Mindannyian voltunk már olyan kényelmetlen helyzetben, hogy valamelyik családtag olyasmit kért tőlünk, amitől csapdában éreztük magunkat. De mi történik, hogy ez az “olyasmi” éppenséggel 50.000 dollár, amit a sógornőnk egyetemi tanulmányának finanszírozására kellene fordítanunk, miközben még mindig nyögjük a saját diákhitelünket?
Erről szól a 38 éves Olivia története, aki nemet mondott erre a kérésre, ezzel pedig magára vonta férje és anyósáék haragját is. Olivia példája nagyon jól szemlélteti, mennyire nehéz navigálni a családi pénzügyek, a határok felállítása és a saját érdekeink szem előtt tartása között.
38 éves vagyok. Élelmiszer kuponokon nőttem fel. Most folyton túlórázom, hogy törleszteni tudjam a diákhitelemet. A sógornőm 30 éves, és még nem szerezte meg a diplomáját. Most én vagyok a rossz, hogy nem adok neki 50.000 dollárt a jogi tanulmányaira. Az anyósom szerint a családtagoknak támogatniuk kell egymást. A férjem velük ért egyet, engem pedig úgy érzem, hogy elárult ezzel.
Egy kis háttér sztori: A sógornőmet, Amyt 22 éves kora óta ismerem. Az eltelt 8 évben 3 különböző szakot kezdett el és hagyott abba: a pszichológiát, üzleti tudományokat és most az egészségügyit. Minden alkalommal azt mondta, ez nem neki való vagy hogy a tanárok kiszúrtak vele. Közben én 60 órát dolgozom egy héten könyvelőként, hogy törleszteni tudjam a diákhitelemet.
Múlt vasárnap családi vacsora volt az anyósoméknál. Minden a szokásos volt, egészen a desszertig, mikor a 30 éves sógornőm megköszörülte a torkát, és bejelentette: “Úgy döntöttem, hogy jogot fogok tanulni!” A család éljenzésben és gratulációkban tört ki. Én magamra erőltettem a mosolyt, de közben azt gondoltam, “már megint itt tartunk…”
Aztán hozzám fordult, és azt mondta: “És azt remélem, te tudsz nekem segíteni a tandíjban. Annyira sikeres vagy a karrieredben, és tudom, hogy megérted, mennyire fontos a továbbtanulás.”
Majdnem megfulladtam a falattól a számban. Mielőtt válaszolni tudtam volna, az anyósom közbeszólt: “Ez zseniális ötlet! Te most annyira sikeres vagy, nagyon jó lenne, ha ebből most visszaadnál a családodnak!”
Vettem egy nagy levegőt, és próbáltam megőrizni a higgadtságomat: “Amy, örülök, hogy találtál egy új dolgot, ami érdekel, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy fizessem a tanulmányaidat. Még mindig törlesztem a diákhitelemet.”
A szobában néma csend lett. Aztán az anyósom arca elvörösödött: “Hogyan lehetsz ennyire önző? A családtagoknak támogatniuk kell egymást. Mi mindig melletted voltunk!”
Nem hittem el, hogy ezt hallom. “Értékelem, de mindenért, amim van, keményen megdolgoztam. Nem tudok csak úgy 50.000 dollárt adni.”
Amy szemei kikerekedtek: “Nem az egészet kérem, csak a nagy részét. Ne csináld, tudod, hogy mennyibe kerül egy jogi iskola!”
A férjemre néztem a támogatását keresve, de döbbenetemre velük bólogatott. “Drágám, talán meg tudnánk csinálni. Amy végre kitalálta, mivel szeretne foglalkozni.”
Felálltam az asztaltól, a székem lába csikorgott a padlón. “Ez őrület. Én élelmiszer kuponokon nőttem fel. Dolgoztam, hogy bejussak a főiskolára. Még mindig túlórázom, hogy törlesszem a diákhitelt. És most azt akarjátok, hogy én fizessem Amy negyedik próbálkozását a diploma megszerzésére? Sajnálom, de nem.”
Amint fogtam a táskámat, hogy induljak, az apósom, aki eddig csendben volt, megszólalt: “Várj csak, van itt valami, amit tudnod kell.” Amyre nézett, és így folytatta: “Mondd el neki az igazat.”
Amy sírva fakadt: “Oké, legyen! Terhes vagyok. Az apa eltűnt. Azt gondoltam, ha ügyvéd lennék, el tudnám tartani a kisbabámat.”
Úgy éreztem magam, mintha egy szappanoperába csöppentem volna, de továbbra is határozott maradtam. “Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél, de egy jogi iskolát elvégezni sok évbe telik. Más lehetőségen is gondolkodtál?”
Az anyósom közbevágott: “Ezért van most még inkább szüksége a támogatásra, mint valaha! A bajban hátat fordítasz a családodnak?”
Körbenéztem a szobában, úgy éreztem, mintha az Alkonyzónában lennék. “Friss levegőre van szükségem” – mondtam, és kimentem.
A férjem azóta a kanapén alszik, az anyósomék folyton hívogatnak, Amy pedig babanév ötleteket küldözget, mintha beleegyeztem volna abba, hogy szponzorálom az életét.
Rosszul teszem, hogy nem vagyok hajlandó finanszírozni a sógornőm álmát a jogi iskoláról?
Helyénvaló-e bármikor is elvárni egy testvértől, hogy fizesse a tanulmányaidat?
Ez a történet rávilágít arra, mennyire összetett a dinamika a családokon belül, főleg az elvárások és az anyagiak tekintetében.
Nem vagy egy két lábon járó bankautomata.
Mindenekelőtt azt kell megérteni, hogy semmiképp sem vagy kötelezhető arra, hogy finanszírozd a sógornőd tanulmányait, főleg úgy, hogy magad is anyagi nehézségekkel küzdesz. Nagyon keményen dolgoztál, hogy elérd a mostani sikeredet, nem kevés kihívást győztél le közben. Úgy tűnik, a család erről megfeledkezett, és most úgy kezelnek téged, mint egy kimeríthetetlen bankautomatát. Ez pedig elfogadhatatlan.
“A családtagoknak támogatniuk kell egymást.” Ez csupán bűntudatkeltés.
Ez a mondat klasszikusan megtestesíti a manipulációt. Bár igaz, hogy a családtagoknak fel kellene ajánlaniuk a támogatásukat egymásnak, ez nem jelenti azt, hogy egymás minden szeszélyét és fantáziáját finanszírozni kell. Az igazi családi támogatást a megértés, a tisztelet és a személyes határok betartása jellemzi, nem pedig az anyagi kizsákmányolás.
Amy viselkedése.
Amynek az a szokása, hogy belekezd egy iskolába, majd félbehagyja, már elve intő jel. Egyértelműen mutatja, hogy nincs meg benne az elkötelezettség a céljai elérése felé. Nem tisztességes elvárni tőled, hogy viseld az ő kísérletezéseinek az anyagi terheit, főleg akkor, mikor semmilyen elszántságot nem mutat a tanulmányai befejezése iránt.
A férjed árulása.
A férjed viselkedése különösen aggasztó. Azzal, hogy a te nyilvánvaló kényelmetlenséged és pénzügyi korlátaid ellenére a családja mellé állt, megmutatta, hogy hiányzik belőle a megértés és a támogatás. Nagyon fontos, hogy nyíltan és őszintén beszélj vele az érzéseidről és az elvárásaidról. Meg kell értenie, hogy a saját anyagi biztonságod és jóléted éppen olyan fontos, mint a családjának az igényei.
A terhesség.
Amy terhessége még egy csavart ad a szituációhoz. Természetes, hogy együttérzel vele, de nem szabad, hogy az érzelmeid befolyásolják a józan ítélőképességedet. Szülővé válni nem azt jelenti, hogy automatikusan anyagi támogatást kapunk másoktól, még a családtól sem. Vannak alternatív megoldások a pénzügyi stabilitás megteremtésére, melyekbe nem kell bevonnod a nehezen megkeresett pénzedet.
Mit kellene tenned?
- Állj ki magadért: Ne engedj a nyomásnak, bármennyire is igyekeznek bűntudatot kelteni benned. Ragaszkodj az álláspontodhoz és őrizd meg a higgadtságodat. Nem a te felelősséged Amy oktatásának finanszírozása, sem a gyerekének az ellátása.
- Állíts fel határokat: Tedd világossá a család számára, hogy törődsz velük, de az anyagi támogatás más kérdés. Ideje egészséges határokat felállítani az ilyen esetek megelőzése érdekében.
- Beszélj a férjeddel: Komolyan beszélgess el a férjeddel arról, hogy miért nem támogatott. Magyarázd el neki, mindez hogyan érint téged, és hangsúlyozd, hogy a legfontosabb a ti kapcsolatotok és az anyagi biztonságotok. Fontoljátok meg a családterápiát, hogy könnyebben tudjatok túljutni ezen a bonyolult helyzeten.
- Alternatív megoldások Amy számára: Ha szeretnél segíteni, javasolj alternatív megoldásokat, mint az ösztöndíj, segély, részmunkaidős állás, melyek segíthetnek Amynek elérni a céljait anélkül, hogy rád alapozna az anyagiakat illetően.
Ez a történet rávilágít a saját anyagi jólétünk előtérbe helyezésének és a családon belül az egészséges határok felállításának fontosságára. A saját pénzügyi stabilitásod és jóléted a legfontosabb. Keményen megdolgoztál azért, amid van, és minden jogod megvan hozzá, hogy megvédd az anyagi jövődet. Ne hagyd, hogy a bűntudatkeltés vagy a családi nyomás eltérítsen a saját céljaidtól és célkitűzéseidtől.
