Bizonyos esetekben nehéz egyetérteni a gyereknevelési módszerekkel, főleg, ha egészen másként tekintünk a nevelésre. Ebből könnyen konfliktus lehet, ami tönkreteheti a családi harmóniát. Pontosan ez történt ebben a Redditen megosztott történetben két testvér között is.
A húgom és a családja – a férje és két gyereke – eljöttek hozzánk egy hétre. Másik államban élünk. Nekem is vannak gyerekeim, de ők már felnőttek és kirepültek.
A húgom jóval fiatalabb nálam. Mindig elég közel álltunk egymáshoz, és a korkülönbség ellenére is jó volt a kapcsolatunk.
A húgom a gyengéd nevelés híve. Korábban sosem hallottam erről, mivel nálunk már nem téma a gyereknevelés. Mikor nálunk voltak, elmagyarázta, hogy a gyengéd nevelés azt jelenti, hogy nincs büntetés, nincs leszidás, helyette az érzéseket beszélik meg.
Kicsit furán hangzott, hogy semmilyen fegyelmezés nincs, de nem szóltam semmit, hogy ne legyen belőle vita. Egészen addig, míg a gyakorlatban megláttam, mit jelent a gyengéd nevelés, és teljesen felháborodtam rajta.
Az első két napban, mikor nálunk voltak, a lányuk krétával rajzolt a falra, a fia pedig kihúzkodta a virágaimat, amiket nemrég ültettem el a kertben. Az autónkat pedig kővel dobálta meg.
Mindennek tetejébe még a kutyánk szőrét is folyton tépkedték. A kutyánk nagyon aranyos és nyugodt, sosem harap, nem csinál semmi olyasmit, amivel megijesztené a gyerekeket.
Minden alkalommal vártam, hogy ő vagy a férje közbelépnek és rászólnak a gyerekekre. De sosem tették. Úgyhogy megtettem én. Legalábbis megpróbáltam.
Ha annyit mondtam a gyerekeknek, hogy hagyják abba vagy a lehető legkisebb mértékben leszidtam őket, a húgom teljesen kiakadt. Azt mondta, nem az én dolgom fegyelmezni őket. Mondtam neki, hogy márpedig valakinek muszáj, mert feldúlnak mindent. De abban egyetértettem, hogy valóban a szülők dolga lenne, ám úgy tűnik, az ő szüleik ezt nem teszik meg.
Mondtam neki, hogy elég szigorú büntetésre van szükségük azért, amit csináltak, mire ő elkezdett arról beszélni, hogy nem hajlandóak úgy elfenekelni a gyerekeiket, ahogy minket gyerekkorunkban elfenekeltek. Mondtam neki, hogy nem azt mondom, hogy verje el a gyerekeit, de egy szigorú beszélgetés és az, hogy takarítsák fel, amit tönkretettek, jó ötlet lenne.
Azt mondta, hogy amit a gyerekei csinálnak, az nem érdemli meg azt, amit én fegyelmezésnek neveznék. Minden esetben csak annyit tett, hogy megkérdezte tőlük: “Milyen érzések vittek rá arra, hogy ezt tedd?” Ennyi volt.
Rájöttem, hogy ez a viselkedés nem fog abbamaradni, ezért a férjemmel mondtuk nekik, hogy menjenek inkább szállodába. Bár úgy terveztük, egy hétig maradnak nálunk, két napnál tovább nem bírtuk elviselni ezt a gyengéd nevelést.
Mondtam neki, hogy a gyengéd nevelésnek az lesz a vége, hogy a gyerekeinek igen nehéz életük lesz, és egy nap nagy pofont kapnak majd, talán még börtönbe is kerülnek. Most nem beszél velem. Anya szerint én vagyok a rossz, hogy kirúgtam őket az otthonunkból, miközben tovább akartak maradni.
Tippek a gyerekneveléssel kapcsolatos családi feszültség elkerüléséhez.
- Állíts fel egyértelmű határokat már az elején: Minden látogatás előtt sokat segít egy higgadt és őszinte beszélgetés a házban érvényes szabályokról a gyerekeket illetően. Ha ezeket korábban tisztázzátok, elkerülhetitek a félreértéseket és a neheztelést.
- Kerüld az ítélkezést és az ellentmondást a nevelési módszerekkel kapcsolatban: Minden családban másként nevelik a gyerekeket, és bár nem könnyű, mégis próbáld meg nem kritizálni mások döntéseit. Ahelyett, hogy azt mondanád valamire, hogy nem jó, inkább kérdezd meg, hogy segíthetsz-e vagy hogy mit szoktak tenni ilyen helyzetekben.
- A kapcsolatotokat helyezd előtérbe a vitával szemben: A családi kötelékek többet érnek egy vitánál. Ha nézetkülönbség alakul ki köztetek, jobb, ha elhalasztjátok a megbeszélést akkorra, mikor mindannyian lehiggadtatok. Hosszú távon megéri, ha inkább a köztetek lévő kapcsolatot óvod.
