntésre, ha kell, kérd szakember segítségét és bízz magadban.
