Az ázsiai országok, mint Kína, Japán és Korea rendszeresen az élen szerepelnek a PISA felméréseiben. A keleti országok 15 éves tanulói sokszor jobbak a matekban, a szövegértésben és a tudományokban, mint a világ más országainak diákjai.
Tehetséges és sikeres gyereket nevelni, aki tiszteli a felmenőit, a kultúráját, és jó ember – ez a keleti országokban a legfőbb cél. De hogyan tudják ezt elérni?
Vannak bizonyos szabályok, amiket az ázsiai országok évtizedek óta követnek. Most ezeket ismerheted meg.
1. Nem gondolják, hogy az oktatás a legfontosabb dolog az életben.
Ez a nézet főleg az első 2 évre vonatkozik. Ebben a korszakban az érzések kerülnek előtérbe, és a gyerekek rengeteg szeretetet és gondoskodást kapnak. A fizikai kontaktus nagyon fontos, ezért viszik magukkal mindenhova a gyerekeket, még akkor is, ha nem lenne feltétlenül szükséges.
Az itteniek nem hiszik, hogy egy bizonyos életkor előtt a gyerekek semmit sem értenek. Lehet, hogy a gyerek még válaszolni nem tud, de elkezdi felfogni és elemezni az információkat már a születése előtt. Ezért próbálnak a szülők példaképek lenni már a kezdetektől.
2. Értékelik a saját tapasztalatot.
A nyugati nevelési rendszerrel ellentétben keleten a szülők nem tiltanak meg dolgokat. Ha a gyerek valami rosszat vagy veszélyeset csinál, a szülő csak annyit tesz, hogy megpróbálja másra terelni a figyelmét.
A gyereknek így a jövőben sokkal kreatívabb lesz a gondolkodásmódja, képes lesz egyedi megoldásokat kidolgozni, követni a fontos szabályokat, és tisztelni a felnőtteket.
3. A saját érdekeik nem fontosak.
Nyugaton a szülők azt mondják, “meg ne üsd magad”, keleten viszont azt, hogy “ne bánts másokat”. 3 éves korukra a gyerekeknek megtanítják, hogy tiszteljenek másokat és az állatokat, ragaszkodjanak az igazsághoz, törődjenek a természettel, és hogy hogyan uralkodjanak magukon.
A gyerekeket úgy nevelik, hogy képesek legyenek együtt élni másokkal, segíteni nekik, és figyelembe tudják venni mások érdekeit. Japánban úgy tartják, ez a megközelítés nagyon fontos a harmonikus állam és társadalom fenntartásához. Ezért tanítják a gyerekeket arra, hogy jó csapatjátékosok legyenek.
4. 2-3 éves korukra a gyerekek már többféle sportot űznek és különböző órákra járnak.
Miután a gyerekek elsajátították az alapvető illemszabályokat, megkezdődik a sokoldalú képzésük. Arrafelé teljesen normális, ha egy 3 évesnek be van táblázva az egész hete. A gyerekek angolt, matematikát, színjátszást és éneket is tanulhatnak egyszerre.
Ennek a rendszernek köszönhetően egy 4 éves már legalább egy hangszeren tud játszani, ismeri a matematika és a nyelvtan alapjait. 5 évesen pedig készen áll az iskolára. A gondtalan gyermekkornak ezzel vége, a továbbiakban a fegyelemre tanítják őket.
5. Az általános iskolások már egyedül közlekednek.
Japánban és Koreában a 6 éves gyerekeket nem a szüleik viszik iskolába, hanem egyedül mennek.
Mire elkezdik az iskolát, már tudnak írni, számolni és egyszerűbb szöveget olvasni. Az ázsiai országokban élők szerint a homloklebeny fejlődését segíti az, hogy a gyerekeket már korán megtanítják számolni. Ettől kreatívabbak is lesznek.
6. Mikor elérkezik az idő, a diákoknak van idejük eldönteni, hogy mivel szeretnének foglalkozni a jövőben.
12-16 évesen a gyerekek már felnőttnek számítanak. Ebben a korban már saját döntéseket hoznak, és az ezekkel járó felelősség is az övék. A nyugati országokkal ellentétben itt nem siettetik őket, hogy válasszanak szakmát maguknak, ha még nem állnak erre készen.
A családi kötelék nagyon fontos. A gyerekek addig élhetnek a családjukkal, amíg erre szükségük van. De az is sokszor előfordul, hogy már 14 évesen tudják, hogy mihez szeretnének kezdeni, és önállósodnak.
Ez a rendszer már több száz éve létezik. Ez teszi lehetővé, hogy a szülők értelmes, tehetséges, másokat és a hagyományokat tisztelő, csapatban együttműködni tudó gyerekeket neveljenek.
A keleti rendszer legfontosabb szabálya: a szülői döntések megindoklása, valamint a szeretet és a gondoskodás. A fegyelem és a függetlenség teszi lehetővé számukra, hogy sikereket érjenek el a tanulmányaikban és a munkájukban is.
Mi a véleményed az ázsiai oktatási rendszerről? Oszd meg velünk!