Vannak esetek, mikor a szülők DNS-tesztet csináltatnak a gyereküknél, ami aztán sok családi drámát robbanthat ki. Miközben legtöbbször férfiak folyamodnak ehhez, időnként az anyák kezdeményezik a vizsgálatot. Ez történt azzal a 3 gyermekes nővel is, aki biztos benne, hogy fiánál szükség van erre.
A 35 éves nő azzal kezdte levelét: “Olyan helyzetbe kerültem, amiről a családommal nem tudok beszélni.
A férjemmel több mint 10 éve élünk boldog házasságban. 3 gyermekünk van. Nagyon boldogok voltunk, mikor 5 évvel ezelőtt kiderült, hogy megint terhes vagyok. Mi gyerekek nélkül nem tudunk elképzelni egy boldog családot, ezért nagyon vártuk, hogy az újabb gyermekünk megszülessen.”
Elég nehéz volt a várandósság.
“Veszélyeztetett terhes voltam, komoly esélye volt a vetélésnek és a komplikációknak. Az orvosok komolyan aggódtak az egészségem miatt egész idő alatt. Próbáltam nyugodt maradni, és a férjem támogatásával sikerült csak a jó dolgokra gondolni és optimistán átvészelni ezt az időszakot.”
A nő írt a baba születéséről is: “A veszélyeztetett terhességem egy elég nehéz szüléssel ért véget. Komplikációk léptek fel, ezért a fiamat rögtön elvitték, még mielőtt láthattuk volna. Nagyon-nagyon furcsa volt ez, kételyek merültek fel bennem abban a pillanatban.”
A nő elmondta aggályait a babával kapcsolatban.
“Végre visszahozták a babánkat, és nagyon fáj bevallanom, de ahogy ránéztem, az volt az első gondolatom: ‘Ez meg kinek a gyereke?’ Soha nem beszéltem erről senkinek, de azóta is velem van ez a gondolat.
Nagyon bűntudatom volt, hogy ez felmerül bennem, de nem tudtam elengedni. Kába voltam és kissé öntudatlan, mégis ez jutott eszembe. Egy pufók, nagyon cuki gyereket nyomtak a kezembe. De egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a többi gyerekem a születésükkor. Vagy bármelyik baba a családunkban.”
A nő nem tud elengedni bizonyos gondolatokat a fiával kapcsolatban.
“Egyik gyerekem sem hasonlít annyira a másikra, de azért van némi hasonlóság közöttük. Ám a legkisebb fiam viselkedése és fizikai felépítése semmiben nem hasonlít a többi családtagra.
Sem a szemei, sem a szája, a kezei, a lábfeje, még a személyisége sem, semmi. Ez biztosan gyakran előfordul a családokban, de én mindig csodálkozom rajta. Végtelenül szeretem őt. A fiamat nemrég egy szörnyű betegséggel diagnosztizálták.
Azt hihetnénk, hogy ez a betegség már előfordult másnál is a családban, de nem. Szóval most már nem tudok nem arra gondolni, hogy talán nem is az én gyerekem, és hogy nem kellene-e titokban megpróbálnom egy DNS-tesztet csináltatni, hogy kiderítsem, nem e valaki másé, hátha megtudunk más lehetséges egészségügyi problémákat is.
De nem tudom, mihez kezdenék az információval. Mi fog történni, ha megtudom, hogy nem is az én fiam? Elmondjam neki? Elmondjam a családnak? Kérjem számon a kórházat?”
