A gyereknevelést mindig nagy figyelem övezi, az apák és anyák szerepe különös hangsúlyt kap. De mi a helyzet a kettős mércével, ami befolyásolja a szülők nemek szerinti megítélését? Kezdve attól, hogy az anyáktól mindent elvárnak, egészen addig, hogy az apától a legapróbb dolgot is dicsőséges cselekedetnek tekintik – ideje átgondolni a korábbi sztereotípiákat.
Most az 5 legsúlyosabb kettős mércéről olvashatsz, melyek még mindig megtalálhatók a társadalomban. Ezek mindkét nemmel szemben valószerűtlen elvárásokat támasztanak.
1. Az “anyasági hátrány” és az “apasági bónusz” egyenlőtlen szakmai feltételeket teremtenek.
Az anyák gyakran szembesülnek az ún. anyasági hátránnyal, mikor azért érik őket szakmai kudarcok, mert gyermekeik vannak. A kutatások folyton kimutatják, hogy a munkaadók szemében az anyák kevésbé megbízható munkaerők, kevésbé elkötelezettek a munkájuk iránt. Ennek eredményeként az anyák gyakran esnek el az előléptetésektől és a jobb munkalehetőségektől, gyakran kevesebb fizetést kapnak, mint férfi kollégáik.
Másrészt, az apák sokszor tapasztalják az apasági bónuszt, mikor a részvételük a gyereknevelésben olyan pozitív jellemvonásnak minősül, ami tovább javítja a szakmai megítélésüket. Ez a kettős mérce egyenlőtlenné teszi a karrier lehetőségeket a férfiak és nők között, amiből rendre a nők kerülnek ki hátrányosan.
2. Láthatatlan mentális terhek és az érzelmi munka, ami az anyák vállára nehezedik.
A mentális teher azokból a láthatatlan feladatokból ered, mint a háztartás vezetése, családi időbeosztások megtervezése, időpontok észben tartása, étkezések megtervezése. Ez a felelősség sok esetben szinte kizárólag az anyákra hárul, akiktől elvárják, hogy ezeket a feladatokat minden különösebb elismerés nélkül lássák el.
A mentális teherrel komoly érzelmi munka is jár, ami magában foglalja a családtagok érzelmeit is, köztük különösen a gyermekekét. Az anyáktól elvárják, hogy biztosítsák a családtagok érzelmi jólétét, gyakran a saját mentális és érzelmi egészségük árán. Ezek a feladatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy háztartás gördülékenyen működjön, mégis legtöbbször még most sem egyenlően oszlanak meg férfiak és nők között.
3. Az apákkal gyakran együttéreznek, míg az anyákat sokszor kritizálják ugyanabban a helyzetben.
A társadalom hajlamos felmentést adni az apáknak az alapvető gyereknevelési feladatok alól, mikor a kimerültség vagy frusztráltság jeleit látják rajtuk. Ezzel szemben az anyákat gyakorta éri kritika ugyanezen dolgok miatt. Miközben az apák úgy tűnnek, hogy a tőlük telhető legtöbbet teszik meg és ezért dicséretekben részesülnek, addig az anyákkal szemben jóval magasabbak az elvárások, és kritizálják őket, ha a túlterheltség bármilyen jelét mutatják.
Ez szélesebb körű társadalmi elfogultságot tükröz, ami gyakran figyelmen kívül hagyja az anyákra nehezedő érzelmi és fizikai terheket, miközben az apáknak több elismerést juttat még a legalapvetőbb szülői feladatok ellátásáért is.
4. A rugalmas munkaidő sokszor az apák előnyére válik, míg az anyákat csapdába ejti.
A rugalmas munkabeosztás arra hivatott, hogy segítse a szülőket egyensúlyozni a család és a munka között. Ám az anyák számára sokszor csapdával egyenlő. Mivel az anyák nagyobb valószínűséggel élnek a rugalmas munkaidő vagy a távmunka lehetőségeivel, ezeket a munkaadók úgy fogják fel, hogy kevésbé elkötelezettek a munkájuk iránt, így útját állják karrierjük előmenetelének.
Az apák azonban többnyire nem kapnak kritikákat azért, ha a rugalmas munkaidőt választják. Inkább dicsérik őket, amiért megpróbálnak egyensúlyt teremteni a szakmai és a családi feladatok között. A gyermekek gondozása tehát még mindig olyan feladatnak van tekintve, amit az anyáktól várnak el, miközben az apák külön elismerést kapnak, ha részt vállalnak belőle.
5. Az anyákat elítélik, ha magukra is szánnak némi időt, az apákat pedig éppen erre biztatják.
Mikor az anyák időt szakítanak önmagukra, gyakran az elhanyagolás és az önzés vádjával illetik őket. Ugyanakkor az apákat rendszerint bátorítják, hogy szánjanak időt önmagukra, menjenek el a barátaikkal vagy foglalkozzanak a hobbijukkal.
Ez azt a társadalmi elvárást tükrözi, hogy az anyáknak folyamatosan önfeláldozó üzemmódban kell működniük, miközben az apák megengedhetik maguknak, hogy saját jólétüket részesítsék előnyben mindenekfelett.
