Nevet választani egy újszülöttnek nem várt bonyodalmakat hozhat magával. Kevés olyan szülői döntés van, mely annyira vitatott és olyan nagy hatású volna, mint a névválasztás. Egy nő számára ez a könnyűnek tűnő választás szívszorító következményekkel járt. A 38 éves nő beszámolt a helyzetéről, ami örömteli kellett volna hogy legyen, mégis férje árulása tönkretette.
12 éve vagyunk házasok, és 3 gyerekünk van. Nemrég született a 4., egyben legutolsó gyermekünk, akit nem terveztünk. Már a terhességem alatt eldöntöttük, hogy a gyereket édesanyámról fogjuk elnevezni, aki egy évvel ezelőtt hunyt el. Nagyon szoros kapcsolatunk volt, ezért nagyon fájdalmas volt nekem a halála. Hogy a lányomat róla neveztem el, az egyfajta tisztelgés volt számomra az édesanyám emléke előtt. A férjem maximálisan támogatott ebben a döntésemben, megértette, milyen sokat jelent nekem.
A szülés nem volt egyszerű. Több hétig voltam kórházban a babával, annyira kimerültem, hogy a papírmunkával egyáltalán nem tudtam foglalkozni, az egészet a férjemre bíztam, hogy intézze. Soha fel sem merült volna bennem, hogy azt fogja tenni, amit tett.
Ahogyan az előző szüléseknél, most sem engedtünk be látogatókat. Annyira rosszul éreztem magam, hogy a telefont is alig tudtam használni, pár fotót készítettem két alvás és etetés között. A közösségi oldalon sem jelentettük be a szülést, és senkinek nem beszéltünk még róla.
Mikor úgy döntöttem, elolvasom a férjem családjától érkezett lapokat és megnézem az ajándékokat, nagyon megdöbbentem. Mindenki “Isabella” születéséhez gratulált. Ez nagyon kedves lett volna, ha a gyerekünket Isabellának hívnák.
Mikor az anyósomtól kapott üdvözlőlapot is elolvastam, összeállt a kép. A jókívánságok mellett megköszönte nekünk, hogy róla neveztük el a lányunkat. Nagyon dühös lettem a férjemre. Nemcsak eltitkolta előlem, de azt is megvárta, hogy magam jöjjek rá.
Mikor kérdőre vontam, egyszerűen csak annyit mondott: “Mivel ez az utolsó gyerekünk, azt akartam, hogy mindkettőnk anyja előtt tisztelegjünk. A te anyukád nevét használhatjuk második névként.” Teljesen kiakadtam. Nem hiszem el, hogy kihasználta a tehetetlenségemet akkor, mikor kizárólag a babára tudtam koncentrálni. Annyira becsapva érzem magam, hogy a váláson gondolkodom. Most nem tudom, mihez kezdjek a férjemmel ebben a helyzetben.
Beszéljétek át a dolgokat, és keressetek kompromisszumot.
Beszélj a férjeddel, hogy kiderüljön az igazi oka annak, amit tett. Lehetséges, hogy attól félt, hogy ő is elveszít valaki számára fontosat, vagy ő is csak az édesanyja előtt akart tisztelegni, ahogyan te is a tied előtt. Nehéz elfogadni, hogy a megkérdezésed nélkül cselekedett, de egy nyílt beszélgetés megbocsátást és megértést eredményezhet.
Nyíltan beszélj az érzéseidről.
Tudasd a férjeddel, hogy ez milyen hatással van rád. Oszd meg vele az érzéseidet, de próbálj higgadt maradni, hogy legyen értelme a beszélgetésnek. Talán érdemes a válás helyett kompromisszumra törekedni, ami mindkettőtök számára kielégítő megoldást jelent.
Családi tanácsadás.
Ebben a helyzetben egy semleges harmadik fél hatékony segítség lehet a konfliktus megoldásában. Egy családterapeuta elfogulatlanul tudja más szemszögből megvilágítani a történteket, segít meghatározni a férjed viselkedésének mélyebb okait, valamint pozitív irányba tereli a párbeszédet.
