A szülés nem a gyengéknek való. Olyan esemény, amire a pár mindkét tagjának fel kell készülnie, ha apás szülést szeretnének. A következő történetet egy nő osztotta meg, akinek az élete egy tündérmeséhez hasonlított, ám a rég várt gyermekük megszületése súlyos gondokat hozott magával.
A 30 éves nő élete legboldogabb időszakát élte volna, ha férje árulása nem árnyékolja be azt.
“6 éve vagyunk együtt, nemrég született meg az első gyerekünk. A terhességem alatt Mark és én úgy döntöttünk, hogy az apás szülést választjuk. Minden tanfolyamra eljártunk, minden könyvet elolvastunk, és mindent aprólékosan elterveztünk. Azt hittem, közös nevezőn vagyunk, egy csapatként várjuk a gyermekünk megérkezését.
Elérkezett a szülés napja, a fájdalom és a kimerültség ellenére a legjobb érzés volt a fiamat a karjaimban tartani. Mark is nagyon boldognak tűnt, a tekintete megtelt örömmel, büszkeséggel és szeretettel. Gyengéden tartotta a karjaiban a fiunkat, dédelgette, és rácsodálkozott az apró jövevényre. Olyan volt, mintha minden álmunk valóra vált volna, azt hittem, a köztünk lévő kötelék még szorosabb lett ettől a közös élménytől.”
A boldogság nem tartott sokáig.
“Néhány órával később elkezdtem szoptatni a fiamat. Mikor Mark belépett, olyan arckifejezése lett, amit nem tudtam hova tenni, mintha éppen hányni készülne. Csak állt ott sápadtan, nézett minket, majd hirtelen kiment. Kirohant a szobából, és eltűnt.
A következő három órában kerestem a kórházban, kérdeztem az ott dolgozókat, hogy látták-e, és folyamatosan hívogattam, de nem értem el. Nem kifejezés, hogy dühös voltam. Nem így képzeltem el a gyerekünk születésének napját. Este kaptam tőle egy üzenetet, amiben azt írta: ‘Amit csináltál, az undorító. Úgy éreztem, mintha megcsaltál volna.’”
A férje úgy érezte, hogy elárulták.
“Ezeket írta nekem utána:
– Mikor jössz vissza?
– Nem tudom, hogy visszamegyek-e. Szólj, hogy mikor engednek ki, és akkor odamegyek. Itt maradhatsz a házban, amíg vissza nem nyered az erődet, de utána el kell költöznöd.’
– Te most el akarsz válni vagy mi?
– Igen, válni akarok. Elárultál. Amit tettél, az nagyon tiszteletlen.
– Arra gondolsz, hogy szoptattam a fiunkat?
– Tudod, hogy érzek ezzel kapcsolatban. Előtte megbeszéltük, hogy tápszert fogsz neki adni, de te a saját fejed után mentél, és a hátam mögött csináltad. Ő egy fiú, és a te fiad, ez helytelen dolog és undorító. Többé nem tudok már ugyanúgy nézni rád.
– De bizonyított tény, hogy az anyatej jobb, mint a tápszer. Baj, hogy a legjobbat akarom a gyerekünknek? Rossz anya vagyok?
– Rossz feleség vagy. És nekem ez számít.
Abban a pillanatban úgy éreztem, kicsúszott a lábam alól a talaj. Mindenre fel voltam készülve, de erre nem. Szóhoz sem jutottam. Hogyan lehet árulás az, hogy szoptatom a gyerekemet? Próbáltam elmagyarázni neki, hogy természetes kötelék van anya és gyerek között, és hogy mennyire fontos a gyerek fejlődése és egészsége szempontjából a szoptatás. De Markot ez nem érdekelte. Továbbra is féltékeny volt és zavarodott.
A következő hetek sírással, veszekedéssel és a békülésre való, kudarcba fulladt próbálkozásaimmal teltek. De Mark érzései változatlanok maradtak. Úgy érezte, őt kirekesztettem és lecseréltem a fiamra. Mikor próbáltam megnyugtatni, a helyzet csak még rosszabb lett.”
A nő próbálta megmenteni a házasságát, de a férje nem engedett.
“Elmentünk terápiára is, de még a szakember sem tudta megváltoztatni Mark irracionális véleményét. Az árulás érzése olyan szintre jutott benne, hogy mellette eltörpült a szeretet, amit korábban irántam érzett. Egyre többet járt el otthonról, engem került, mikor szoptattam a fiamat, visszavonult a saját sértettségébe és neheztelésébe.
A következő hónapokban lezajlott a jogi procedúra, kiköltöztem, és berendezkedtem az egyedülálló anya életre. Mark csak akkor beszélt velem, mikor muszáj volt, az érzelmi távolság kettőnk közt állandósult. A legérdekesebb viszont az volt, hogy ragaszkodott a közös felügyelethez.
Szeretem a férjemet, és válóokként ez számomra teljesen nevetséges. Próbáljam megmenteni a házasságunkat vagy ideje elengednem?”
Adj időt a férjednek és keres szakembert.
Említetted, hogy a terápia nem működött, de talán újra meg lehetne próbálni egy másik terapeutával. Egy megfelelő szakember csodákra lehet képes. A terapeuta közvetíthet a beszélgetésben, és a segítségével hatékonyabb lehet köztetek a kommunikáció, jobban megérthetitek egymás nézőpontját.
Ismertesd meg a férjedet a szoptatás előnyeivel, hogy milyen fontos a baba fejlődése szempontjából. Időnként az ismeretek hiányából eredő félreértések okoznak problémát. Erősítsd meg benne, hogy a szoptatás természetes és egészséges dolog, része a baba gondozásának, és nem árulás.
Hogy maradsz vagy mész, csakis rajtad múlik. Ha úgy döntesz, hogy megpróbálod megmenteni a házasságodat, csak úgy sikerülhet, ha mindketten egyformán elkötelezettek vagytok, és közösen dolgoztok a probléma megoldásán. Ha úgy döntesz, hogy elengeded, abban a tudatban teheted, hogy a magad részéről mindent megtettél, miközben a saját magad és a gyermeked jólétét tartottad szem előtt.
Fontos, hogy stabilitást és boldogságot igyekezz biztosítani magadnak és a gyermekednek is. Támogató társat érdemelsz, aki tiszteletben tartja az anyai döntéseidet.
