“Az exem nem hajlandó gondoskodni a súlyosan beteg lányunkról, mióta új gyereke született.”

0

Egy beteg gyerekről gondoskodni az egyik legkeményebb helyzet, amivel a szülők szemben találhatják magukat. A dolgokat pedig csak tovább bonyolítja, ha az egyik szülő már nem akar osztozni ebben a felelősségben. Egy nő a közösségi médiához fordult szívszorító történetével, mivel gyermekének apja próbálja magát kihúzni a lányukról való gondoskodás feladata alól.

A nő csalódott gyermeke apjában.

Az exemmel van egy 13 éves lányunk, Nicole. Ő olyan betegségben szenved, ami miatt folyamatos gondoskodást igényel. Egész életében szüksége lesz segítségre. Bár heti néhány nap van segítségünk, de még így is nagyon nehéz.

Nicole betegségére és annak következményeire 2 éves korában derült fény. Akkor megállapodtunk az exemmel, hogy nem lesz több gyerekünk, mert az senkivel szemben nem volna fair. Két gyerekre nem jutott volna elég figyelem. Valaki vesztesként került volna ki ebből a helyzetből.

Akkor váltunk el, mikor Nicole 5 éves volt. Felesben osztoztunk a felügyeleti jogon. 3 évvel később az exem újranősült. Az új felesége, Callie kedves nő. Az exem szerint nem fogja fel Nicole betegségének súlyosságát.

Callie azt mondta, ő ebbe nem akar beleavatkozni. Ezt tiszteletben tartottam, bár azon tűnődtem, így hogyan tudna működni a dolog, mikor a lányunk az idő felében velük él.

Tavaly az exemnek és Callie-nek gyermeke született. Ezen kissé meglepődtem, hiszen az exem mindig is szilárdan kitartott amellett, hogy nem lesz több gyereke, de végülis semmi közöm hozzá. Elkezdett panaszkodni, hogy mennyire sok neki egyensúlyozni az új baba és Nicole között. Ezt értem, de nem tudok vele mit kezdeni.

Nemrég rosszabbra fordultak a dolgok. Azt mondta, Callie kiabált vele, mert Nicole-t vitte fizikoterápiára ahelyett, hogy a babánál segített volna.

Felhozta, hogy mi lenne, ha Nicole többet lenne nálam. Nem azt mondom, hogy megdöbbentem, de ideges lettem. Mondtam neki, hogy Nicole a lánya. Nem rázhatja le magáról a felelősséget csak úgy. Kérdezte, hogy akkor mihez kezdjen a babával.

Azt mondtam neki: “Talán azelőtt kellett volna ezen elgondolkodni, mielőtt újra gyereket vállaltál. Úgy értem, ezt megbeszéltük 10 évvel ezelőtt, hogy mennyire nehéz lenne két gyerekről gondoskodni. Miért hitted, hogy jó ötlet egy újabb gyerek?” Azt mondta, Callie akart gyereket. Mondtam neki, hogy ez nem elég ok, és talán jobban át kellett volna gondolni, mielőtt egy újabb gyereket vállal.

A beszélgetésünk azzal ért véget, hogy mondtam neki, felhívom az ügyvédemet, hogy a felügyeleti jog nagyobb része az enyém legyen, mert inkább én gondoskodok a lányomról, minthogy ő teherként kezelje. Callie aznap este felhívott, és nagyon ideges volt, hogy én megríkattam az exemet, és azt mondtam, hogy a gyereküknek nem kellett volna megszületnie. Mondtam, hogy nem egészen így fogalmaztam, inkább azt mondtam, hogy nem gondolták át.

A kommentelők az anya oldalára álltak.

  • Feltételezem, Callie azt hitte, Nicole majd varázsütésre eltűnik az életükből, és ők boldogan élhetnek hárman. Teljesen jogosan vontad felelősségre az exedet, főleg, hogy Nicole tudatában van annak, hogy ebből a dologból ki van zárva. © Only-Ingenuity7889 / Reddit
  • Teljesen kivitelezhető egy speciális szükségletű gyerekről és egy kisgyerekről egyszerre gondoskodni. Csak türelem és együttműködés kell hozzá. A tény, hogy három szülő is van, meg kellene hogy könnyítse a helyzetet.
    Callie-nek nincs igaza. Az apának nem kellett volna gyereket vállalnia egy olyan nőtől, aki a már meglévő gyerekről nem hajlandó gondoskodni. Ez önzőség volt.
    Nicole is a megállapodás része. Ha ezt Callie nem tudta elfogadni, akkor mennie kellett volna, vagy az apának kellett volna szakítania vele. Sajnálom Nicole-t és az új babát is. Haragszom az apára és Callie-re. © GullibleW***r / Reddit
  • Úgy tűnik, Callie úgy tekint Nicole-ra, mint egy olyan gyerekre, akire néha ők vigyáznak, és nem úgy, mint a férje gyermekére. © nerdyviolet / Reddit
  • Én is egy ilyen nevelőanya mellett nőttem fel. Nyoma sem volt annak, hogy gyerekek élnek a házában, mindig vendégként voltunk kezelve. Sosem volt igazi anyafigura.
    Amint felnőttünk, rávette apámat, hogy költözzenek egy másik államba, és tegyenek úgy, mintha soha nem is léteztünk volna. Hála az égnek saját gyereke sosem született. Szegény Nicole. © Whisper_Moon_61 / Reddit
  • Sokan nem akarják hallani azt, hogy gyakorlatiasan kellene gondolkodniuk, mielőtt gyereket vállalnak, pedig ezt szem előtt kellene tartani. Számoltasd el őket, hiszen ez az ő lánya, és Callie úgy ment hozzá, hogy tudta, hogy van egy speciális igényű gyereke. Ha nem érti meg ezt a helyzetet, az az ő baja. Ezek olyan kérdések, melyekre még a házasság előtt meg kellett volna találni a választ. Legyen tiéd a felügyeleti jog, és követelj gyerektartást. © SpaceyScribe / Reddit

  • Callie csak a saját maga által eltervezett családi egység miatt aggódott, és egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy a férje és az ő lánya már eleve egy családi egységet alkotnak. © somewhatundercontrol / Reddit
  • Az exed most jött rá, hogy a régi megállapodásotokhoz kellett volna tartania magát. Hozott egy döntést, hogy vállal egy újabb gyereket, de ettől még mindig az ő felelőssége az első gyerek is. Nem dobhatja csak úgy félre. Igényeld a teljes felügyeletet, és annyi gyerektartást, amennyit csak megenged a törvény. Szükséged lesz rá, hogy az életed hátralévő részében gondoskodni tudj a lányodról. © Fearless_Ad1685 / Reddit
  • Sajnálom Nicole-t, hogy az apja magára hagyja, hiszen eddig fele időben nála volt. 13 éves. Elég idős ahhoz, hogy felfogja, hogy eddig sokat volt az apjával, aztán most hirtelen eltűnik. Talán jó lenne a 60/40%-os felügyeleti megosztás, de bízom benne, hogy azért jelen lesz az életében, még ha kevesebbet is, mint korábban. © FrostyIcePrincess / Reddit
A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kapucíner fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét