A családot többnyire a szeretet, az egység, a támogatás gondolatával kapcsoljuk össze. De mi történik, ha a családon belüli kapcsolatok a valószerűtlen elvárások és az igazságtalan felelősségek miatt feszültté válnak?
Egy nő a húgával és az anyjával került konfliktusba, és lett részese egy családi drámának. Miután határokat szabott egy nevelési kérdéssel kapcsolatban, a családja elfordult tőle és bocsánatkérést követelnek.
“Néhány napja érzelmileg teljesen összezavarodtam. Ki hitte volna, hogy a családom képes így arcul csapni?”
Húga gyakran kihasználja kedvességét, bébiszitterként kezeli.
“A húgom, Emmy mindig is elég szabad szellemű volt. Sem a házasság, sem a gyerek nem változtatta meg. Gyakran bízza rám a 4 éves fiát mindenféle buta magyarázattal. A helyzet odáig fajult, hogy hetente több nap is bébiszitterkedem, annak ellenére, hogy teljes munkaidőben dolgozom és nagyon elfoglalt vagyok.
Próbáltam meggyőzni, hogy vegyen fel egy bébiszittert, mivel a férje jól keres, de meg sem hallgatott. Azt mondta, szerinte kegyetlen dolog egy idegennel együtt hagyni a gyereket. Azzal viszont nincs problémája, hogy rám hagyja, pedig nincs gyerekem és nulla tapasztalatom van a gyerekekkel kapcsolatban. Úgy tűnik, attól, hogy a rokona vagyok, automatikusan kiváló bébiszitter lettem. Micsoda szerencse!”
A nő húga azt állította, hogy sürgősen el kell mennie fogorvoshoz, ezért megkérte, hogy megint vigyázzon a fiára.
“Tegnap a húgom váratlanul betoppant, azt mondta, sürgősen fogorvoshoz kell mennie. Beleegyeztem, hogy vigyázok a fiára, nem nagy ügy. Mivel szabadnapom volt és amúgy is el akartam menni sétálni, gondoltam, elviszem az unokaöcsémet fagyizni.
A város, ahol élünk, inkább egy nagy falura hasonlít, a pláza a legnagyobb szórakozási lehetőség. Mivel mást nem lehet csinálni, előbb-utóbb mindenki ott köt ki, ez a város központja.
Így hát elmentünk a plázába, fagyiztunk, mikor kit látok? A húgomat, Emmyt, aki azt mondta, sürgősen fogorvoshoz kell mennie, erre ott ücsörög a barátnőivel, kávézgat, mintha nem is lenne gyereke.
Ettől besokalltam. Úgy döntöttem, megleckéztetem úgy, hogy azt nem fogja elfelejteni.”
A nő úgy döntött, alaposan megleckézteti a húgát.
“Vigyorogva mondtam az unokaöcsémnek: ‘Mit szólnál, ha megviccelnénk anyát?’ Felcsillantak a szemei, és rögtön beleegyezett.
A terv egyszerű volt: Adok egy kis pénzt a pincérnek, hogy kísérje az unokaöcsémet amellé az asztal mellé, ahol Emmy ült a barátnőivel. Az unokaöcsémnek csupán annyi dolga volt, hogy tovább nyalja a fagyiját, és megvárja, míg az anyja észreveszi. Zseniális terv volt.
A pincér tökéletesen közreműködött, leültette az unokaöcsémet az Emmyvel szomszédos asztalhoz. Az unokaöcsém teljesen nyugodtan viselkedett, boldogan nyalta a fagyiját, mintha semmi szokatlan nem történne. Én pedig elrejtőztem, hogy lássam, mi fog történni.
5 perc telt el, és senki nem vette észre az unokaöcsémet. Emmy túlzottan el volt foglalva a csevegéssel és a nevetgéléssel. Aztán az egyik barátnője rápillantott az unokaöcsémre, és azt mondta: ‘Emmy, az nem a te fiad? És ki az a fickó vele?’”
A nő nem bírta már tovább elviselni húga viselkedését, és végre kiállt magáért.
“Csönd lett, Emmy megfordult. Az arcán egy pillanat alatt látható volt a rémület. ‘Te jó ég, ez ő!’ Rögtön felállt a székből, odafutott az unokaöcsémhez, aki ártatlanul annyit mondott neki: ‘Szia anya, éppen fagyizok!’
Én közben ott bújtam, sírtam a nevetéstől, ahogy Emmy megpróbálta kimagyarázni a helyzetet. ‘De, ő a nővéremmel volt! Vele kellett volna lennie… Nem tudom, mi történt!’ Körbe nézegetett a plázában, hogy lássa, ott vagyok-e a közelben.
Vártam még kicsit, majd felvettem neki a telefont. Emmy hangja egyszerre volt dühös és riadt. ‘Hogyan hagyhattad a fiamat egy idegennel? Elment az eszed? Mennyire önző vagy!’ – kiabálta, de próbált nem jelenetet rendezni a barátnői előtt.
Én meg csak nevettem: ‘Emmy, ott ült melletted és fagyizott. 5 percen át észre sem vetted! Én pedig nem vagyok az ingyen bébiszittered’ – mondtam határozottan.
Hosszú szünet után megszólalt: ‘Ez egyáltalán nem vicces.’ De hallottam, hogy a háttérben a barátnői kuncognak, az egyikük hangosan azt mondta: ‘Emmy, igazából ez baromi vicces!’”
A húgának sikerült a nő ellene hangolnia az édesanyjukat. Most úgy érzi, az egész család ellene fordult.
“Mikor hazaértem, a telefon újra csörgött. Anya volt az.
‘Hogy tehetted ezt a húgoddal?’ – kezdte köszönés nélkül. ‘Egy idegennel hagytad azt a szegény gyereket? És mi lett volna, ha történik valami?’ Egyértelmű, hogy Emmy azonnal elmesélte neki a történteket, és magát tüntette fel áldozatként.
Próbáltam elmagyarázni, mi történt, de anyát nem érdekelte. ‘Te vagy az idősebb. Támogatnod kell a húgodat, nem ilyen idióta vicceket csinálni!’ – kiabálta. Támogatni? Gyakorlatilag ingyen gyerekvigyázó voltam, de hadd legyek én a fekete bárány.
Közben Emmyt is hallottam a háttérben, csak olajat öntött a tűzre. A dologból a szokásos családi dráma lett. Anya Emmy mellé állt, én próbáltam megvédeni magam, és Emmy megint kijátszotta a szerencsétlen, túlterhelt anya kártyát.”
“Azóta két nap telt el, és most az a helyzet, hogy anya nem beszél velem, a húgom pedig bocsánatkérést követel. Ezt nem adom meg neki, mert 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nekem van igazam.
Hogyan beszéljem meg a dolgot a családdal úgy, hogy ne legyen belőle még nagyobb dráma? És hogyan szabjak végre határokat? Elrontottam a dolgot vagy tényleg ő játssza ki ilyen ügyesen a szülőkártyát?”
Bátorság kell ahhoz, hogy a családon belül tisztázzuk a határokat, főleg ilyen feszült helyzetben.
A legjobb az egyenes beszéd. Higgadtan és bűntudat nélkül magyarázd el a határokat, hogy ezek nem büntetések, hanem arról szólnak, hogy te is figyelembe légy véve.
Tudasd a családoddal, mikor felel meg neked a gyerekre való vigyázás és mikor nem. Hangsúlyozd, hogy alkalmanként örömmel teszel ennek eleget, de nem vagy főállású bébiszitter. Biztosítsd őket arról, hogy ez nem személyes dolog, csak szeretnél egészséges egyensúlyt a családon belül a felelősségek megosztásában és a határokkal kapcsolatban.
Tanulmányok szerint az Egyesült Királyságban a nagyszülők 63%-a rendszeresen vigyáz a 16 éven aluli unokáira. Ez is rávilágít arra, mennyire gyakori, hogy a családtagok látják el a gyerekfelügyeletet, ugyanakkor hangsúlyozza annak fontosságát is, hogy a családtagok határokat szabjanak az irreális elvárásokkal szemben.
Kell-e fizetni a gyerekvigyázásért a családtagoknak?
Nem indokolatlan pénzt kérni, főleg, ha rendszeresen ellátjuk ezt a feladatot. A család nem ingyen munkára való, ezért érdemes finoman felhozni a témát: “Szeretek együtt lenni az unokaöcsémmel, de ha ez minden héten rendszeresen előfordul, akkor azt hiszem, beszélnünk kellene arról, hogyan működhetne ez mindenki számára korrekt módon.”
Ha nyíltan beszéltek erről, azzal tisztázhatjátok a szerepeket is, és megelőzhetitek a vitákat a felelősségvállalással kapcsolatban. Bizonyos esetekben a kölcsönös szívességek helyettesíthetik a pénzbeli kompenzációt.
Mi a teendő, ha valamelyik családtag elhanyagolja a gyermekneveléssel kapcsolatos kötelességeit?
Ha valaki újra és újra kihúzza magát a szülői kötelességek alól, fontos, hogy mielőbb szembesítsük ezzel. Megértéssel, de határozottan beszélj a húgoddal, például így: “Feltűnt, hogy gyakran hagyod másra a gyerekedet. Örülök, ha néha velem van, de szerintem fontos lenne, ha elsősorban te és a férjed vállalnátok át ezt a felelősséget szülőként.”
Nyíltan beszéld meg vele a gyerekfelügyelettel kapcsolatos határokat. Javasolj a családnak egyéb lehetőségeket, például egy bébiszitter alkalmazása vagy egy olyan terv kidolgozása, ami nem tesz túl sok terhet sem rád, sem az édesanyádra.
Mikor szabad nemet mondani a családon belüli bébiszitterkedésre?
Teljesen rendben van nemet mondani, ha a bébiszitterkedés keresztbe húzná a terveinket vagy a mentális egészségünk, a jólétünk kárára történne. Senki sem köteles mindent eldobni és rögtön szaladni, még a család kedvéért sem.
Egy hasznos szabály: ha neheztelsz vagy egyéb rossz érzésed van, mikor igent mondasz a gyerekfelügyeletre, utasítsd inkább vissza. Az, hogy nemet mondasz, nem azt jelenti, hogy nem szereted őket, csak azt, hogy szeretnél egészséges határokat szabni a családi kapcsolatokat illetően, és szeretnéd kiegyensúlyozottabbá tenni a családi felelősségvállalást.
Bátor lépés volt, hogy kiálltál magadért. Az egészséges kapcsolatok alapja a kölcsönös tisztelet, nem pedig a bűntudat vagy a kötelesség. Ragaszkodj a határaidhoz, és idővel a családod értékelni fogja azt a leckét, amit tanítottál nekik az egyensúly fenntartásáról és a testvérek közötti konfliktusok megoldásáról.
