Butch Wilmore és Suni Williams űrhajósok 2024. június 5-én jutottak ki az űrbe. Eredetileg 10 naposra tervezték az űrutazást, de a hajtóművek meghibásodása közbeszólt.
A NASA döntést hozott: maradjanak a Nemzetközi Űrállomáson, míg a visszatérésük biztonságos nem lesz. Az eredmény? 286 űrben töltött nap, az egyik leghosszabb küldetés a Nemzetközi Űrállomás történetében.
Mi történik pontosan az emberi testtel, ha ilyen sokáig van kitéve a mikrogravitációnak? Már erre is megvannak a válaszok. Kiderült, hogy mi minden megy végbe az emberi szervezetben, ha kiszabadul egy időre a gravitációból.
1. Testmagasság növekedése
Mivel a gravitáció nem gyakorolt nyomást a gerincükre, az űrhajósoknál 3%-os magasságnövekedést figyeltek meg a súlytalanság első 3-4 napján. Ez a gerincoszlop változásainak tudható be. Mikor visszatértek a Földre, magasságuk néhány nap alatt visszatért az eredetibe.
2. Csontsűrűség csökkenése
A csontoknak mechanikus terhelésre van szükségük a csontsűrűség megőrzéséhez. Az űrben a gravitáció hiánya miatt csökken a csontsűrűség, főként a testsúly hordozását elsődlegesen végző csontokban, mint a csípő és a lábak. Az űrhajósok havonta a csonttömegük 1%-át is elveszíthetik, ami jóval nagyobb mértékű veszteség, mint amit a Földön az időseknél tapasztalunk. Ez a csökkenés növeli a csonttörések kockázatát, és rizikósabbá teszi a hosszú ideig tartó űrmissziókat.
3. Keringési változások
A mikrogravitációban a szív nem képes olyan erőteljesen felfelé pumpálni a vért, így a szívizom tömegében enyhe csökkenés figyelhető meg. Ez alacsony vérnyomást, szédülést vált ki a Föld gravitációjába visszatérve. A legtöbb űrhajós keringési rendszere helyreáll idővel, főleg megfelelő rehabilitáció segítségével.
4. Folyadék eloszlásának megváltozása
A Földön a gravitáció lefelé húzza a folyadékokat. A mikrogravitációban ezek a folyadékok a fej irányába áramlanak, az arc puffadását és orrdugulást okozva ezzel, mintha folyamatosan meg lennénk fázva. Megnő a koponyaűri nyomás is, ami látásproblémákat idézhet elő.
5. Sugárzás
A Föld védett atmoszféráján kívül az űrhajósok nagyobb mértékű kozmikus sugárzásnak vannak kitéve, ami növeli a rák és a kognitív hanyatlás kockázatát. A Nemzetközi Űrállomás bizonyos fokú védelmet biztosít ez ellen, de a kumulatív expozíció továbbra is aggodalomra ad okot az űrmissziók szempontjából.
6. Látáskárosodás
Az űrrepüléssel összefüggő neuro-szemszindróma az űrrepülés által kiváltott szemkárosodás, melyet az űrhajósok a missziók során és azokat követően tapasztalnak. A folyadékok felfelé áramlása nyomást gyakorol a látóidegre, ami duzzadáshoz és látáskárosodáshoz vezet. Bár egyes hatások ideiglenesek, van esély a hosszú távú látásromlásra.
7. Az immunrendszer változásai
A hosszú űrutazások során az immunrendszer gyengül, az űrhajósok így fogékonyabbá válnak a fertőzésekre. Az immunsejtek működésében bekövetkező változásokat és a látens vírusok újraaktiválódását figyelték meg. Ez szükségessé teszi a folyamatos megfigyelést és kezelést az űrrepülések után.
8. Izomsorvadás
A mikrogravitációban az izmok nem képesek ugyanazt a súlyt elbírni, mint a Földön, ez pedig izomsorvadáshoz vezet. Az űrhajósok az izomtömegüknek akár 20%-át is elveszíthetik, ha 5-11 napig nem végeznek rendszeres testmozgást. Ennek elkerüléséhez az űrhajósoknak naponta 2 órát kell edzeniük speciális felszerelések segítségével, mint a futópad és a rezisztenciaedzéshez szükséges kellékek. De még ezen erőfeszítések ellenére is elkerülhetetlen az izomtömeg bizonyos mértékű elvesztése, ami a Földre visszatérve rehabilitációt tesz szükségessé.
