Azt mondják, a házasság azt jelenti, hogy eggyé válsz a pároddal. De azt is jelenti, hogy beházasodsz a párod családjába. Egy nő megosztotta a történetét arról, hogy anyósa hogyan próbálta meg tönkretenni a házasságát.
Két éve vagyunk házasok, és ebben a két évben az anyósom mindig képben volt. Mikor a férjem – akkor még a barátom – bemutatott a családjának, az anyja tetőtől talpig végigmért, majd nem foglalkozott velem.
Akkoriban még csak barátnő voltam, így mosolyogtam és bemutatkoztam a férjem apjának és testvéreinek. A kapcsolatunk során nem sokszor találkoztam a családjával, az anyóssal sem. Csak különleges alkalmakra mentem el a párommal hozzájuk.
3 év után megvolt az eljegyzés, mégpedig négyszemközt, amit nagyra értékeltem. A férjem ezzel kimutatta, hogy mennyire ismer, tudta, hogy nem díjaznám, ha nagyközönség előtt kérné meg a kezemet. Az egyszerű dolgokat kedvelem, amik szívből, őszintén jönnek.
De mikor bejelentettük az eljegyzést a családjának, az anyja egyszerűen kisétált a szobából. A férjem utána ment, a testvérei pedig azt mondták nekem, ne aggódjak miatta. Zavart a dolog, ezért kiosontam utánuk. Meghallottam, hogy miről beszélnek. “Mondtam neked, igaz? Komolyan gondolom őt, és feleségül akarom venni” – mondta a férjem.
“Azt hittem, csak viccelsz! Lisával hosszabb ideig voltál együtt, miért nem őt vetted el?” Mikor az anyós ezt mondta, leesett az állam. Lisa a férjem exe volt előttem, és tényleg hosszabb ideig voltak együtt, mint mi.
Őszintén megbeszéltük a korábbi kapcsolatainkat, ezért nem zavartak az exei. De az sokkolt, mikor rájöttem, hogy az anyósom az exét preferálja velem szemben. Annak ellenére is, hogy tudtam, a férjem az én oldalamon áll és az a dolog már a múlté. Attól lett ez nagy ügy, hogy az anyós azt csinált belőle.
Ezután úgy tettem, mintha semmit sem hallottam volna, hogy ne tegyem tönkre még jobban a hangulatot. A férjemnek sem említettem ezt, nem akartam problémázni rajta.
Mikor összeházasodtunk, azon aggódtam, hogy az anyósom majd valami olyasmit csinál, amivel tönkreteszi az esküvőt. Már egy héttel az esküvő előtt ezen stresszeltem. Mikor a férjem ezt észrevette, megkérdezte, mi zavar ennyire.
Elmondtam neki, mit hallottam, mikor utánuk mentem. Nagyon meglepődött. Átölelt, és biztosított róla, hogy semmi sem fog történni az esküvőn. Megkönnyebbültem, miután elmondtam ezt neki. Az esküvő napján nem volt semmilyen dráma, nagyon boldogok voltunk, hogy végre hivatalosan férj és feleség lettünk.
A házasságunk első évében az anyósom egyszer csak elkezdett tapadni a férjemre. Eljött hozzánk, és egész nap a férjem figyelmét kereste, velem egyáltalán nem foglalkozott. Észrevettem, hogy beosont a szobánkba, és kutatott a holmim között. De hallgattam róla, nem törődtem azzal, hogy mit művel, nem akartam konfliktust okozni a férjem és az anyja között.
De az anyósom egyre rosszabb lett. Ott aludt nálunk, éjfélkor bekopogott a szobánkba, és kérte a férjemet, hogy segítsen neki.
Akkor is átjött, mikor csak én voltam otthon, arról kíváncsiskodott, hogy mit csinálok, és olyanokat kérdezett, hogy mikor esek már teherbe, és hogy egyáltalán próbálkozunk-e a gyerekkel. Mikor mondtam neki, hogy egyelőre nem tervezünk gyereket, azt mondta: “Micsoda szégyen, nem vagy képes rendes felesége lenni a fiamnak.”
Folyamatosan így viselkedett, túl sokáig tűrtem. Kizárólag én voltam a szenvedő fél, ez az én döntésem volt. De nem jó így. Szerettem volna elmondani a férjemnek, de nem tudtam, hogyan hozzam szóba.
Az anyósom a kezdetektől világossá tette, hogy nem kedvel engem. A fiának azt mondta, jobbat érdemel nálam. Mindvégig tudtam is erről, de már közel állok az összeomláshoz.
Közös barátokon keresztül azt is megtudtam, hogy titokban vacsorát tervezett a férjemmel és az exével. Először közömbös voltam ezzel kapcsolatban, de aztán nagyon dühös lettem. Tűrtem mindent, hogy ne legyen további probléma, de az anyósomnak ez sem volt elég.
Muszáj volt tennem valamit. Felhívtam a férjemet, mondtam neki, hogy fontos dologról kell beszélnünk. Elmondtam neki mindent, hogy az anyósom miket tett és mondott, kiadtam magamból minden fájdalmamat és frusztrációmat. A férjem csak ült velem szemben, és hallgatott, miközben rázúdítottam minden bánatomat.
Átölelt, és azt mondta, nagyon erős vagyok, hogy mindezt kibírtam egyedül, és hogy szomorú, hogy nem osztottam meg vele a fájdalmamat ez idő alatt. Azt hitte, miután összeházasodunk, minden örömön és bánaton osztozni fogunk, és megosztjuk egymással a problémáinkat. Újra sírva fakadtam, mert olyan jó érzés volt, hogy ő a férjem.
Aztán elmondtam neki azt is, hogy az anyja vacsorát tervez neki és az exének. A férjemnek fogalma sem volt róla, hogy az anyja az exét is meghívta. Megmutatta az üzenetet, amit az anyja küldött neki, mikor egy vacsorára hívta, ahol csak ketten lennének.
Felhívtuk az exét, Lisát. Pont annyira meglepett volt, mint a férjem, mert ő meg arról nem tudott, hogy a férjem is ott lesz. Mikor megtudta, hogy a férjem anyja miben mesterkedik, rögtön az én oldalamra állt, és kérdezte, tudna-e segíteni valamiben.
A vacsora estéjén a férjem és az anyja az étteremben ültek, mikor megjelentem én az exszel. Odamentünk az asztalukhoz, és azt mondtam: “Micsoda véletlen, hogy az étteremben találkozunk.”
Az anyósom kérdezte, mit csinálok ott Lisával, Lisa pedig lazán azt felelte, hogy összefutottunk a bejárat előtt, és meghívott, hogy vacsorázzak vele és az anyósommal. Mondtam az anyósomnak: “Nem tudtam, hogy Lisával még mindig tartod a kapcsolatot. Azt hittem, csak ti ketten lesztek. Mit keres itt a férjem?”
Azt felelte: “Ez csak egy baráti vacsora Lisával és a fiammal.” Próbálta ártatlannak beállítani magát, de nem hittem neki. Azt mondtam: “Tudom, hogy két házas embert próbálsz meg összehozni, hogy te boldog legyél és engem még jobban kínozz. Elegem van a rossz tréfáidból.” Majd a férjemhez fordultam, és tovább játszottuk a kis színjátékot, amit kiterveltünk.
Megkérdeztem: “Na, itt maradsz ezen a kis meglepetés vacsorán, amit az anyád összehozott, vagy inkább velem jössz?” A férjem gondolkodás nélkül felállt, és azt mondta: “Megyek a feleségemmel.” Az anyósom próbálta megállítani, azt mondta, én csak túlreagálom a helyzetet, de a férjem hajthatatlan volt: “Anya, pontosan tudtad, hogy miket művelsz. És most már én is tudom.” Ezzel eljöttünk az étteremből.
A történtek után az anyósom többször is próbálta hívni a férjemet. Mikor felvette neki a telefont, annyit mondott, hogy akkor beszél majd vele, miután átgondolta, miket művelt velem.
Lehet, hogy az én tervem kicsinyes volt, de úgy érzem, sikerült egy kicsit bosszút állnom mindenért, amit tett velem. Ez az eset csak megerősítette a házasságomat, és hálás vagyok a férjemnek, hogy kiállt mellettem.
