22 takarító őszintén elmesélte, milyen is valójában a munkájuk, és ez ledöntötte a sztereotípiáinkat

0

A takarító szakmához nem csak egy pár gumikesztyűre van szükség, hanem arra is, hogy az embernek kötélből legyenek az idegei és mindennek képes legyen a humoros oldalát nézni. Más káoszát felszámolni olyan következtetésekre vezethet, melyek után már nem tudunk ugyanúgy nézni az emberekre.

  • Tisztességes állásban dolgozom. Nem szeretek spórolni, semmit megtagadni a gyerekeimtől vagy magamtól. Ezért dolgozom keményen, mint egy igásló, plusz munkákat is elvállalok. Egy gyárban is takarítok. A munka egyszerű: napi egyszer bemegyek, felmosok és kiviszem a szemetet. A férfi munkások lenéznek, ezt könnyű észrevenni. Eleinte ez kissé zavart, de aztán nem foglalkoztam vele. Nem azért vagyok ott, hogy őket nézegessem, hanem hogy pénzt keressek.
    A főállásomban a munkahelyemen vagyok, mikor belép egy férfi, hogy aláírjak neki egy papírt. Ránézek, látom, hogy az egyik munkás a gyárból. Csodálkozóan nézett, majd megkérdezte: “Lily, te vagy az?” Bólogattam, aláírtam, lepecsételtem a papírját, majd távozott. Attól a naptól kezdve teljesen megváltozott a munkások rólam alkotott véleménye. © Working stories / VK
  • Még iskolába jártam, mikor takarítói állást kellett vállalnom. Mivel reggel órákra jártam, délután mentem munkába. Aggódtam, hogy az ott dolgozók lekezelőek lesznek majd velem. De nem, a csapat egyszerűen fantasztikus volt. Most 29 éves vagyok, és azóta sem találkoztam ilyen kedves, barátságos csapattal. Mikor eljöttem tőlük, sütöttem süteményt és visszamentem, hogy mindenkitől elköszönjek. Kaptam tőlük egy ezüst karkötőt, rajta egy medállal, hogy emlékezzek rájuk. Még mindig viselem, és jó szívvel gondolok rájuk. © Working stories / VK

  • Egy idősebb szomszédom az edzőteremben dolgozott takarítóként 6 éven át. Mindenféle dolgot talált már, cipőt, ruhát, ékszert. Az öltözőbe szokott kirakni cetliket a talált tárgyakról, és kiírja a címét.
    Az érdekes, hogy a legtöbb dologért senki nem jelentkezik. A leggyakrabban fehérneműkért, cipőért, óráért keresik fel. 14 gyűrűből csak 6-ért jelentkezett a gazdája. Egy csomó páratlan fülbevaló és 4 karkötő már rég várja a gazdáját. © Overheard / VK
  • Háziorvos voltam. Hálátlan munka volt, szinte mindennap goromba volt velem valaki. Néhányszor még teljesen mondvacsinált panaszok is érkeztek. Akikhez esőben, hóban kimentem házhoz, az utcán rám se köszöntek. Nem bírtam tovább és kiléptem.
    Bizonyos körülmények miatt egy kollégiumban voltam kénytelen lakni, miközben részmunkaidőben takarítóként dolgoztam. Az emberek most sokkal jobban bánnak velem, mint mikor orvos voltam. Mindenki köszön, ha látják, hogy viszem ki a szemeteszsákokat, felajánlják a segítségüket. Nem értem, hogy miért tisztelnek jobban valakit, aki szemetet cipel és WC-t pucol, mint azt, aki az egész életét azzal töltötte, hogy segített az embereken. © Overheard / VK

  • A bátyám ablakokat mos. Van egy férfi, aki nemcsak szobáról szobára követi, de még egy székes is odahúz, hogy pontosan meg tudja mutatni a bátyámnak az ott maradt foltokat. © Roolita / Reddit
  • Egy okosotthont takarítok. Minden szobában több hangszóró is van, melyek a rendszerhez vannak csatlakoztatva. A világítás, a fűtés, a tévé, minden távirányítással működik.
    A nappaliban térhangzás van. A kanapék igazából moziülések. A tévé hajlított, így bárhol is ülsz, mindenhonnan tökéletesen látod. A macskáknak van egy kis szigetük a szekrényben, ahol az itatójuk van. Van külön üvegmosójuk, ami a mosogatóhoz csatlakozik és kifejezetten poharak elmosására van. Az emeleti fő fürdőszobában 4 különböző zuhanyfej van, a WC-k ülése fűtött az egész házban, és a mosdókban olyan vicces feliratok vannak, mint “Élvezd a kakilást!” vagy “Maradj ülve a produkció alatt.”
    Fantasztikus emberek. Már a kezdetektől a klienseim. A nő az egyetlen, akit a legjobb barátomnak mondhatok, mióta elkezdtem náluk takarítani. Egyszerűen jó emberek. Karácsonyra óriási bónuszt kaptam tőlük. És ők a valaha volt legkedvesebb klienseim. A férfi egy jól ismert cégnél dolgozik, több Emmy-díjat is nyert már, melyek szépen ki vannak helyezve szerte a házban. Azokhoz hozzá sem érek. © Suitable_Basket6288 / Reddit

  • Miután leveszem a kesztyűmet, kezet mosok, összeszedem a dolgaimat: “Elfelejtettem megkérdezni, hogy mielőtt elmész, még megcsinálnál valamit?” És ez a valami egy hosszadalmas, pepecselős munka, ami legalább plusz 20-40 percbe telik. © Come_tothe_FrogDance / Reddit
  • Ironikus módon a leginkább az idegesít, mikor a ház teljesen tiszta. Akkor már nincs benne semmi szórakoztató! Olyankor a tiszta dolgokat törölgetem.
    Nem tudom megindokolni a béremet, ha túl gyorsan végzek a dolgommal. Azon szoktam motyogni magamban, milyen botrányos, hogy azon idegesítem magam, hogy ezek az emberek képesek azért fizetni nekem, amit ők maguk is meg tudnának csinálni. De én ebből élek.
    Alaposan takarítok, hogy kihasználjam az időt. Élvezem és szerintem jól is csinálom. Ez így jó. © IMIndyJones / Reddit
  • Van egy kliensem, aki kiveszi a ruhákat a szárítóból és szétszórja őket a földön. Először ezt nagyon nem értettem, mivel ezek tiszta ruhák és össze kellene hajtogatni őket. © Nosotrospapayaya / Reddit
  • Van egy ügyfelem, akinek a lakásában nincsenek szemetesek. Egy sem. Úgy élnek, hogy nem kell nekik szemetes. Először azt hittem, nem normálisak. Aztán kiderült, hogy csak szeretnek mindent optimalizálni és átgondolni, mielőtt csinálnak valamit. © False_Lychee_7041 / Reddit

  • Egy házaspárnál takarítottam. Elég átlagos emberek voltak. Az egyetlen furcsa dolog az volt, hogy a nőnek volt egy szobája csak a cipői számára. Ez a szoba körbe volt polcozva és több száz tornacipő volt kiállítva benne. Hibátlanul, tisztán és precízen elrendezve. Lenyűgöző látvány. © Ismeretlen szerző / Reddit
  • Egy párnál takarítottam, akiknek hatalmas házuk volt. Csak ketten éltek benne két macskával. Minden ünnepen és szülinapon a macskák nevében írtak egymásnak képeslapokat. Ezeket szépen kirakták a bejárati ajtónál lévő kisasztalra. A sok fura dolguk között volt kettő különösen fura. Két hűtő, két tűzhely, két mosogatógép, két szárító. A nő egyszer azt mondta, a férje akarja, hogy mindenből kettő legyen. © MissManson14 / Reddit
  • Sok házat takarítottam már, de az egyikben volt egy teacsap, ami olyan hőmérsékletű vizet engedett, ami tökéletes volt teához. Ami kiborított, hogy nem tudtam rájönni, hogyan takarítsam ki. Saját mini fűtőrendszer volt hozzá a mosogató alatt, hogy mindig legyen forró víz. Ami azt jelentette, hogy idővel itt rengeteg baktérium tudott összegyűlni. © FreeJD78 / Reddit

  • Tegnap egy olyan lakást takarítottam, amit rövid időkre ki szoktak adni. A vendég ételekkel telepakolva hagyta ott a fagyasztót. Darált hús, borda, pulykamell, 4 zacskó zöldség, 2 bontatlan doboz fagyi és egy doboz tele gyümölcs ízű jégkrémekkel. Megkérdeztem, mit csináljak vele, és végül mindent megtarthattam. © charliensue / Reddit
  • Egy kollégámmal mentem takarítani. Alapos takarítást kértek 1,5 fürdőszobára. Én a teljes fürdőszobát választottam. A kád sárga és narancssárga volt. Mintha még soha nem pucolták volna ki. A csapokon állt a vízkő. Óriási erőfeszítéssel takarítottam, és sikerült csillogóvá varázsolnom. Büszke voltam, utána kitakarítottam az egész fürdőszobát.
    Mikor végeztem, a tulaj azt mondta, kihagytam egy részt. Megmutatta, hogy penész van a tömítés alatt a kádnál. Mondtam neki, hogy a mi cégünk nem használ erős vegyi anyagokat, penészirtóval kellene kezelnie vagy kicserélni a tömítést.
    Úgy tűnt, megértette és egyet is értett velem. Még azt is mondta, hogy mikor legközelebb visszajövünk sima takarításra, addigra kicseréli a tömítést. A munkatársammal kimentünk a házból, 5 perccel később pedig 5-ből 1 pontra értékelte a munkánkat. Kommentben azt írta, hogy nem pucoltuk le a penészt, és hogy a samponos flakonokat vizesen tettük vissza a zuhanyzóba. Ezt személyes bántásnak vettük, de szerencsére a főnökünk megértő volt és nem rótta fel nekünk. Elképesztő, hogy valamibe ennyi munkát teszel, és van, aki mégsem értékeli. © DarknBallen / Reddit

  • A kliensem 88 éves. Mikor először mentem hozzá, rögtön észrevettem, hogy mindenhol cetlik lógnak nála. De az egyiken megakadt a szemem: “A takarító 1 órakor jön. A neve N. Légy kedves hozzá!” Egyszerűen imádni való. © Competitive_Mode5692 / Reddit
  • Egy nagy magánházhoz mentünk takarítani. Kijött egy nő, és azt mondta: “Lányok, adjátok ide a telefonokat biztonsági okokból, ez egy privát terület.” Rendben, odaadtuk. Ekkor kezdődött a móka.
    Beléptünk a házba, és szürreális látvány fogadott minket. Néhány szobában iszonyú állapotok voltak. Halmokban álló szemét, ragacsos padló, a bútorokat mintha lekvárral és csokival kenték volna össze. De néhány szoba teljesen tökéletes volt, tökéletes rend és fehér kanapék. A világítás úgy volt megtervezve, hogy filmet lehetne forgatni.
    Aztán rájöttünk, kinek a házában vagyunk. Egy blogger volt, akinek az összes posztja arról szólt, hogy ő milyen tökéletes háziasszony és mindent saját maga csinál. Később megnéztem az oldalát és a fotóit. Világos lett, miért vette el a telefonjainkat. A fotói egyáltalán nem tükrözték a valóságot. Ezt csak takarítószemélyzettel lehet így megcsinálni. © Not Everyone Will Understand / VK

  • A szülési szabadság arról szól, hogy mindennap találkozol az anyukákkal a játszótéren. Az egyik anyukával összebarátkoztam. Egy kisvárosból költözött ide és takarítónőként dolgozott. Nem azért, mert szeretett takarítani, hanem mert volt egy ördögi terve: gazdag férjet akart fogni magának.
    És sikerült neki! Azt hittem, ilyen csak a filmekben lehetséges. De vele megtörtént a valóságban. Mikor megszülte a gyereküket, a férfitól egy lakást kapott ajándékba. © Work Stories / VK
  • Egyszer egy nő próbatakarítást kért tőlem. Arrogáns tekintettel üdvözölt, körbevezetett az egész házban, megmutatta, milyen kifinomult és luxus életmódot folytatnak. Majd megkért, hogy hajtogassak össze egy nagy rakás ruhát, nézzem át a zsebeket. Hangsúlyozta, hogy neki fogalma sincs, mi van bennük.
    Elment, én elkezdtem dolgozni. Az egyik zsebben találtam 20 dollárt. Félretettem. Szó szerint pillanatokkal később a hölgy visszarohant és megkérdezte: “Na, hogy halad a munka?” Szinte remegett. Odaadtam neki a pénzt. Még soha nem láttam senkit ilyen idegesnek attól, hogy pénzt adnak neki. Azt mondta, ez nem fog működni, kifizetett és elküldött. Talán csak kiabálni akart volna valakivel. © amitoughenouss / Reddit
  • Takarítónő vagyok. Az egyik háznál nem az volt a baj, hogy kosz volt, hanem hogy minden szanaszét volt dobálva. Aztán az ügyfél azt mondta: “Takarításra nem igazán van szükségem, de 50 eurót fizetek minden dokumentumért, amit megtalálnak. Elvesztettem az útlevelemet és a jogosítványomat valahol a lakásban.” © Natalia Kadulina / VK
  • Megérkeztünk egy takarítói munkára. Semmi sem sejtette előre azt a katasztrófát, amit az utolsó szobában találtunk. Volt ott egy hatalmas, fém széf, ami egészen a plafonig ért. Azon gondolkodtunk, hogyan fogunk itt takarítani, mikor be sem tudunk menni. A nő őszintén meg volt lepődve. Azt mondta: “Csak tolják odébb és takarítsanak.” Az alacsony kollégáim rám néztek és elmentünk. © Natalia Ermolaeva / VK
A cikk a BS angol nyelvű cikke nyomán készült a Kapucíner fordításában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét