A családi dinamikát kezelni egyébként sem könnyű, de főleg nem az az anyósok esetében. Egy nő azzal szembesült, hogy nyugdíjas anyósa nem vállalta, hogy segít a főzésben és a gyerekekkel, mert – ahogy mondta – “ő már felnevelte a sajátjait”. Ez aztán feszültséghez vezetett a családon belül. A férje két tűz közé került, a nő pedig küzd a határok felállításával és a családi béke visszaállításával.
Az anyósom nyugdíjas és rengeteg szabadideje van. Sokszor jön át hozzánk. Megkértem, hogy főzzön és felügyeljen a gyerekekre. Nemet mondott: “Én már felneveltem a sajátjaimat!” Ezért mondtam neki, hogy akkor egyáltalán ne jöjjön. Másnap a 12 éves gyerekem sírva hívott fel. Hazarohantam, és megdöbbenve láttam, hogy az anyósom ül a konyhaasztalnál, és pizzával eteti a gyerekeimet. A legidősebb gyerekem sírt, azt mondta, a nagyanyja azt mondta neki, hogy többé nem találkozhatnak. Ideges lettem, mert nem csak tiszteletlenség volt átlépni a határaimat, de a gyerekeim előtt is engem tüntetett fel gonoszként.
Mikor kérdőre vontam, dühösen azt felelte: “Én már felneveltem a gyerekeimet. Annyit tehetek, hogy készételt veszek a tieidnek, de főzni és bébiszitterkedni nem fogok!” A hangsúlya világossá tette, hogy kompromisszumra nem lesz hajlandó. Ami még rosszabb, hogy csupa szemét kaját vett a gyerekeknek, pizzát, cukros üdítőket, chipset, amik a mi egészséges táplálkozásunkba egyáltalán nem férnek bele.
Úgy éreztem, az összes erőfeszítésem, amit abba fektettem, hogy a gyerekeimet az egészséges táplálkozásra szoktassam, hiábavaló volt, ettől pedig még dühösebb lettem.
A férjem szerint túlreagálom a dolgot. Szerinte az anyja csak segíteni próbál a maga módján, és fogalma sincs róla, hogy azzal, hogy nem vette figyelembe az én szülői döntéseimet, feszültséget okozott. Úgy érzem, magamra maradtam és nem tisztelnek sem szülőként, sem társként.
A feszültség most kézzel fogható a családban. Nem akarom a szakadékot mélyíteni a gyerekeim és a nagyanyjuk között, de azt sem akarom, hogy ne tiszteljék a határaimat. Nem tudom, hogyan kezeljem ezt a helyzetet, hogy újra harmónia legyen a családban. Hogyan állítsak fel egyértelmű határokat anélkül, hogy elidegenítsem a gyerekeimet a nagyanyjuktól vagy még nagyobb konfliktusba keverednék az anyósommal?
Beszélj a szülői értékrendedről.
Nyíltan és higgadtan ülj beszélgetni az anyósoddal. Magyarázd el, hogy az egészséges táplálkozási szokások fontosak számodra és a családod számára. Ne hibáztasd, inkább arról beszélj, hogy mit szeretnél megtenni a gyermekeid jóléte érdekében.
Egyértelmű határok felállítása.
Udvariasan, de határozottan kommunikáld az elvárásaidat az ő szerepével kapcsolatban a háztartásotokban. Részletesen magyarázd el, miben számítasz a segítségére és milyen viselkedést kerüljön, mint például ne hozzon többé egészségtelen ételeket.
Ismerd el az ő erőfeszítéseit is.
Mutasd ki, hogy értékeled az erőfestéseit, még akkor is, ha nem feltétlenül egyeznek a te elveiddel. Köszönd meg, hogy megpróbált segíteni, ezzel ajtót nyithatsz a hatékonyabb kommunikáció felé.
Vond be a férjedet is.
Beszélgess a férjeddel arról, hogy az ő támogatása kulcsfontosságú. Mondd el, az anyja viselkedése miként hatott rád, és kérd meg, hogy közvetítsen kettőtök között a családi békesség érdekében.
A gyerekekre fókuszálj.
Magyarázd el az anyósodnak, hogy a viselkedése érzelmileg is hatott a gyerekekre, összezavarodtak tőle, mivel vegyes üzeneteket küldött az egészséges táplálkozásról, és azzal a mondatával, hogy ő már felnevelte a saját gyerekeit.
