A karácsony az öröm, a kapcsolódás, az ünneplés időszaka a család számára. Emy számára azonban ez a karácsony váratlan és szívfájdító fordulatot hozott. Mikor rájött vőlegénye tervére, hogy az ünnepeket az exfeleségével és a lányával akarja tölteni, nem csak a karácsonya ment tönkre. A bizalom és a kommunikáció is megkérdőjeleződött a kapcsolatában. A karácsonyi öröm helyett a jegyespár életében a megbántottság és a becsapottság érzése került előtérbe.
29 éves vagyok, a vőlegényemmel, a 34 éves Markkal 2 éve vagyunk együtt, múlt nyáron volt az eljegyzésünk. A kapcsolatunk nagyon jó, de az ünnepek alatt megtudtam valamit, amire egyáltalán nem számítottam. És nem tudom, hogy túlreagáltam-e a dolgot.
Izgatottan vártam az első közös karácsonyunkat, főleg, hogy Marknak az előző házasságából van egy 6 éves lánya, Ella. Mindig is tisztában voltam vele, hogy Mark életében ő a legfontosabb, és őszintén csodáltam, hogy mennyire jó apa. Én úgy döntöttem, hogy nem vállalok gyereket, de sok erőfeszítést fektettem abba, hogy Ellával jó legyen a kapcsolatom.
Kb. 2 héttel ezelőtt elkezdtem szervezni a karácsonyi vacsorát kettőnknek. Azt hittem, a szentestét kettesben töltjük, mielőtt elmegy másnap karácsonyozni Ellával. Mikor ezt mondtam neki, elhallgatott és bűntudat látszódott rajta.
Azt mondta: “Igazából a lányommal és az exfeleségemmel fogom tölteni a karácsonyt. Ez az ő ünnepe. Ne aggódj emiatt.”
Lefagytam. Azt hittem, rosszul hallottam. “Az exfeleségeddel? Vele töltöd a karácsonyt? Mármint…együtt?” Csak legyintett, mintha nem lenne nagy ügy.
“Igen, ez Ella miatt van így. A válás óta minden évben így csináljuk az ő érdekében. Ne láss bele többet. Másnap majd találkozunk.”
Nem szóltam egy szót sem. Teljesen átverve éreztem magam. Ezt nekem sosem említette, és az, hogy most csak így odavetette, mintha a legszokványosabb dologról lenne szó, olyan, mintha az én érzéseim nem is számítanának. Romantikus karácsonyt terveztem a vőlegényemmel, miközben ő meg azt tervezi, hogy az exével lesz együtt. Úgy döntöttem, nem szólok bele és nem fogom erőltetni. Nem akarok bizonytalannak vagy önzőnek látszani.
De aztán elérkezett a szenteste.
Éppen végeztem a kis lakásunk dekorálásával, mikor Mark bement a hálószobába, hogy telefonáljon. Nem akartam hallgatózni, de az ajtón keresztül hallottam, hogy az exfeleségével beszél. Amit mondott, attól meghűlt bennem a vér.
“Minden el van rendezve. Nem fogja megtudni az utolsó pillanatig. Bevette az egészet.”
Lefagytam.
Még mielőtt fel tudtam volna fogni, hogy mit hallottam, tovább folytatta. A gyomrom csak úgy ugrált.
“Így mindannyian együtt tölthetjük a délelőttöt. Ella imádni fogja, és mire ő rájön, már nem lesz esélye dühösnek lenni miatta.”
Rólam beszél? Mi az, amit nekem nem kellene megtudnom?
Benyitottam a szobába, és kérdőre vontam: “Mi a fene folyik itt, Mark? Mi az, amit én úgysem fogok megtudni?”
Mark holtsápadt lett. Dadogott valamit, hogy semmi az egész, csak egy félreértés. De nem hittem neki. Tovább faggattam.
Végül bevallotta.
Ő és az exfelesége, Jen, úgy döntöttek, hogy Mark szenteste náluk fog aludni, hogy karácsony reggelén együtt ébredhessen Ellával. Azt tervezték, hogy “igazi családként” együtt bontják ki az ajándékokat. Olyan családként, amibe én nem tartozom bele. Jen még mindig nem örül, ha jelen vagyok, ezért Mark beleegyezett, hogy csak az utolsó pillanatban mondja el nekem, hogy ne legyen belőle vita.
Meg sem tudtam szólalni, csak álltam teljesen döbbenten.
“Azt tervezted, hogy hazudsz nekem és nélkülem karácsonyozol? Az éjszakát az exeddel töltöd, és szerinted nekem erről nem kell tudnom?”
Rögtön visszatámadt: “Ez nem az, aminek látszik! Ez Ella miatt van. Miért gondolod, hogy rólad szól?”
Fogtam a kabátomat és a táskámat. Rá sem bírtam nézni. Még mielőtt elmentem, visszafordultam, és azt mondtam neki: “Mondhatsz az exednek meg a lányodnak, amit akarsz, de az, hogy a menyasszonyodnak hazudsz, nem Elláról szól. Ez árulás.”
A nővéremnél töltöttem a karácsonyt. Mark folyton hívogatott, azt mondta, tönkretettem Ella karácsonyát és túlreagáltam a dolgot. Szerinte önző vagyok, és fogalmam sincs róla, mit jelent társszülőnek lenni.
Elbizonytalanodtam magamban. Én vagyok a rossz, amiért félreálltam és hagytam, hogy úgy karácsonyozzon, ahogy akar?
Ez a szituáció nagyon sok mozaikcsaládban előfordul. Sokan érzik magukat becsapottnak és megbántottnak, főleg az ünnepek idején, mikor az érzelmek a tetőfokukra hágnak.
Olyasvalakivel élni, aki társszülőként együttműködik az exével, nem egyszerű dolog. De ami az esetedben történt, az már túlmegy a társszülőség határain. Ez bizalmi, kommunikációs és a tiszteletet aláásó probléma. Többet érdemelsz egy olyan férfitól, akihez feleségül készülsz menni.
Teljesen érthető, hogy megbántva és átverve érzed magad.
A reakciód természetes és normális. Nem vagy önző attól, hogy megbántva érzed magad. A bizalom minden kapcsolat alapja, és ha valaki direkt eltitkolja előled a terveit – főleg, ha ezekben a tervekben az exe is szerepet kap –, természetes, hogy becsapva érzed magad. Mark nem csupán egy apró részletet tartott előtted titokban. Kifejezetten kitervelte, hogy kirekeszt téged egy ilyen fontos családi eseményből, és az utolsó pillanatig hazudott erről. Ez nem csak arról szól, hogy kerülni akarta a konfliktust, hanem arról, hogy nélküled hozott meg egy fontos döntést.
Érthető, hogy a hideg is kirázott attól, amit meghallottál a telefonbeszélgetéséből. Azt mondani, hogy “Majd az utolsó pillanatban megtudja.” egyértelmű csalás és átverés, függetlenül attól, hogy mi volt a szándéka. Hogy zavartnak és döbbentnek érezted magad, és hogy el akartál távolodni tőle, természetes reakciók ebben a helyzetben. Nem volt túlreagálás, hogy elmentél, hiszen Mark nem vette figyelembe az érzéseidet, és semmibe vette az életében betöltött szerepedet.
Ez már rég nem a társszülőségről szól.
Valamit tisztázni kell: senki sem vonja kétségbe a vőlegényednek a lánya iránti elköteleződését. Tiszteletre méltó, hogy elsősorban Ella boldogságát tartja szem előtt, de a társszülőség nem mehet a párunk rovására, nem árthat a meglévő kapcsolatunkban a bizalomnak és az érzelmi stabilitásnak. A mozaikcsaládok működéséhez nyíltságra és egyértelmű határok felállítására van szükség. Mark döntése, hogy a karácsonyt az exfeleségénél tölti úgy, hogy neked erről egy szót sem szól, azért problémás, mert téged teljesen kihagyott ebből a párbeszédből.
Jó társszülőnek lenni nem azt jelenti, hogy a párunkat kívülállóként vagy harmadik kerékként kezeljük. Neked erőfeszítéseket kell tenned, hogy jó kapcsolatot alakíts ki Ellával, elfogadd Mark múltját, és megértő legyél az apaszerepével kapcsolatban. Ezek az erőfeszítések tiszteletet és elismerést érdemelnek.
Azt, hogy Mark exe még mindig furának érzi a te jelenlétedet, éretten kellett volna kezelni, nem pedig úgy, hogy kizárnak téged. Határokat kellett volna felállítani, melyekkel bebiztosítjátok a te helyedet, mint Mark jelenlegi párja. A kapcsolatod Markkal nem ér kevesebbet, mint az ő társszülői kapcsolata az exével.
A becsapás aláássa a bizalmat.
A hazugság és a mellőzés aláássák a bizalmat. Ebben az esetben Mark nem csak az igazságot titkolta el előled, de tervet eszelt ki arra, hogy kizárjon, amíg már túl késő lesz, hogy reagálj. Ez nem félreértés, ez egy szándékos döntés a te érzéseid félresöprésére.
Egy egészséges kapcsolatban jól működik a kommunikáció, főleg feszült helyzetekben. Ha Mark még mindig úgy gondolja, hogy Ella számára az a legjobb, hogy ő az exével tölti az éjszakát, akkor tartozik neked egy őszinte beszélgetéssel. Egy érett beszélgetés segített volna, hogy közösen találjatok megoldást, vagy legalább megismerd Mark terveit, és fel tudj készülni a helyzetre. Ehelyett azonban ő nélküled döntött.
Az is aggasztó, hogy védekezni kezdett, mikor kérdőre vontad. Ahelyett, hogy elismerte volna, hogy bántó volt, amit tett, még téged kezdett hibáztatni, hiszen önzőnek nevezett. De attól nem leszel önző, hogy megbántva érzed magad, ha hazudnak neked és kirekesztenek. Ettől csak ember vagy.
A tisztelet és a határok mindennél fontosabbak.
Mark viselkedése egyértelműen mutatja, hogy társként nem tisztel téged. Jegyesek vagytok, tehát együtt képzelitek el a jövőtöket. A közös jövőhöz azonban bizalom, őszinteség és kölcsönös tisztelet kell. Mikor két ember úgy dönt, hogy összeházasodik, a partnerségük alapozza meg a közös életüket. Miközben a társszülőség mindig is része lesz Mark életének, a veled való kapcsolata nem kerülhet hátrányba emiatt.
Fontos, hogy magadnak is feltegyél néhány kérdést: Milyen párra vágysz? Olyasvalakire, aki értékel és egyenlő félként kezel, akinek fontosak az érzéseid, aki bevon a téged is érintő döntésekbe? Vagy olyanra, aki nem foglalkozik az aggályaiddal, és ha megbántódsz, elintézi annyival, hogy túlreagáltad a helyzetet?
Határokat nem azért kell szabni, hogy Mark válasszon közted és a gyereke között. Azért van szükség rájuk, hogy mindenki érezze, hogy értékelik és tisztelik. Minden jogod megvan őszinteséget, átláthatóságot követleni, és azt, hogy a párod bevonjon a saját életébe, főleg, ha a karácsonyról és a családi szokásokról van szó.
A mozaikcsaládok működéséhez csapatmunka kell.
A mozaikcsaládok működése bonyolult és mindenki részéről közreműködést igényel. Te már bizonyítottad a türelmedet, a megértésedet azzal, hogy elfogadtad Ellát, mint Mark életének részét. Ez pedig nem kis dolog. Azt is bizonyítottad, hogy jó csapatjátékos vagy. Most itt az idő, hogy Mark is megtegye ugyanezt.
Ha Mark előre szólt volna a karácsonyi terveiről, más lenne a helyzet. Akkor lett volna esélyed kifejezni az érzéseidet, kitalálni valamilyen alternatív megoldást, vagy saját tervvel előállni az ünnepekre. Ehelyett azonban Mark kirekesztett téged, és éreztette, hogy mellőzött vagy. Ez nem csapatmunka, ez tiszteletlenség.
Ha Mark valóban veled tervezi a jövőjét, meg kell értenie, hogy nem gonoszság részedről, hogy őszinteséget követelsz, és azt, hogy értékeljen a kapcsolatotokban. Egy mozaikcsaládot létrehozni időbe telik, türelmet és kommunikációt igényel. Ennek a kommunikációnak pedig te is részese kell hogy legyél.
Az érzéseid igenis számítanak. Ne hagyd, hogy bárki is az ellenkezőjét hitesse el veled.
Könnyű elbizonytalanodni saját magadban, mikor valaki azzal vádol, hogy önző vagy és feleslegesen drámázol. De ne feledd: az érzéseid számítanak. A fájdalmad számít. A csalódottságod számít. Azzal, hogy őszinteséget és tiszteletet vársz el a kapcsolatodban, nem reagálsz túl semmit.
Hogy karácsonyra elmentél, nem tetted tönkre Ella karácsonyát. Ezzel csak a saját érzelmi határaidat védted meg. Mark döntött úgy, hogy kirekeszt téged, ezért pedig neki kell vállalni a felelősséget. Nem neked kell bűntudatot érezni, és nem kell félresöpörnöd a saját érzéseidet csak azért, hogy mások jól érezzék magukat.
Hogyan tovább?
Hogy milyen út áll előttetek, az attól függ, hogy te mit akarsz, és hogy Mark mit hajlandó megtenni azért, hogy helyreálljon köztetek a bizalom. A legelső lépés egy őszinte beszélgetés. Marknak hallania kell, hogy mennyire megbántott, és hajlandónak kell lennie arra, hogy változtasson. A bocsánatkérés tettek nélkül nem sokat jelent, ezért tedd fel magadnak a kérdést: Mark hajlandó lesz előtérbe helyezni téged az életében? Hajlandó lesz egészséges határokat felállítani az exével szemben?
Ha nem hajlandó megérteni a te nézőpontodat, vagy megint nem foglalkozik a fájdalmaddal, itt az ideje újraértékelni a kapcsolatotokat. Egy házassághoz bizalom, kommunikáció és partnerség kell. Ezek nélkül nem lesz életképes. Olyasvalakit érdemelsz, aki értékel, foglalkozik veled és nem rekeszt ki semmiből.
Nem reagáltad túl.
A bizalommal való visszaélésre reagáltál, és mindent helyesen tettél. Az érzéseid fontosak, és a tisztelettel és az őszinteséggel kapcsolatos elvárásaid teljesen jogosak. Mark odaadása a lánya iránt dicséretes, de a veled való viselkedése bántó és elutasító. Ahhoz, hogy előre tudjatok lépni, bizonyítania kell, hogy mindkét szerepben egyformán helyt akar állni: apaként és a te párodként is.
Akárhogy is döntesz, azzal légy tisztában, hogy őszinte szerelmet érdemelsz. Bízz magadban, ebben a helyzetben nem te vagy a hibás.
