A mozaikcsalád kényes dolog, hiszen a gyerekek hirtelen egy új apukát vagy anyukát kapnak. Nagy dolog befogadni egy idegent az életükbe. Ám ha a szülő új párja kedves és türelmes, abból valami egészen gyönyörű dolog jöhet létre.
- 4 éves voltam, mikor a szüleim elváltak. Apa elhagyott minket, és feleségül vett egy másik nőt. De engem nem ért pszichés trauma. Apám rengeteg időt töltött velem, a nevelőanyám nagyon jó fej volt, nagyon szeretett, és rengeteg olyan programot szervezett, ahol apámmal kettesben lehettünk.
A házasságukból született testvéreimet is nagyon szeretem. Szeretetben, egészséges környezetben nőttem fel, és ez a legfontosabb. © Overheard / Ideer - 16 éves voltam, és nagyon összevesztem anyámmal. Ideges voltam és dühös, kiviharzottam a házból az éjszaka közepén, egy buli után. Fogtam egy taxit. Útközben a sofőr elkezdett furcsán viselkedni, rossz felé kanyarodott, és nem foglalkozott azzal, amit mondtam. Megijedtem, nem tudtam, kit hívhatnék fel. Aztán üzenetet írtam a nevelőapámnak, annak ellenére, hogy nem álltunk nagyon közel egymáshoz. Pár perc múlva felhívott, kérdezte, hol vagyok, és próbált megnyugtatni. Valahogy kinyomozta a tartózkodási helyemet, és éppen időben érkezett. Kényszerítette a sofőrt, hogy húzódjon le, engem pedig biztonságban hazavitt. Ez volt az a pillanat, mikor rájöttem, hogy ő nem csak anyám új férje, hanem egy olyan ember az életemben, aki családtagként törődik velem.
- 4. osztályos voltam, mikor anyukám meghalt. Kevesebb mint egy év múlva apám újra megnősült. A mostohaanyám nagyon kedvesen és szeretettel bánt velem, de én úgy gondoltam, hogy apám előtt felvág, és képmutatónak tartottam, ahogy a környezetem is. Aztán 14 évesen volt egy komoly műtétem. Mikor felébredtem, ott ült mellettem, simogatta a lábamat és sírt. © Overheard / Ideer
- Anyám szakított apámmal, és újra összejött a középiskolai szerelmével, mikor 4 éves lettem. Nagyon jól emlékszem a gyerekkoromra. Mikor néhány hónapja éltünk így együtt, azt mondtam a nevelőapámnak: “Apa, ideadod nekem azt?” Mert valamit nem értem el. A nevelőapám később bevallotta, hogy sírva fakadt, mert sosem kérték tőlem, hogy apának szólítsam. Én döntöttem úgy, hogy mostantól ő lesz az apukám. És azóta is így gondolom. A vér szerinti apám eszembe sem jut. Az új apukám jött el az iskolai előadásokra, elvitt a saját családjához, büszke volt rám, megtanított az életre, segített, hogy a jó úton maradjak, és most vezetni tanít.
Sírva fakadok, mikor arra gondolok, hogy 25 éves volt, imádott szórakozni, és akkor megjelentünk az életében én és az anyám. Onnantól fogva csakis rólunk szólt az élete. Jó munkát talált, házat vett, saját vállalkozásba fogott és nagyon sikeres lett. Sok férfi nem adta volna fel az életmódját egy olyan nőért, aki egyedül neveli a gyerekét. © OhSoInfinitesimal / Reddit - Az én családom más, mint a többi. 2 anyukám és 2 apukám van. A szüleim 13 éves koromban váltak el. A válás békés volt, egyszerűen rájöttek, hogy már nem szeretik egymást és nem akartak kínlódni. A válás után mindketten új párt találtak, és a második házasság mindkettőjüknél sikeres lett. A nevelőanyám és a nevelőapám szeretettel gondoskodtak rólam, pont úgy, ahogy a vér szerinti szüleim. Tudtam, hogy bármelyikükhöz fordulhatok a problémáimmal.
Most már én is anya vagyok, és nagyon hálás vagyok, hogy a nehézségek ellenére ilyen boldog családi légkörben nőhettem fel. © Not everyone will understand / VK
- Emlékszem a pillanatra, mikor megszerettem a nevelőanyámat. Ez volt az együttélésünk második hete, éppen teát töltött, és megkért, hogy hozzam ide a sütit, amit készített. Nagyon édesszájú voltam, futottam a sütivel, és leejtettem. A nevelőanyám kijött a zajra, látta, hogy mi történt, majd visszament a konyhába. Megijedtem. De ő két csésze teával jött vissza, leültünk a padlóra, és onnan ettük meg a sütit. A vér szerinti anyám még a legkisebb hibáért is nagyon leszidott. Az apám új felesége a saját lányaként nevelt, szeretettel és gondoskodással vett körül. © Overheard / Ideer
- 4 éves voltam, mikor apám elhagyott minket. Anyám újból férjhez ment. Volt bennem egy buta féltékenység, folyton bosszantani akartam a nevelőapámat. Sokat panaszkodtam rá anyámnak. Anyám nem bírta tovább, és javasolta, hogy váljanak el. Ezt a beszélgetést kihallgattam, és nagyon boldog voltam. Aztán hallottam, ahogy a nevelőapám azt mondja, nem tud nélkülünk élni, és hogy anyagilag is nehezen boldogulnánk. Miután leérettségiztem egyetemre mentem a nevelőapám barátainak közbenjárásával. Mindenki nagyon örült, elmentünk ünnepelni egy kávézóba.
Harmadéves voltam, mikor terhes lettem, de a párom nem volt hajlandó feleségül venni. Szégyelltem ezt elmondani a szüleimnek, főleg anyámnak. Akkorra már kicsit másként gondoltam a nevelőapámra, ez volt az első alkalom, hogy őszintén beszélgettem vele. Bűntudatom volt, és kértem, hogy bocsásson meg nekem. Az igazi apám azokban az években sem jelentkezett.
Én megszültem a fiamat és befejeztem a tanulmányaimat, a szüleim segítettek mindenben.
Idén a fiam iskolás lesz, és mindannyian készülünk a nagy eseményre, főleg a nagypapája. Nagyon közel állnak egymáshoz. Az unokájától kapott szeretet talán kompenzálja mindazt, amit én műveltem a nevelőapámmal. Én csak annyit tudok mondani, hogy “Sajnálom, Apa!” © Larisa / Ispovedi - Sosem jöttem ki a nevelőanyámmal. 13 éves voltam, mikor apámmal megismerkedtek. Nem fogadtam el őt, és ellöktem magamtól. 19 évesen elkezdtem festeni.
A 20. születésnapomra meglepetéssel készült: meghívta a barátaimat, a rokonokat és ismerősöket, és kiállítást rendezett a munkáimból a galériájában. Nagyon boldog voltam. © Chamber 6 / VK - 14 éves voltam, mikor a szüleim elváltak. Nem volt dráma, baráti viszonyban maradtak. Elég idős voltam már ahhoz, hogy megértsem a helyzetet, ezért együtt döntöttük el, hogy kivel fogok élni. Anya nemsokára összeköltözött egy másik férfival. Apámmal maradtam, most a nevelőanyámmal élünk.
A nevelőanyám nagyszerű nő. Anyámmal jó a kapcsolatunk, sokat beszélünk, gyakran jön, kapok tőle pénzt és ruhákat, az új párja sem szörnyű.
Idegesítő, mikor mások anyámról azt mondják, hogy miféle anya az, aki elhagyja a gyerekét. Csodálatos életem van, csodás a kapcsolatom a szüleimmel. De mások nyilván jobban tudják. © Chamber 6 / VK - 7 éves voltam, mikor anyám újból férjhez ment. Nem voltam elragadtatva attól, hogy nevelőapám lesz, és kijelentettem, hogy semmit sem akarok csinálni vele. Ő nem is erőlködött, csak csendben támogatott. Mikor nem tudtam megoldani a házi feladatomat, órákon át segített nekem, egyetlen szóval sem panaszkodott. Mikor egy díjat nyertem az iskolában, láttam őt a közönség soraiban, ahogy könnyes a szeme. Akkor jöttem rá, hogy úgy törődik velem, ahogy az igazi apámnak kellene.
- 8. osztályos voltam, és jeles tanuló akartam lenni, de nem ment a matek. Sokat sírtam, de anya azt mondta: “Ne aggódj, kitalálunk valamit, hogy színötös legyél.” Nagyon érdekesen oldották meg a dolgot: anya hozzáment a matektanáromhoz. A nevelőapám minden este velem matekozott, és úgy magyarázta el a dolgokat, hogy mindent megértettem. Ennek köszönhetően színötös lettem. Dicsérettel érettségiztem, és az egyetemen az emelt szintű matematika is jól ment a nevelőapámnak hála. Hát így oldotta meg anyukám a matek problémáimat. © Not everyone will understand / VK
- Mikor anyukám meghalt, a világom a feje tetejére állt, és ezt egyáltalán nem tudtam kezelni. 5 évvel később apám újranősült, próbálta megadni nekem és a nővéremnek azt a támogatást, amit anya halála miatt nem kaphattunk meg. Nem tudtam, hogyan érezzek a nevelőanyám iránt. Nem akart anyám helyébe lépni, nem erőltette, hogy jóban legyünk, elsőre úgy tűnt, nem is érdekli az egész. Távolságot tartottam, és biztos voltam benne, hogy nem akar az életünk része lenni.
Idővel aztán elkezdtem máshogy látni a dolgokat. Nem erőlködött, mert megértette, hogy térre van szükségem. Csendben és türelemmel szeretett, arra várt, hogy én közeledjek. Hagyta, hogy a magam tempójában gyógyuljak. Lassan kialakult köztünk a kötelék, és rájöttem, hogy soha nem akart anyám helyébe lépni. Csak ott akart lenni nekem. Most ő a legjobb barátom. - Apám nagyon befolyásos ember volt. Nemcsak a munkájában, de otthon, a családjával is nagyon szigorú volt. 3 éves voltam, mikor anyám elhagyta. De apám azt mondta, engem sosem fog az anyámnak adni.
Anya ezt elfogadta és elment. Hetente egyszer felhívott és ajándékokat küldött. Aztán később már csak akkor láttam, mikor 18 lettem és jött, hogy találkozzon velem. Ekkor tudtam meg a teljes sztorit. Anyám azt várta, hogy őt fogom sajnálni, de nem így történt.
Mert akkor már volt anyukám. Nevelőanyám. Néhány év házasság után ő is el akarta hagyni apámat. Apám megtiltotta neki, hogy a közelembe jöjjön, ha elmegy. Velem kapcsolatban nincsenek jogai, mégis úgy döntött, miattam marad.
Ő lett a legkedvesebb, leggondoskodóbb anya a világon. Rengeteget beszélgettünk, eljártunk, együtt játszottunk. Mindig próbált megvédeni engem. De tudtam, hogy ő és apám külön szobában alszanak.
Mikor 18 éves lettem, elvált apámtól, és együtt költöztünk egy egyszobás lakásba. Nagyon boldogok vagyunk. Nem sajnálom a vér szerinti anyámat, mert ő a saját életét választotta helyettem. © Chamber 6 / VK - Kamaszkoromban anyám mindig leszidott és elmondott mindennek. Megszoktam. Anyám és apám nem éltek együtt, mindkettőjüknek másik családja volt.
Akkoriban apám is elkezdett leszidni a jegyeim miatt, de a nevelőanyám kiállt mellettem, és azt mondta neki: “Hagyd ezt abba! Ha azt mondod egy embernek, hogy ő egy disznó, akkor elkezd röfögni. Ez a lány okos és tehetséges.”
Sírva fakadtam. Azóta sok év telt el, és még mindig nagyon jó a kapcsolatom a nevelőanyámmal, de a szüleimmel még mindig feszült. © Overheard / Ideer - Borzasztó mostohagyerek voltam. Apám minden barátnőjét megőrjítettem. Sírva szaladtak el, és azt mondták, egy szörnyeteg vagyok.
Egyik nap hazahozott egy új lányt. Csendes volt és félénk. De őt is megríkattam. Ültem a szobámban, és hallottam, hogy abbahagyja a zokogást.
Kopogtak az ajtómon. Ott állt, és segítséget kért, merthogy szereti az apámat. Ő volt az első, aki segítséget kért tőlem. Az összes rokon közül őt szeretem a legjobban. © Overheard / Ideer - 15 éves voltam, mikor anya újra férjhez ment. A nevelőapám nem próbált meg rögtön közel kerülni hozzám, amit értékeltem, mert nem is álltam készen rá. A háttérben maradt, megjavította otthon a dolgokat, és csendben segédkezett. Aztán lerobbant az autóm, ő pedig órákat vezetett, hogy eljöjjön értem. Egyetlen rossz szót sem szólt, és ekkor vettem észre, hogy számíthatok rá. Nem is kell beszélnie, a tettei többet mondanak a szavaknál.
- Mikor 8 éves voltam, anyám újra férjhez ment. Nagyon ellenséges voltam a nevelőapámmal. Kedves ember volt, de megőrültem attól a gondolattól, hogy apám helyére lép. Anyám két tűz közé került.
10 éves koromban változtak meg a dolgok. Eljött az iskolába, hogy megvédjen egy tanártól. Már kevesebbszer voltam ellenséges vele, és néha elmentem vele sétálni. Ugyanabban az évben, mikor a születésnapja volt, először készítettem neki ajándékot: egy üdvözlőlap volt, amibe azt írtam: “Örökbe fogadsz engem?”
Ekkor láttam felnőtt férfit először sírva fakadni. Egy hónappal később hivatalosan is ő lett az apukám. © Not everyone will understand / VK - 10 éves voltam, mikor a szüleim elváltak. Anyám a munka miatt egy másik országba költözött, engem apámnál hagyott. Apám aztán újból megnősült.
Az új felesége 14 évvel volt fiatalabb nála, aranyásónak gondoltam. Nem szerettem őt és nem bántam vele szépen. Aztán egy napon kimentett engem a tűzből és súlyosan megsérült.
Ezután ő lett számomra a világon a legjobb anya. Anyám folyton kritizált, de csak évente 1-2-szer találkoztunk. A nevelőanyám viszont igazi anya lett. Megtanultam, hogy sose ítélkezzek előre senkiről. © Mamdarinka / VK - Harmadéves voltam a középiskolában, mikor apám elvette azt a nőt, akivel megcsalta az anyámat pár évvel korábban. Dühös tinédzserként nem voltam túlzottan elragadtatva az új házasságától, és nagyon rideg voltam a nővel szemben, amikor találkoztunk. Egy évvel később apám kivitt a reptérre, mert indultam a főiskolára. A nevelőanyám eljött a munkából, hogy találkozhasson velünk, és csomagolt nekem pár dolgot.
Megölelt, és azt mondta, büszke rám. Láttam a könnyeket a szemében. Ez volt az a pillanat, mikor rádöbbentem, hogy nem rossz ember, még akkor sem, ha ő és apám a múltban tettek rossz dolgokat. A kapcsolatunk ezután sokat javult, ő lett a második anyukám. © OldSaintNickCage / Reddit - Kicsi voltam, mikor a vér szerinti apám meghalt. Anyám egy éven belül újra férjhez ment. Egy egygyermekes apából egy házas, négygyermekes (akik közül az egyik sérült) férfi lett a nevelőapám. Felnőve fogtam fel, hogy mennyi áldozatot hozott és mennyi kihívással került szembe azért, hogy gondoskodjon rólunk (anyánktól nem sok segítséget kapott). Akkor jöttem erre rá, mikor magam is szülő lettem. © Ismeretlen szerző / Reddit
