Dickens feleségének története, aki kisétált az ajtón, és örökre hátrahagyta 10 gyermekét

Catherine Dickens családi élete nem volt egyszerű. Lehetett volna színésznő, író vagy szakácsnő, de ő egy zseni felesége és 10 gyermek édesanyja lett. A nagyszerű angol író, Charles Dickens arról álmodozott, hogy nagy családja lesz és felesége, aki megteremti az otthon melegét. De 20 év együttélés után már csak egy őrültet látott abban a nőben, akit egykor úgy szeretett, és azt érezte, már semmi közös nincs bennük.

A következő történetből megtudhatod, mennyit árthat a családi boldogság, ha úgy jön létre, hogy feladod érte a tehetségedet, a terveidet, és teljesen a férjednek, valamint a gyerekeknek rendeled alá magad.

Boldogok voltak, mint minden friss házas.

Catherine Hogarth eszes, fiatal, csinos 20 éves nő volt, amikor találkozott Charles Dickens-szel 1835-ben. Akkoriban Dickens még nem volt ismert, újságíróként dolgozott. Catherine jó családból származott, apja szerkesztő, zenetanár és zenekritikus volt, valamint zeneműkiadás területén is dolgozott. Charles arról álmodott, hogy szerető, erős családja lesz, és olyan felesége, aki jó háziasszony és jó anya is egyben.

Egy évvel később összeházasodtak, és éppen olyan boldogok voltak, mint bármelyik friss házas. Szabadok voltak, fiatalok, önfeledtek, nem voltak anyagi gondjaik, sokat jártak színházba és társasági eseményekre.

“A jobbik felem, Mrs. Dickens, a legdrágább feleségem.” Dickens gyakran szólította így Catherine-t.

“Sosem leszek olyan boldog, mint amilyen boldog voltam abban a 3. emeleti lakásban. Még akkor sem, ha most gazdag vagyok és híres” – emlékezett vissza az író.

Nehézségeik a gyerekekkel.

9 hónappal az esküvőjük után, 1837-ben, a párnak megszületett az első gyermeke, Charles Dickens Jr. Catherine beteg lett, nehezen tudta szoptatni a babát, emiatt pedig szülés utáni depresszióba esett.

Charles próbálta támogatni feleségét, közben boldog volt, hogy lett egy örököse. Attól pedig még jobban el volt ragadtatva, hogy további 4 gyereke is született. Az 5. gyermek születése után viszont depressziós lett, ez volt az első alkalom, mikor arról panaszkodott, hogy az istenek túlzottan is nagylelkűek voltak velük.

“Úgy néz ki, Újévkor lesz egy újabb gyermekünk. A mesebeli királytól eltérően én azért fohászkodom, hogy tovább ne fáradjanak, mert már van elég. De ezek az istenek nagyon nagylelkűek azokkal, akik megérdemlik a jóindulatukat!”

Catherine színésznő és író is lehetett volna.

A terhességek és szülések közti időben Catherine megmutatta, hogy tud jó feleség és jó anya is lenni. Szerepelt férje színdarabjaiban, és még egy szakácskönyvet is írt, amit 1851-ben adtak ki. Összegyűjtötte Dickens valamennyi kedvenc ételének receptjét, írt benne háztartási tippekről, és tanácsokat adott, hogyan kell megrendezni egy 2-18 fős vacsorát.

Kiderült az is, hogy nagyon jó társ az utazásban. Az 5. gyermekük születése előtt a Dickens család átutazta egész Amerikát. Az út nehéz volt és veszélyes, de Catherine ezúttal is bizonyította, hogy erős és életvidám nő. Charles Dickens erről egy barátjának írt levélben:

“Felülemelkedett az első nehézségeken, melyekkel szembe kellett néznünk, és megmutatta, hogy mennyire tapasztalt utazó. Sosem panaszkodik, sosem mutatja ki a félelmét, még olyan helyzetekben sem, amikor szerintem is meglenne rá az oka. Mindig vidám és erős, pedig nagyon veszélyes helyeken utaztunk át egy hónapon keresztül, megállás nélkül. Könnyen alkalmazkodik bármilyen helyzethez, és boldoggá tesz a lendületével.”

Egy karkötő és egy botrány története.

Az 5. fiú, Francis Jeffrey 1844 elején született meg.

15 éven át Catherine vagy terhes volt vagy szült vagy szoptatott. Volt két vetélése, és elvesztett egy lánygyermeket, aki csupán 8 hónapot élt. Összesen 10 gyermeknek adott életet.

Az író folyamatosan feleségét hibáztatta túlzott termékenysége és állandó terhességei miatt.

Catherine egyre jobban idegesítette őt. Végül arra jutott, hogy ők valójában sosem voltak egymáshoz valók. Minden barátjának elmondta, hogy számára Catherine nem volt jó választás, és ő sem volt az Catherine számára. Dickens túl rideg és apatikus volt, miközben a nő túl korlátolt, túlsúlyos, nem elég szép, és rossz anya volt. Catherine túl sokat sírt, túl sokat idegeskedett, és nagyon féltékeny is volt.

Az utolsó gyermekük születése után (valószínűleg azért, hogy több gyermekük biztosan ne legyen) Dickens két részre osztotta a hálószobájukat, és a részeket könyvespolccal választotta el.

Nem sokkal ezután, 1858 tavaszán ostoba és döntő hibát követett el: egy Charles által küldött karkötő véletlenül a Dickens-házba lett kézbesítve, de címzettje valójában a 18 éves színésznő, Ellen Ternan volt. A futár véletlenül összekeverte a címeket. Catherine robbant, és botrányt csinált. Dickens igen egyszerű magyarázatot adott feleségének:

“Ajándékot adni a színésznőnek, akit majd szeretnék, hogy a darabomban játsszon, szokványos dolog, és te, kedves feleségem, túl féltékeny vagy, és már elegem van ezekből a szörnyű jelenetekből.”

Charles ragaszkodott hozzá, hogy Catherine keresse fel az ifjú színésznőt, adja át neki a karkötőt, és kérjen bocsánatot a viselkedéséért.

Catherine-nek ez volt az utolsó csepp a pohárban, becsapta maga mögött az ajtót, és ott hagyta férjét örökre.

Később kiderült, hogy Dickens már egy évvel a történtek előtt találkozott Ellennel, lakást bérelt neki, az anyjának és testvéreinek. A színésznő mindenhova elkísérte az írót. De szeretők csak 5 évvel Charles válása után lettek.

A válás.

Catherine-t egyetlen lánya sem hívta meg az esküvőjére. Még azt sem tudatták vele, hogy a fia, Walter meghalt.

Charles Dickens nyilvánosan is beszélt válásáról. 1858-ban, egy családi magazinban tette közzé erről szóló írását:

“Már régóta voltak családi problémáim, melyekhez nem is fűznék hozzá többet – mivel magánjellegű a dolog, ezért tiszteletben kell tartani –, minthogy harag és rosszallás nélkül született megállapodás köztünk, a gyermekeim pedig ismerik a teljes történetet. Végül békesség született, a részleteket pedig minden érintettnek el kell felejtenie…”

Egyedül a legidősebb fiú, Charles ment Catherine-nel. A többi gyermek a viktoriánus korszak törvényeinek megfelelően az apával maradt. Charles nem támogatta a kapcsolattartást a gyerekek és volt felesége között, de nem is tiltotta meg.

Később lányuk, Kate így írt anyjáról:

“Anyámban nem volt semmi szörnyűséges. Mint mindannyiunknak, neki is megvoltak a maga gondjai, de jó, kedves ember volt, egy igazi hölgy. Szegény anyám rettegett apámtól, és nem volt joga kinyilvánítani a véleményét. Sosem fejezhette ki az érzéseit.”

“Egykor szeretett engem.”

Élete utolsó időszakában Catherine magányosan élt, és férje után vágyakozott. 9 évvel élte túl Charles-t, 1879-ben, rák miatt hunyt el. Mielőtt meghalt, Charles-szal folytatott levelezését lányának, Kate-nak adta át.

“Add át ezt a British Museumnak, hogy a világ megtudja, hogy Charles egykor szeretett engem.”

Catherine Dickens-t a londoni Highgate temetőben helyezték örök nyugalomra, 1851-ben, 8 hónaposan elhunyt lánya, Dora mellé.

Botrányos válásuk során nagyon sokan álltak az író mellé. Azt gondolták, hogyan is élhetne bárki egy olyan nővel, aki nem törődik magával, akinek mindig rossz a kedve, és nem is akar jó irányban változni, miközben egy olyan zseni a férje, mint Charles Dickens. Voltak olyanok is, akik Catherine-nel szimpatizáltak. Sok nő megértette őt, hogy nem mindig könnyű jókedvűnek lenni, mikor valaki egyfolytában csak szül vagy szoptat. Nehéz úgy boldognak lenni, hogy közben nem szeretnek és folyamatosan kritizálnak.