A házasságban közösen osztozunk a felelősségeken, és igyekszünk közös nevezőt találni. De néha a legapróbb dolgok is óriási feszültséget képesek kelteni. Ami pusztán irritáló szokásnak indult, az teljesen felborította a családi harmóniát egy férfi otthonában.
28 éves vagyok, a 30 éves feleségemmel 5 éve vagyunk együtt és 2 éve házasodtunk össze. Gyereket terveztünk, de aztán leálltunk vele, és lehet, hogy többé meg sem próbáljuk. A feleségemmel mindketten dolgozunk, nagyjából ugyanannyit, és kb. ugyanannyit is keresünk.
A feleségemmel készítettünk egy házimunkarendet, rá több mosogatás, rám több mosás jutott.
A feleségem viszont utál mosogatni. Annyira gyűlöli, hogy néha sírva összeomlik, mikor meglátja a mosatlan edényeket. Még mielőtt ez megtörténne, azonnal rohanok segíteni neki, aznapra házimunkát cserélünk, ő pedig megnyugszik.
Egy idő után észrevettem, hogy már direkt sír, hogy én mosogassak. Tudtam, hogy csak tetteti, mert abban a pillanatban abbahagyta, ahogy átvettem a mosogatást, és rögtön elkezdett valami olyasmit csinálni, amihez éppen kedve volt.
Emiatt új rendszert vezettünk be, hogy az mossa el az edényt, aki összepiszkolta, kivéve főzés esetén. Aki főz, az nem mosogat, mert a vacsora elkészítésével már elvégezte a munkát (ezt ő javasolta és én belementem).
Ez a rendszer egy kis ideig működött, amíg észre nem vettem, hogy a feleségem jóval több edényt termel, mint én, de nem mosogatja el őket. Megkérdeztem, mikor akarja őket elmosni, miután én főztem a vacsorát. Nagyon felkapta a vizet. Én főztem, de ő ott hagyta a mosatlant. Másnap megkérdezte, miért nincsenek elmosva az edények. Mondtam, hogy azért, mert ő nem mosta el őket. Ezzel kezdődött a vita, elmosogattam, de nem voltam boldog tőle.
A mosást nagyrészt, ha nem teljes egészében én csinálom, mert ő nem hajlandó, én meg nem fogok piszkos ruhában járni. Az egyetlen dolog, amit csinálnia kell a mosással kapcsolatban, hogy beteszi a ruhákat a szennyesbe. Ennyi. Külön szennyestartó van a fehér, a sötét és a színes ruháknak. Ragaszkodik ahhoz, hogy saját kosara legyen a fehérneműinek, amiket én mosok ki kézzel.
Nem teszi be a ruháit a szennyesbe. Először én szedegettem össze a ruháit és mostam ki őket, mert nem volt nagy ügy, de amikor láttam, hogy leveszi a ruháját és egyszerűen ott hagyja a földön, mert majd én úgyis felszedem, inkább ott hagytam őket. Megkérdezte, miért nincsenek kimosva a ruhái. Mondtam, hogy azért, mert nem tette be a szennyesbe. Megharagudott rám. Ugyanaz a sztori megint.
A közelmúltban tetőzött a dolog. A feleségem egyre lustább lett, a veszekedéseink miatt még inkább visszavonult a háztartási munkáktól. Eleinte elvégeztem mindent, ami az ő feladata lett volna, de aztán azt kérdeztem magamtól, hogy mi a fenének csinálom ezt. Az edények halmokban álltak, a ruhái piszkosak voltak, mindenütt morzsa és ételmaradék, mikor az ő takarítási napja volt. Az én napjaimon minden tisztán ragyogott.
Úgy döntött, elkezd több edényt és több ruhát venni, hogy így küszöbölje ki, hogy nem végzi el a munka ráeső részét. Műanyag kanalakat és villákat vett, papírtányérokat, pár száz forintos pólókat és mindenféle olcsó vackot. Én meg elkezdtem ezeket kidobálni.
Mikor észrevette, hogy kidobom ezt a sok ócska holmit, megint dühös lett rám, és először a kapcsolatunk kezdete óta felemeltem a hangomat vele szemben. Nagy termetű férfi vagyok, mély hangom van, ezért megrémült, meg is bántam a dolgot.
Rögtön visszavettem a hangomból, és mondtam neki, hogy nem csinálta meg a házimunka ráeső részét, hanem helyette haszontalan holmikat vesz, mikor csak el kellene mosogatnia és a szennyesét a kosárba raknia. Sírt, és annak ellenére, hogy többször is bocsánatot kértem, azt mondta, nem érzi magát biztonságban mellettem, és jobb, ha elválunk. Lesújtva éreztem magam.
A kiabálás csak véletlen volt. Senki sem akarta hallani a teljes történetet, ettől pedig magányosnak és kissé őrültnek érzem magam. A barátaink kimaradtak ebből vagy a nők a feleségem oldalára álltak. Több barátot is elvesztettem. Úgy érzem magam, mint egy bunkó.
Tévedtem? Csak azt akartam elérni, hogy takarítson fel maga után. Sosem bántottam, korábban sosem kiabáltam vele, ezt már meg is bántam. Nem akartam megijeszteni, csak nagyon ideges voltam amiatt, ami hónapok óta zajlik. Beismerem, hogy éretlen dolog volt kidobni a műanyag evőeszközöket, hiszen elmosogathattam volna a feleségem után is, de dühített a helyzet.
A kommentelők a férfi pártjára álltak.
- Keress fel egy ügyvédet, kezdjétek megírni a papírokat, tudja meg mindenki, hogy milyen gusztustalan egy nő, és hogy a lustasága és az igénytelensége idegesített fel annyira, hogy felemelted a hangod. Nem hajlandó változtatni, és elvárja, hogy te takaríts utána. © Higgins1st / Reddit
- Manipulál téged, és ő az oka minden vitának. Neki megfelel, hogy mindent te csinálsz, és megtesz mindent annak érdekében, hogy neki ne is kelljen csinálnia semmit. Be kell látni, mikor egy kapcsolat már nem működik. Most próbál téged besározni, hogy lejárasson a család és a barátok előtt. Kezdd el megtervezni, hogyan hagyod el, és rendezd a pénzügyeidet is. © Caspian4136 / Reddit
- Párterápiát javasolnék, de valószínűleg ez sem működne, mert őt egyáltalán nem érdekli, hogy jó legyen a kapcsolatotok. Ő olyan kapcsolatot akar, amiben minden úgy van, ahogy neki jó, még akkor is, ha közben téged kegyetlen emberként fest le az ismerősök előtt, miközben te engedelmesen elvégzed az összes házimunkát és még bocsánatot is kérsz, hogy nem végeztél gyorsabban. © paspartuu / Reddit
- Szimplán válj el tőle. Úgy viselkedik, mint egy 12 éves. © Prudent-Reserve4612 / Reddit
- Ha lennének gyerekeitek, lefogadnám, hogy csak te gondoskodnál róluk, miközben ő sírna, hogy semmit nem segítesz. Válj el, és kíméld meg magad a drámáktól. © veloxaraptor / Reddit
- Egy gyereket vettél feleségül, de ezzel nem akarom a gyerekeket megsérteni. Az én 13 éves fiam tud főzni magára, és takarít is. A szennyesét is kimossa. Tudja, hogyan kell takarítani, a saját szobáját és fürdőszobáját is maga tartja rendben. Ha a segítségét kérem, rögtön segít. © Beck2010 / Reddit
