Napjainkban a manikűr az önkifejezés egyik eszköze. De évszázadokon át a kultúra, a vallás részét képezte, és sokat elárult viselőjéről. A manikűr világában is fejlődés ment végbe, ami lépésről lépésre rengeteg dizájnt tett elérhetővé számunkra.
Ki volt az első?
Úgy tartják, az indiai nők voltak a manikűrözés úttörői a bronzkorban. Hennát használtak, hogy körmeiket sötétbarnára és pirosra színezzék.
Kínában a hosszú körmök az előkelők kiváltságai voltak
A manikűrözés divatja Kínában is elterjedt, és elsősorban azt a célt szolgálta, hogy megmutassa, hogy az illető a felsőbb társadalmi réteghez tartozik. A gazdagok vörös, ezüst és arany színű körmöket viseltek. A közemberek számára tiltott dolog volt ezeket a színeket használni a körmeiken.
Idővel a hosszú, extravagáns körmök lettek népszerűek. Ezek azt sugallták, hogy a nő tehetős családból származik, és nem szorul rá, hogy dolgozzon. 15 cm-es körmökkel nehezen is tudott volna bármit csinálni a földeken.
A Tiltott Város (Peking központjának palotakomplexusa) előkelő hölgyei a gyűrűs- és a kisujjukon különleges kiegészítőket viseltek, hogy megóvják a körmeiket a letöréstől. Ezeket Che-szi kínai császárné hozta divatba. Gyűjteményében megtalálhatóak voltak az arany, ezüst, réz, teknőspáncél és jáde kőből készült körömfedők, melyeket drágakövekkel díszítettek.
Elefántcsont körmök
A fáraók földjén a jól ápolt kézfej a gazdagságot és a társadalmi státuszt szimbolizálta. A nemesség gyakran használt elefántcsontból készült műkörmöket, hogy megmutassák társadalmi rangjukat.
Az átlagemberek is festhették a körmeiket, de nem élénk színekkel. A henna például csak az elit és a papság számára volt elérhető, mivel a vörös színt a vitalitással hozták összefüggésbe. Állítólag Kleopátra kedvencei a vörös körmök voltak.
Olaj és korom
A középkorban az egyház és a konzervatív nézetek hatására a körömdíszítés jóval visszafogottabbá vált. A hosszú körmöket a hiúság szimbólumának tekintették.
Az elsődleges cél akkoriban az volt, hogy megóvják a körmöket a fertőzésektől és a sérülésektől. Erre a célra olaj és korom keverékét használták. Csak egyes, nemesi származású nők engedhették meg maguknak, hogy egy különleges, átlátszó anyaggal kenjék be körmeiket.
Szimbolizmus a középkorban
Napjainkban a manikűr csupán dekoratív célokat szolgál. De a középkorban viselője személyiségére utalt. Gyakran használtak szimbolikus díszítéseket, melyek közül mindnek megvolt a maga jelentése.
Például a pávatollak a gazdagságot hirdették, a rózsák pedig a szerelmet és a szépséget jelképezték. A keresztek és a szentek ábrázolásai az illető vallásáról árulkodtak. A manikűr elkészítése a meditáció egyik formája volt.
Manikűr és autófesték
Az a körömlakk, amit ma ismerünk, a 20. század elején született meg és vált elérhetővé valamennyi társadalmi réteg számára. Bár eleinte paszta, por és ceruza formában létezett. Az első folyékony körömlakk csak 5 évvel később jelent meg, majd 10 évre rá a sminkes Michelle Menard megalkotta a fényes körömlakkot, amit az autófesték fénye inspirált.
Manikűr a fogorvostól
1957-ben az első akril körmöt egy fogorvos találta fel véletlenül. Frederick Slack egy fogászati akril darabot használt egy törött köröm helyrehozásához. Hogy ezzel erős és hosszú körmöket lehetett készíteni, egészen új távlatokat nyitott a manikűr világában.
A spórolós francia manikűr
Úgy tartják, Jeff Pink találta fel a francia manikűrt az 1970-es évek közepén. Egy hollywoodi filmrendező kérte fel, hogy találjon ki olyan univerzális manikűrt, amit nem kell minden alkalommal a ruhához igazítani, mikor a színésznők átöltöznek. A fehér szemceruza ihlette a fehér, rózsaszín és bézs körmöket, melyek azonnal népszerűvé váltak a filmstúdiók és a színésznők körében, hiszen rengeteg pénzt és időt lehetett spórolni velük.
Uma Thurman körmei
A popkultúrában a mozisztárok révén terjedtek az új körömtrendek. 1995-ben a Chanel Rouge Noir körömlakkját Uma Thurman viselte a Ponyvaregény című filmben. A film bemutatásának napján a körömlakkot teljesen kiárusították. Akkora érdeklődés volt iránta, hogy 12 hónapos várólista volt rá!
