Képzeld el, hogy te gondoskodsz a férjed szüleiről, mert a saját gyermekük erre nem képes. Végül nem szállnál ki? Ez történt a nővel, aki végül rájött, hogy anyósa mivel vádolja.
36 éves nő vagyok. Az utóbbi 2 évben én gondozom az anyósomékat. A férjemen kívül a többi 3 gyerekük miatt rengeteg adósságot halmoztak fel. Mi a férjemmel sosem kértünk tőlük semmit. Az egyik testvérnek autókat vettek, a másiknak két jelzáloghitelt vettek fel, a legidősebb lefogyasztotta a hitelkártyájukat, még mindig van 14.000 dollár adósságuk.
Nekem nagy stresszt jelent orvoshoz vinni és ellátni őket, közben iskolába hordani a gyerekeket, rendben tartani a házat stb. Általában hajnali 3-kor kelek. De nemrég kiborultam. Fáradt voltam, szünetre volt szükségem. A férjem testvérei egyáltalán nem segítenek gondoskodni a szüleikről, a férjem pedig csak annyit kérdezett: “Miért vagy folyton ilyen ideges?”
Az anyósom mindennek fültanúja volt. Felálltam, felöltöztem, megpusziltam a gyerekeket, mondtam nekik, hogy szeretem őket, majd elmentem az egyik barátnőmhöz, hogy jól kisírjam magam. Nála maradtam, amíg megnyugodtam, majd hazamentem.
Néhány héttel később a férjem azt mondta, az anyja azt kérdezte tőle, mikor elmentem: “Nem gondolod, hogy viszonya van? Vagy gyanakszol?” Ettől teljesen kiakadtam. Minden időmet arra áldozom, hogy róluk gondoskodjak, és ez az első dolog, ami eszébe jut? Nem az, hogy a gyerekei miért nem segítenek nekik semmiben, hanem ez! Mondtam a férjemnek, hogy többé nem vagyok hajlandó segíteni és nem leszek a gondozójuk. Az egyetlen dolog, amiben soha nem inogtam meg, az éppen a hűség.
Néhány feladat átruházása.
A férjednek meg kell értenie az érzelmi állapotodat és azt, hogy mi vezetett a döntésedhez. Nem csupán egyetlen megjegyzésre reagáltál, hanem egy régóta fennálló helyzetre, ami sok terhet tesz rád. Fejezd ki az érzéseidet, és mondd el, miért sokalltál be.
Például: “Teljesen túlterheltnek és magamra hagyottnak érzem magam. Már annyi feladatom lett, hogy teljesen kimerültem. Mikor anyukád azt a megjegyzést tette, hogy talán viszonyom van, azt éreztem, hogy egyáltalán nem értékel, és ez volt az utolsó csepp a pohárban. Annyi mindent áldoztam fel a családodért, és ez a köszönet.”
Beszélj egyenesen az anyósoddal.
Ha úgy érzed, képes vagy rá, egy beszélgetés az anyósoddal segíthet a helyzeten. Ezzel lehetőséget kap, hogy megismerje az érzéseidet, és megtudja, a megjegyzése hogyan érintett téged. Néha az emberek nem is tudják, hogyan hatottak a szavaik, amíg nem szembesítik őket ezzel.
Családi megbeszélés.
Ha az anyósoddal beszélni nehezedre esik, sort keríthetsz egy családi megbeszélésre. Vonj be mindenkit, főleg a férjed testvéreit, és beszéljétek át, hogy a feladatokat egyenlőbben kellene felosztani egymás között.
Például: “Ezt nem tudom tovább egyedül csinálni, komolyan el kell beszélgetnünk az elvárásokról és a felelősségvállalásról. Arról, hogy az anyóssal és apóssal kapcsolatos feladatokat egyenlően osszuk fel és keressünk külső segítséget. Nem bírok tovább egyedül csinálni mindent.”
Szabj határidőt a gondozásnak.
Néha ultimátumra van szükség ahhoz, hogy meg tudd húzni a határt. Szabj egy határidőt, amíg hajlandó vagy segíteni és ami után újra kell értékelni a helyzetet, határozott elvárásokkal.
Például: “A jövő hónapban még segítek, de azután befejeztem. Hajlandó vagyok segíteni a változtatásban vagy szakembert szerezni az ápoláshoz, de ezt így nem folytatom tovább.”
Beszélj a férjeddel az anyagi következményekről.
Mivel a teljes képhez az anyósodék óriási adósságai is hozzátartoznak, őszintén kell beszélned a férjeddel a gondozás költségeiről és arról, hogy ez a jövőben hogyan érinti a családi terveket és költségvetést. Ha ti fizetitek a gondozót vagy más, ehhez kapcsolódó kiadásokat, érdemes újragondolni a pénzügyek kezelését.
A férjed családjának dinamikája.
Úgy tűnik, a férjed családjának dinamikája is hozzájárul a frusztrációdhoz, ezért nagyon fontos, hogy beszélj vele ezekről a kérdésekről. Ha a testvérei továbbra sem hajlandók segíteni, fontos, hogy kifejezd, te nem tudod tovább egyedül cipelni ezt a terhet. Nemcsak a gondozásról van szó, de arról is érdemes beszélni, milyen mélyebb okai vannak annak, hogy a férjed testvérei teljesen kivonják magukat a felelősség alól.
Például: “Nem csak a gondozásról van szó, hanem arról, ahogyan a családodban a feladatok el vannak osztva. Olyan, mintha minden súlyt én cipelnék, miközben a testvéreid semmiben nem vesznek részt. Beszélnünk kell arról, hogy ezt hogyan fogjuk megbeszélni a családoddal, és ki kell dolgozni egy tervet arra, hogyan osszuk szét a feladatokat.”
