A 34 éves Andrea azt hitte, mindent tud a férjéről, Jake-ről. Már hozzászokott a viselkedéséhez és a szokásaihoz. Nem csoda, hogy aggódni kezdett, mikor férje hirtelen megváltozott. A modern technológiának köszönhetően Andrea azonban kiderítette, mi áll férje különös viselkedésének hátterében. Egy babamonitor volt ebben segítségére.
“Boldog házasságban élek életem szerelmével, a 35 éves Jake-kel már több mint 10 éve. Ő a mindenem, a megingathatatlan támaszom. Sosem ingott meg benne a bizalmam, nem voltam féltékeny, soha nem gyanakodtam rá semmiért, egészen a közelmúltig.
Egy apró dolog olyannyira megváltoztatta őt, hogy azt nem tudtam nem észrevenni. Bevallom, rögtön a legrosszabbra gondoltam. Nehéz időszakon mentem át, és nagyon bizarr dolgok kezdtek történni.”
Az egész egy ártatlan, nagyon különleges ajándékkal kezdődött.
“Tavaly született meg az első gyerekünk. Az anyósomtól nemrég egy nagyon különleges, egyedi ajándékot kaptunk. A férjem viselkedése ezután sokat változott. Aggódtam érte.
Egyik este a kislányunk sírni kezdett. Ránéztem a babamonitorra, és legnagyobb döbbenetemre azt láttam, hogy a férjem nem a babát vigasztalja, hanem az anyós ajándéka van a kezében, amit úgy tart, mint egy kisbabát. Nagyon furán nézett ki, azt hittem, elment az esze.
Az ajándék egy kötött takaró volt, ami annyira puha, mint egy anya érintése. Mikor először láttam, nagyon tetszett a mintája és a különleges kötési stílus, amivel készült. Az anyósom szeretettel ajándékozta ezt a takarót az unokájának. Egyértelmű volt, hogy sok időt töltött azzal, hogy gondosan kiválassza az anyagot és kézzel elkészítse az egészet.
Emlékszem, párszor meg is jegyeztem, mennyire szeretem ezt a puha takarót, és egyszer még azzal is vicceltem, hogy irigy vagyok miatta a kisbabánkra. És most a férjem fogta ezt a takarót úgy, mintha a gyerekét tartaná, ahelyett, hogy megnyugtatná a síró babánkat.”
Jake viselkedése egyre furcsább lett.
“Aznap este nem szóltam Jake-nek, hogy láttam őt a babamonitoron. Nem vontam kérdőre a viselkedése miatt. De nem sokkal ezután az eset után még furcsábban kezdett viselkedni.
Egyetlen szó nélkül kiosont a házból, nem mondta el, hova megy. Elkezdtem gyanakodni, hogy vagy megőrült, vagy van valakije. Nem tudtam, melyik lenne a rosszabb verzió.
Számtalan próbálkozásom volt, hogy kérdőre vonjam, de hasztalanok voltak. Nem akart megmagyarázni semmit, csak nagyon furcsán mosolygott. Azt mondogatta, hogy mindent megtudok, ha eljön az ideje.”
Andrea még egyszer rajtakapta a férjét a babamonitoron.
“Nem akartam kémkedni Jake után, de a lehetőség, hogy megtudjam az igazságot, véletlenül sodródott az utamba. Egyik éjjel a gyerekünk megint sírni kezdett. Kiesett a cumija, és Jake ott volt akkor a szobájában. Megnéztem a babamonitort, hogy lássam, Jake próbálja-e megnyugtatni, és láttam, hogy altatja.
Aztán visszaült oda, ahol azelőtt ült, hogy a gyerek sírni kezdett volna. A szoba sarkában leült a földre, több gombolyag fonal volt körülötte. Jake kötött.
Az én drága férjem egy takarót kötött nekem, ugyanolyat, amilyet az anyja készített ajándékba a gyerekünknek, és amit annyira szerettem. Csak az én takaróm nagyobb lett. A férjem készítette, aki megtanult kötni azért, hogy valami szépet készítsen nekem és örömet okozzon.
Még azt a bonyolult mintát is megtanulta, amit az anyósom használt a gyerekünk takaróján. Rengeteg időt töltött azzal, hogy megtalálja a megfelelő fonalat, YouTube-on nézett oktatóvideókat, és beszélt az anyjával a kötési mintákkal és technikákkal kapcsolatban. Nem csak megkérte őt, hogy kössön nekem is egy olyan takarót. Saját kezűleg akarta elkészíteni.
Most bűntudatom van és nagyon boldog is vagyok. Azért van bűntudatom, mert kételkedtem a férjem érzelmeiben, és arra gyanakodtam, hogy valami rosszat csinál. De boldog is vagyok, mert tudom, hogy az egész világon nekem van a legjobb férjem, aki nemrég ajándékozott meg a legszebb takaróval, ami pont olyan, mint a lányunké.”
