A következő történet főszereplője családja legfájdalmasabb helyzetét osztotta meg. Férjét halálos betegséggel diagnosztizálták. Mikor erről értesült, az élete egy szempillantás alatt megváltozott, ám még nagyobb sokként érte, mikor rájött, hogy férje csupán színlelte a súlyos betegséget. A nő arra is rájött, milyen okok álltak ennek hátterében.
A 37 éves Samantha soha nem gondolta volna, hogy ilyen helyzetbe kerül. Elmondta, hogy egész házasságuk alatt soha nem gyanakodott arra, hogy a férje kétszínű. Akinek ő megismerte, az egy szerető férj, a másik arca viszont visszataszító.
“A családban senkinek sem tudok beszélni erről, mert félek az ítélkezéstől, és szerintem nem is hinnének nekem, a férjem annyira kegyetlen és abszurd dolgot tett.
A férjemmel, Larsszal 12 éve vagyunk házasok. Ő mindig is a legésszerűbb, a legszorgalmasabb és legszeretőbb ember, férj és apa volt, akit ismertem. A családunk jól szervezetten működött, mindenkinek megvolt benne a maga szerepe, és jó volt tudni, hogy számíthatunk egymásra a különböző feladatokban.
Lars a családunkban a kenyérkereső. Teljes munkaidőben dolgozik, gyakran késő estig, ami lassan megszokottá vált, mert arra spórolunk, hogy hamarosan saját házat vehessünk magunknak. Ehhez pedig többet kell dolgoznia.”
Egy nap a család élete a feje tetejére állt.
“Én háztartásbeli vagyok, nevelem a 3 gyerekünket. Lars imádja a gyerekeket, szeret együtt lenni velük, amikor csak van rá lehetősége. Mikor azt mondom, ‘együtt lenni velük’, azt szó szerint értem. Velük van, de nem gondoskodik róluk, nem ad nekik enni, nem foglalkozik a problémáikkal, sem az egészségükkel. Mindig is az volt a véleménye, hogy ez kizárólag az én feladatom, az egyedüli dolog, amit ő csinál a gyerekekkel, az az, hogy kommunikál velük és néha elviszi őket ide-oda.
Sosem kifogásoltam, hogy ő így foglalkozik a gyerekekkel, de akkor dühös lettem, mikor Lars inkább egyedül akarta tölteni a hétvégéit, mintsem nekem segítsen a gyerekekkel és a háztartással. Mindig azt mondta, ő keresi a pénzt, az összes többi munka az enyém. Ezt elkezdtem tisztességtelennek látni, de nem csináltam belőle vitát, nem akartam őt ezzel zavarni. Tudtam, mennyire fáradt a sok munka miatt, és inkább őt helyeztem előtérbe, nem pedig a saját kimerültségemet.
5 hónappal ezelőtt Lars hirtelen elkezdett panaszkodni, hogy nem érzi jól magát. Ez egy hónapon át ment, kezdtem aggódni. Mondtam neki, hogy alaposan vizsgáltassa ki magát, de azt hittem, nem fog beleegyezni, mert utálja az orvosokat.”
A nő hamar felfigyelt az intő jelre a férje viselkedésével kapcsolatban.
“Az első dolog, amit észrevettem, hogy a férjem hirtelen nagyon boldog lett attól, hogy elküldtem orvoshoz. Kifejezetten örült a kivizsgálásnak, és olyan könnyen beleegyezett, hogy az szinte döbbenetes volt.
Elment a kórházba a kivizsgálásra, majd amikor az összes eredménye megvolt, azt mondta, komolyan kell beszélnünk. Aggódva kérdeztem, hogy miről van szó, de azt mondta, nem a gyerekeink előtt akarja megbeszélni ezt. Mikor végre ketten maradtunk, szomorú arckifejezéssel elmondta, hogy rákot diagnosztizáltak nála. A papírt is megmutatta, amin a diagnózis állt. Hittem neki. Sokkot kaptam, elkeseredtem, szomorú lettem. Nem tudtam, hova kapjak, hol keressek segítséget, az egyetlen gondolatom az volt, hogy mindent meg kell tennem, hogy megmentsem őt.
Azóta Lars teljesen megváltoztatta az életét. Hosszú szabadságot vett ki a munkahelyén, és otthon maradt egy külön szobában. Csak annyi időre hagyta el a szobát, hogy egyen valamit vagy kimenjen a mosdóba. Később elkezdett kijárni, de soha nem engedte, hogy én vagy a gyerekek vele tartsanak. Azt mondta, át kell gondolnia az életét. A gyerekek rám maradtak, ahogy lenni szokott, de már a férjemről is gondoskodnom kellett, mert nagyon igényelte a figyelmemet. Én pedig lestem minden kívánságát, nem kérdezősködtem.”
Az igazság váratlanul derült ki és bombaként robbant.
“Egyik nap Lars telefonon beszélt valakivel. Éppen a szobája előtt mentem el, és hallottam a beszélgetés egy részét. Az anyjával beszélt, és azt mondta neki, ne aggódjon érte, most már eleget pihen, majd azt, hogy a pihenés ára az, hogy hazudik nekem. Mondta, hogy bűntudata van, és hogy mondania kell nekem valamit.
Miután ezt hallottam, bementem a szobájába és kérdőre vontam. Lesápadt, majd bevallotta, hogy csak kitalálta a diagnózist. Azaz nincs is rákja. Egészséges. Azért hazudta nekem ezt, mert a sok munka miatt kimerült volt, nem érezte, hogy foglalkozom vele, hogy szeretem. Azt mondta, úgy érezte, csak bankautomatának nézem őt, és nem jelent számomra semmi többet. És hogy nem akart többé se házas, se apa lenni. Azt mondta, elege lett már a férj- és apaszerepből, minden felelősségétől szabadulni akart.
Ami a leginkább sokkolt, hogy gyáva volt. Nem volt képes már az elején közölni velem, az én fáradtságommal és igényeimmel nem foglalkozott, csakis magára gondolt. És hazudott, ezzel bűntudatot keltett bennem és a lekötelezettjévé tett. A szokásosnál is kimerültebb voltam, mert a 3 gyerekünk mellett róla is gondoskodnom kellett, egy olyan egészséges férfiról, aki halálos betegséget színlel a családja előtt.
Lars szerint nem kellene elválnunk, könyörög, hogy menjünk el családterápiára. De nem tudom, hogy akarom-e még ezt a házasságot.”
